Evangélium:

Abban az időben: Jézus továbbhaladt, és Tirusz és Szidon vidékére vonult vissza. És íme, jött egy arra lakó kánaáni asszony, és kiáltozva kérte: „Könyörülj rajtam, Uram, Dávid fia! A lányomat kegyetlenül gyötri a gonosz szellem!” Ő azonban szóra sem méltatta. Végül odamentek hozzá tanítványai, és arra kérték: „Küldd el őt, ne kiáltozzon utánunk!” Jézus kijelentette: „Az én küldetésem csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól.” Ám az asszony odajött, és leborult előtte e szavakkal: „Uram, segíts rajtam!” Ő így válaszolt: „Nem való elvenni a gyerekek kenyerét és odadobni a kutyáknak!” Mire az asszony: „Igen, Uram, de a kutyák is esznek abból, ami lehull gazdájuk asztaláról!” Erre Jézus így szólt hozzá: „Asszony! Nagy a te hited! Legyen úgy, amint szeretnéd!” És a lánya meggyógyult még abban az órában.
Mt 15,21-28

 
Elmélkedés:

A hit, amely kilép a megszokásból

Jézus idegen földre megy, Tirusz és Szidon vidékére, a pogányok területére. Ebben már önmagában is van valami jelentőségteljes: a Messiás, aki Izrael fiaihoz küldetett, most átlépi a határokat – földrajzilag és jelképesen is. És éppen ott, a „kívülállók” között találkozik valakivel, aki olyat tesz, amit még a választott nép tagjai közül sem sokan: mélyen megérinti Jézus szívét.
A kánaáni asszony története nem csupán a hűség és kitartás példája, az üzenet ennél mélyebb: Jézus kinyilvánítja, hogy az üdvösség minden ember számára elérhető, aki hittel fordul hozzá. Ez a nő nem zsidó, nem tanult, nem tartozik semmilyen vallási elithez, de van egy nagy előnye: tud szenvedni és ismeri a lélek fájdalmát. És aki szenved, az tud kérni, tud kiáltani, tud küzdeni, és gyakran jobban érti a krisztusi tanítást, mint a szokásokban és a szokásokból élő hívők.
Mária, Jézus anyja, egy lakodalmon szólítja meg először nyilvánosan Fiát és kéri segítségét: „Nincs több boruk.” A kánaáni asszony is hasonlóan szól: „Uram, könyörülj rajtam!” A különbség óriási: az egyik kérés egy ünnepi alkalommal váratlanul előálló kellemetlenség, a másik egy kétségbeesett személy hosszú idő óta tartó élethelyzete. Az anyai szeretet és gondoskodás az egyiknél is, a másiknál is a mozgató erő. A szeretet – különösen, amikor egy gyermek szenved – képes áttörni minden társadalmi falon, vallási előítéleten és hallgatáson.
A találkozás drámai: Jézus háromszor is visszautasítja az asszony kérését: először hallgatással, aztán teológiai érveléssel – „Az én küldetésem csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól” –, végül egy provokatív mondattal: „Nem való elvenni a gyerekek kenyerét és odadobni a kutyáknak!” Ezek a mondatok mintha próbára tennék az asszonyt, de valójában ezek által bontakozik ki az asszony hite. Mert nemcsak a hite nagy, hanem az alázata és éleslátása is: „Igen, Uram, de a kutyák is esznek abból, ami lehull gazdájuk asztaláról!”
Ez a mondat alázatos és jelzi mély hitét: Elismerem, hogy nem vagyok méltó, de hiszem, hogy a te kegyelmedből egy morzsa is elég a csodához. Ez a „morzsányi hit” az, ami gyógyulást hoz lánya számára. Nem kell ide tudományos elmélet, nincs itt csodás látomás, csak egy egyszerű, de igaz szívből fakadó kijelentés, ami tanúskodik az alázatról, a bizalomról és a hitről. És Jézus észreveszi ezt, ezért így szól hozzá: „Nagy a te hited!” Olyan ember mondja ezt egy pogány asszonynak, aki másutt így sóhajt fel: „Ó, ti kishitűek!”
Egy plébános mesélte, hogy egy alkalommal egy asszony hónapokon át minden szentmise után ott maradt a templomban egyedül imádkozni. Egyszer könnyek között mondta az atyának: „A fiam elhagyta az Egyházat. Nem beszél velem, sem Istennel. Nem tudok mást tenni, mint nap mint nap leülni itt, Isten előtt, és megmutatni neki, hogy nem adom fel.” A fiú tudott erről és egy év múlva visszatért anyjához és hitélete is újrakezdődött. Nem a szavak győzték meg, hanem az a hűséges, csendes, kitartó jelenlét, ahogy az anyja ott maradt Jézus lábánál.
Olyan időket élünk, amikor egyre több ember érzi a hallgatást Isten részéről. Mintha nem hallaná meg az imákat. Mintha távol lenne. Az evangéliumban szereplő pogány asszony nem sértődik meg, nem hátrál meg, hanem okosan, szeretettel és hittel válaszol. Példája arra bátorít minket, hogy keressük Isten közelségét, és legyünk kitartóak, akkor is, ha látszólag hallgat. Isten pillanatnyi hallgatása ugyanis nem elutasítás, hanem meghívás a hitben való növekedésre.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus Krisztus! Add, hogy hitem ne csak akkor legyen erős, amikor meghallgatsz, hanem akkor is, amikor úgy érzem, nem figyelsz rám! Taníts kitartóan kérni, mint a kánaáni asszony, aki nem a méltóságát féltette, hanem bizalmát mutatta meg feléd! Segíts, hogy ne adjam fel az imát, még ha a válasz késik is! Erősíts meg, hogy higgyem: a te kegyelmed morzsái is elegendőek, mert abból árad az élet és a gyógyulás!
 
(Kérésre naponta szívesen megküldjük Önnek e-mailben a napi evangélium szövegét, és a hozzá kapcsolódó elmélkedést és imádságot. Az ingyenes szolgáltatásra itt iratkozhat fel.) \n\n"; ?>