Evangélium:

Abban az időben, amikor Jézust nagy népsokaság követte, ő hozzájuk fordult, és így szólt: „Aki hozzám jön, de nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivérét és nővéreit, sőt még saját magát is, nem lehet az én tanítványom. Aki tehát nem hordozza keresztjét, és nem így követ engem, nem lehet az én tanítványom. Ha valaki közületek tornyot akar építeni, vajon nem ül le előbb, hogy kiszámítsa a költségeket, hogy van-e miből befejeznie? Mert ha az alapokat lerakta, de (az építkezést) befejezni nem tudta, mindenki, aki csak látja, gúnyolni kezdi: „Ez az ember építkezésbe fogott, de nem tudta befejezni.” Vagy, ha egy király hadba vonul egy másik király ellen, előbb leül és számot vet, vajon a maga tízezer katonájával szembe tud-e szállni azzal, aki húszezerrel jön ellene. Mert ha nem, követséget küld hozzá, amikor még messze van, és békét kér tőle. Tehát mindaz, aki közületek nem mond le mindarról, amije van, nem lehet az én tanítványom.”
Lk 14,25-33

 
Elmélkedés:

„Aki hozzám jön, de nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivérét és nővéreit, sőt még saját magát is, nem lehet az én tanítványom.” E szavak hallatán könnyen megütközünk. Jézus valóban gyűlöletet hirdet? Természetesen nem. A héber nyelv és gondolkodásmód sajátossága ez a túlzó megfogalmazás, amely a választás fontosságát hangsúlyozza. Jézus nem elutasítja a családi kapcsolatokat, hanem azok helyes sorrendjét szeretné kijelölni: őt kell az első helyre tenni. Ha igazán szeretjük őt, akkor minden más kapcsolatunk is a helyére kerül.
A rövid példázatok is ezt a megfontolt, komoly döntést mutatják be: egy tornyot nem kezdünk el építeni terv nélkül, és egy király nem indul csatába anélkül, hogy felmérné az esélyeit. Jézus követése nem érzelem vagy pillanatnyi lelkesedés kérdése. A tanítványi élet nem kényelmes, nem egy hétvégi elfoglaltság. Életformává kell válnia, teljes odaadást kíván, olyat, ami túlmutat a jóérzésen, a kényelmen és az önérdeken. A kereszt hordozása – amelyet Jézus említ – nemcsak a szenvedések passzív elviselése, hanem a Krisztusért vállalt tudatos, szeretetből fakadó áldozat.
Nem élhetünk úgy, mint a világ fiai. A mi értékrendünk más: nem a birtoklás, a kényelem vagy a siker az elsődleges, hanem az evangélium szerinti élet. Semmi sem lehet akadálya annak, hogy Krisztust kövessük. Mindenről le kell mondanunk, ami megköt, visszahúz, elhomályosítja az ő arcát bennünk.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus Krisztus! Add, hogy ne féljek az evangéliumi értékrend útjára lépni! Taníts meg helyesen szeretni: téged mindenek fölött, és mindenkit önzetlenül! Add, hogy ne a világ kényelmét keressem, hanem bátor szívvel hordozzam keresztjeimet! Segíts, hogy valóban a tanítványod legyek: életemmel, döntéseimmel, lemondásaimmal! Legyen bennem bátorság és hűség, hogy meg ne torpanjak a nehézségek idején, hanem veled együtt végigjárjam az utat, amely az örök életre vezet!
 
(Kérésre naponta szívesen megküldjük Önnek e-mailben a napi evangélium szövegét, és a hozzá kapcsolódó elmélkedést és imádságot. Az ingyenes szolgáltatásra itt iratkozhat fel.) \n\n"; ?>