Evangélium:

Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai, fölvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr törvénye előírja: „Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona”. Ekkor kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, „egy pár gerlét vagy két galambfiókát” tisztulási áldozatul bemutatnia. És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és istenfélő ember, aki Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne. A Szentlélek kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, míg nem látja az Úr Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy menjen a templomba, amikor a gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta Istent:
Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram,
szavaid szerint békességben,
mert szemeim meglátták Szabadításodat,
melyet minden nemzet számára készítettél,
hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak,
és dicsőség népednek, Izraelnek.
Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott. Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: „Lám, e gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az ellentmondás jele lesz ő – még a te lelkedet is tőr járja át –, hogy napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!” Ott volt Anna prófétanő is, Fánuel leánya Áser törzséből. Idős volt már, napjai előrehaladtak. Leánykora után hét évig élt férjével, majd özvegyen érte meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta el a templomot soha, böjtölve és imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal. Abban az órában is odament, dicsőítette Istent, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik Jeruzsálem megváltására vártak.
Miután az Úr törvénye szerint elvégeztek mindent, visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött; eltelt bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne.
Lk 2,22-40

 
Elmélkedés:

A jeruzsálemi templom csendjét két idős ember hangja töri meg, Simeoné és Annáé, akik évtizedek óta várják Isten ígéretének beteljesedését. Ők azok, akik a reményt soha nem adták fel. A várakozás csendjébe érkezik meg Mária és József a kis Jézussal, hogy a törvény szerint bemutassák őt az Úrnak. Aki látszólag mindenben alárendeli magát a törvénynek, az valójában maga az Úr. Isten most emberként lép be oda, ahol őt évszázadok óta várták.
Simeon karjára veszi a gyermeket és ezt mondja: „Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram.” Ez a kijelentés nem a beletörődés szava, hanem a beteljesedett örömé. Simeon nem Jézus csodáit látja, nem a keresztet vagy a feltámadást, hanem a gyermeket. És ez elég számára, mert akinek van szeme meglátni a világosságot, a világ Urát a kisdedben, annak nincs szüksége több bizonyítékra, hogy e gyermekben a Megváltó jött el a világba.
Urunk templomi bemutatásának napja a látás ünnepe: meglátni a Megváltót ott, ahol más csak gyengeséget vagy egyszerűséget lát. Simeon és Anna példája arra tanít minket, hogy a hűséges, csendes élet Isten szemében felmérhetetlen érték. Isten ígéretei nem maradnak beteljesületlenek. Ha türelemmel és nyitott szívvel várjuk, meglátjuk a beteljesedést.
Jézus bemutatása az a pillanat, amikor a világ Megváltója először lép be Isten népének közösségébe. Innen indul el az a világosság, amely ma is be akarja ragyogni minden ember életét.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk Jézus Krisztus! Te kicsinységedben is világosság vagy minden népnek! Add, hogy Simeon hitével tudjunk rád tekinteni és meglássunk téged az egyszerűségben, a csendben! Adj türelmet és nyitott szívet, hogy felismerjünk téged a mindennapokban, és segíts úgy élni, mint akik a világosság gyermekei vagyunk! Taníts minket Mária és József engedelmességére, Anna hűségére, Simeon örömére, hogy életünk valóban templommá, szent hellyé váljék számodra! Világosítsd meg lelkünket és vezess minket az örök üdvösségre!
 
(Kérésre naponta szívesen megküldjük Önnek e-mailben a napi evangélium szövegét, és a hozzá kapcsolódó elmélkedést és imádságot. Az ingyenes szolgáltatásra itt iratkozhat fel.)