Evangélium:

Jézus az utolsó vacsorán tekintetét az égre emelte, és így imádkozott: „Atyám, eljött az óra. Dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen téged! Te hatalmat adtál neki minden ember fölött, hogy mindenkinek, akit neki adtál, örök életet adjon. Az örök élet pedig az, hogy megismerjenek téged, az egy igaz Istent, és Jézus Krisztust, akit te küldtél. Én megdicsőítettelek téged a földön. A feladatot, amelyet rám bíztál, teljesítettem. Atyám, most te dicsőíts meg engem azzal a dicsőséggel, amelyben részem volt nálad a világ teremtése előtt! Kinyilatkoztattalak téged az embereknek, akiket e világból nekem adtál. Tieid voltak, és nekem adtad őket. Tanításodat megtartották. Most már tudják, hogy minden, amit nekem adtál, tőled van. Hiszen én a tőled vett igéket mondtam el nekik, ők pedig elfogadták: megismerték az igazságot, hogy tőled jöttem, és hittel elfogadták, hogy te küldtél engem. Értük könyörgök. Nem a világért könyörgök, hanem értük, akiket nekem adtál. Tieid ők– hiszen a tied mindaz, ami az enyém, és minden az enyém, ami a tiéd –, és én megdicsőültem bennük. Én nem maradok tovább itt e világban, ők azonban a világban maradnak. Én most hozzád megyek.”
Jn 17,1-11a

 
Elmélkedés:

A mai evangéliumban Jézus főpapi imájának kezdetét olvassuk, amelyet szenvedése előestéjén, az utolsó vacsorán mondott. Ez az ima a Fiú legbensőbb lelkületét tárja fel: engedelmesség, bizalom, szeretet – ezek jellemzik minden szavát. Jézus tudja, hogy mi vár rá a következő órákban, mégsem fél, nem menekül el, hanem odaadja, feláldozza önmagát.
„Dicsőítsd meg Fiadat” – fordul az Atyához, s ez nem dicsőségvágy, hanem a megváltás művének beteljesedése. A kereszt dicsősége ellentétes a világ logikájával, mert az alázatban, a szolgálatban és az önátadásban ragyog fel. Jézus imájában benne rejlik a kereszt és a feltámadás titka.
„Tieid voltak, és nekem adtad őket” – folytatódik az ima a tanítványokért. Az ember nem önmagáé, hanem Istené. Jézusnak az a küldetése, hogy megőrizze, tanítsa, vezesse, s végül elvezesse az Atyához az embereket. Ez az igazság átjárja mindennapi életünket: nem vagyunk elhagyatottak, mert Jézus közbenjár értünk, és a Szentlélek segítségével kapcsolatban vagyunk az Atyával.
A Szentlélek működésének jele az emberben a krisztusi tanításhoz hűséges szív. Pünkösd ünnepének közeledtével, kérdezzük meg magunktól: meghalljuk-e Isten nekünk szóló üzenetét, éltet-e, formál-e minket az isteni tanítás? A Szentlélek nemcsak vigasztaló, hanem emlékeztető is: ő juttatja eszünkbe Jézus szavait, hogy az Ige életre keljen bennünk.
A Szentlélekre való várakozás már a beteljesülés felé közeledik. Jézus tudja, hogy a Lélek hamarosan eljön, és a tanítványok – minden gyengeségük ellenére – meg fogják érteni és meg fogják őrizni azt az igazságot, amit tőle kaptak.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus! Te az Atyához fordultál értünk, hogy minket megőrizz az ő nevében. Köszönöm, hogy ismersz, elfogadsz, és úgy tekintesz rám, mint aki hozzád tartozom. Taníts meg engem is úgy imádkozni, ahogy te imádkoztál: szeretettel, bizalommal és teljes önátadással! Készítsd fel szívemet a Szentlélek befogadására, hogy éljem és megtartsam a te tanításodat! Segíts, hogy életem megdicsőítse az Atyát!
 
(Kérésre naponta szívesen megküldjük Önnek e-mailben a napi evangélium szövegét, és a hozzá kapcsolódó elmélkedést és imádságot. Az ingyenes szolgáltatásra itt iratkozhat fel.) \n\n"; ?>