Evangélium:

Amikor már közel voltak Jézus szenvedésének és megdicsőülésének napjai, elhatározta, hogy tanítványaival Jeruzsálembe megy. Történt pedig, hogy útközben valaki így szólt hozzá: „Követlek, bárhová mégy.” Jézus így válaszolt: „A rókának van odúja, az ég madarainak fészke, de az Emberfiának nincs hová fejét lehajtania.”
Egy másikat Jézus szólított fel: „Kövess engem!” Az így válaszolt: „Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem apámat.” „Hagyd a holtakra, hadd temessék el halottaikat – mondta neki –, te pedig menj, és hirdesd az Isten országát.”
Egy harmadik ezt mondta neki: „Uram, követlek téged, de engedd meg, hogy előbb elbúcsúzzam a családomtól.” Jézus így válaszolt: „Aki kezét az eke szarvára tette, és mégis hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.”
Lk 9,57-62

 
Elmélkedés:

A mai evangéliumi szakaszban három rövid párbeszédet olvasunk, amelyek mind Jézus követéséről szólnak. Mindhárom helyzetben világossá válik: Jézus követése nem egy „szabadidős” tevékenység, hanem életformáló és egész életre szóló elköteleződés. Itt nem lehet kiskapukat vagy menekülőutakat keresni arra az esetre, ha meggondolnánk magunkat. Nem lehet késlekedni, és nincsenek biztosítékok, hanem feltételek nélküli bizalomra van szükség.
Az első ember lelkesen szólítja meg Jézust: „Követlek, bárhová mégy.” A válasz kijózanító: ha velem jössz, nem a kényelem és a biztonság útját választod. A velem való élet kiszámíthatatlan, de épp ezért bizalomra épül. A második embernek Jézus maga mondja: „Kövess engem!” De ő késlekedne, ami Jézus számára nem elfogadható. A „majd ha már rendeztem az életem” típusú válasz mindig elhalasztja a valódi megtérést. A harmadik követni akarja Jézust, de még elköszönne övéitől. Jézus itt is határozott: „Aki kezét az eke szarvára tette, és mégis hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.” A visszafordulás a korábbi élet biztonságát keresi, de a krisztusi tanítvány mindig előre tekint.
Ha elindulsz, indulj el szívből, és ne felemás módon. Jézust nem lehet „félig” követni. Vagy rá bízom magam teljesen vagy megmaradok a magam biztonságánál. Rábízom-e életemet Jézusra?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus Krisztus! Oly sokszor szeretnélek követni, de visszatartanak az aggályaim, a megszokásaim, a biztonság utáni vágyam. Néha késlekedek, néha feltételeket szabok, máskor csak távolról figyellek. Adj most bátor szívet, amely nemet mond a halogatásra, a kényelmes maradásra, és igent mond neked az azonnali indulásra, feltételek nélkül! Hiszem, Uram, hogy veled megtalálom életem értelmét.
 
(Kérésre naponta szívesen megküldjük Önnek e-mailben a napi evangélium szövegét, és a hozzá kapcsolódó elmélkedést és imádságot. Az ingyenes szolgáltatásra itt iratkozhat fel.) \n\n"; ?>