Evangélium:

Kafarnaumban így tanította Jézus a sokaságot: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz, nem szomjazik soha. Megmondtam nektek: Bár láttok engem, mégsem hisztek. Minden, amit az Atya nekem ad, hozzám jön. Aki tehát hozzám jön, nem utasítom el. Nem azért jöttem le a mennyből, hogy a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki küldött engem. Aki pedig küldött, annak az az akarata, hogy semmit el ne veszítsek abból, amit nekem adott, hanem feltámasszam az utolsó napon. Atyám akarata az, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz benne, örökké éljen, és én feltámasztom az utolsó napon.”
Jn 6,35-40

 
Elmélkedés:

Jézus kijelentése merész és szokatlan egykori hallgatósága számára: „Én vagyok az élet kenyere.” Nem valamit ad, hanem önmagát. A keresztény élet nem pusztán tanítások vagy erkölcsi szabályok követése. A keresztény élet egy élő kapcsolat Krisztussal, aki önmagával táplál minket és örök életet ad. Az emberi szív mélyén mindig ott él a vágy: jóllakni. Nemcsak kenyérrel, hanem szeretettel, értelmes élettel, megbocsátással. Jézus ebben a vágyban látja meg az utat hozzánk: ő nem elvárásokat támaszt először, hanem önmagát kínálja, hogy belőle élhessünk.
„Aki hozzám jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz, nem szomjazik soha.” Milyen mély vágy ez mindannyiunkban! Itt a mindennél erősebb bizonyíték, hogy szerethetők vagyunk, hogy értékesek vagyunk, hogy van helyünk a világban, mert Jézus azt mondja, hogy őbenne mindezt megtaláljuk. Ehhez el kell indulni felé, mint ahogy a zarándok elindul a forrás felé, napról napra. A hit nem megmerevedett, berögzült állapot, hanem mozgás, szüntelen haladás, fejlődés. Jézus meghívása tehát nem egyetlen döntést kíván tőlünk, hanem egy új életformát kínál, és azt kéri, hogy újra és újra belőle merítsünk, mint éltető forrásból.
Ebben az evangéliumi részben az örök élet ígéretéről is szó van. Amikor Krisztusból élünk, már most részesedünk az örök életből. Húsvét ebbe a tágas térbe hív: túllépni a napi aggodalmakon, a rohanáson, a kételyeken, és megpihenni annál, aki maga a legértékesebb ajándék.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus Krisztus! Te vagy az élet kenyere, aki nemcsak megmutatod az utat, hanem te magad vagy az út az örök élet felé. Köszönöm, hogy önmagadat adod nekem, nemcsak szavakat vagy tanácsokat, hanem valóságos jelenlétedet. Add, hogy ne csak hallgassalak, hanem belőled éljek, rád építsem minden napomat! Segíts, hogy életem válasz legyen a te ajándékodra! Amikor elfáradok, emlékeztess, hogy te vagy az, aki táplálsz! Amikor elbizonytalanodom, erősíts, hogy aki benned hisz, az valóban az üdvösség felé halad!
 
(Kérésre naponta szívesen megküldjük Önnek e-mailben a napi evangélium szövegét, és a hozzá kapcsolódó elmélkedést és imádságot. Az ingyenes szolgáltatásra itt iratkozhat fel.) \n\n"; ?>