2026. november 18. – Szerda

Evangélium:

Jézus Jeruzsálemhez közeledett. Sokan azt hitték, hogy hamarosan megvalósul az Isten országa, ezért a következő példabeszédet mondta nekik: „Egy előkelő ember messze földre indult, hogy ott királyi méltóságot nyerjen, és úgy térjen vissza. Magához hívta tíz szolgáját. Tíz mínát adott nekik, és így szólt: „Kereskedjetek vele, míg vissza nem térek!” Polgártársai azonban gyűlölték őt, ezért követséget küldtek utána, és tiltakoztak: „Nem akarjuk, hogy ez legyen a királyunk!” Az előkelő ember mégis elnyerte a királyi méltóságot, és hazatért. Ekkor hívatta szolgáit, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki mennyit szerzett vele.
Előlépett az első, és így szólt: „Uram, mínád tíz mínát hozott.” Erre azt mondta neki: „Jól van, derék szolgám! Mivel a kevésben hűséges voltál, tíz város kormányzását bízom rád.” Jött a másik szolga, és így szólt: „Uram, mínád öt mínát hozott. „Ennek azt mondta: „Te öt város kormányzója leszel.” Jött a harmadik, és így szólt: „Uram, itt a mínád. Kendőbe kötve elrejtettem. Féltem ugyanis tőled, mert szigorú ember vagy: felveszed, amit le nem tettél, és learatod, amit nem is vetettél.” Ezt így büntette meg: „A magad szavával ítéllek el, haszontalan szolga. Tudtad, hogy szigorú ember vagyok: felveszem, amit le nem tettem, és learatom, amit nem vetettem. Miért nem adtad pénzemet a pénzváltóknak, hogy hazaérkezve kamatostul kaptam volna vissza?” Aztán a körülállókhoz fordult: „Vegyétek el tőle a mínát, és adjátok annak, akinek tíz mínája van!” Azok megjegyezték: „Uram, hiszen már van tíz mínája.” De ő így válaszolt: „Mondom nektek: Mindenkinek, akinek van, még adnak, hogy bővelkedjék. Attól azonban, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van. Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy királyuk legyek, hozzátok ide, és öljétek meg szemem láttára!”” E szavak után Jézus folytatta útját Jeruzsálem felé.
Lk 19,11-28

 
Elmélkedés:

Jézus példabeszédet mond azokról a szolgákról, akik pénzt, mínát kaptak uruktól. A történet tartalmában és mondanivalójában hasonlít a talentumokról szóló beszédhez, amelyet vasárnap olvastunk. Ez a példázat is világosan mutatja, hogy Isten minden embert felelősséggel ruház fel. Nemcsak a képességeinkért, hanem az Istentől kapott küldetés teljesítéséről is számot kell adnunk. A példabeszédben néhány szolga hűségesen kamatoztatja az urától kapott összeget, míg egyikük elrejti a mínát, és inkább semmit sem tesz. A félelem ma is sokakat megbénít: félünk a kudarctól, mások véleményétől, a változástól, az elutasítástól. Jézus azonban nem azt várja, hogy tökéletesen teljesítsünk, hanem azt, hogy bátran, hittel és szeretettel éljünk a lehetőségeinkkel. Aki nem tesz semmit, az nem az óvatosság példája, hanem a hitetlenségé. Isten országában a legkisebb hűséges cselekedet is számít: egy jó szó, egy segítő mozdulat egyaránt értékes.
Aki nem veszi komolyan az Istentől kapott ajándékokat, az valójában elutasítja a kapcsolatot Istennel. Hogyan gazdálkodunk az időnkkel, képességeinkkel, a ránk bízott javakkal? Mennyire vagyunk készek kockáztatni a szeretetért? Krisztus arra hív, hogy ne féljünk kilépni önmagunk kényelmes világából. A hűséges szolgák példája ezt üzeni: Isten számít ránk.
Ne rejtsd el azt, amit kaptál! Használd Isten országának építésére!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus Krisztus! Hálát adok neked minden ajándékért, amellyel elhalmoztál. Köszönöm a képességeimet, az időt. Bocsásd meg, ha olykor félelemből vagy kényelemből nem éltem ezekkel a lehetőségekkel! Segíts, hogy ne rejtsem el a tőled kapott adományokat! Adj világos látást, hogy felismerjem, mire hívsz, és adj bátorságot, hogy el is induljak az úton! Ne engedd, hogy a félelem vagy a kishitűség elfordítson tőled! Hűséges szolgád akarok lenni, Uram, aki örömmel adok számot arról, amit érted tettem.
 
(Kérésre naponta szívesen megküldjük Önnek e-mailben a napi evangélium szövegét, és a hozzá kapcsolódó elmélkedést és imádságot. Az ingyenes szolgáltatásra itt iratkozhat fel.) \n\n"; ?>