Evangélium:

Abban az időben: Összegyűltek Jézus köré a farizeusok és néhány írástudó Jeruzsálemből. Látták, hogy egyik-másik tanítványa tisztátalan, vagyis mosatlan kézzel eszi a kenyeret. A farizeusok és általában a zsidók ugyanis nem esznek addig, amíg meg nem mossák a kezüket könyékig, így tartják meg az ősök hagyományait. És ha piacról jönnek, addig nem esznek, míg meg nem mosakszanak. S még sok más hagyományhoz is ragaszkodnak: így például a poharak, korsók, rézedények leöblítéséhez.
A farizeusok és írástudók tehát megkérdezték: „Miért nem követik tanítványaid az ősök hagyományait, miért étkeznek tisztátalan kézzel?”
Ezt a választ adta nekik: „Képmutatók! Találóan jövendölt rólatok Izajás, amint írva van: Ez a nép ajkával tisztel engem, ám a szíve távol van tőlem. Hamisan tisztelnek, olyan tanokat tanítván, amelyek csak emberi parancsok. Az Isten parancsait nem tartjátok meg, de az emberi hagyományokhoz ragaszkodtok.”
Azután így folytatta: „Ügyesen kijátsszátok Isten parancsait, hogy a magatok hagyományait megtarthassátok. Mózes azt hirdette: Tiszteld atyádat és anyádat, és aki atyját vagy anyját átkozza, halállal bűnhődjék! Ti ellenben azt tanítjátok: Ha valaki azt mondja atyjának vagy anyjának: amivel segíthetnélek téged, az „korbán” vagyis Istennek szentelt áldozati adomány, annak nem engeditek meg, hogy bármit is tegyen apja vagy anyja érdekében. Így a magatok hagyományával kijátsszátok Isten parancsát, és még sok más ehhez hasonlót tesztek.”
Mk 7,1-13

 
Elmélkedés:

Tiszta kéz vagy tiszta szív? Melyik a fontosabb? – ez a mai evangélium nagy kérdése. A farizeusok és írástudók szemében Jézus tanítványai szabályszegők voltak, mert nem tartották be az előírt rituális kézmosást. Jézus azonban nem a külsőségek megtartásában, hanem a szív tisztaságában látja az igazi istentisztelet lényegét. Nem az tesz tisztátalanná, amit kívülről beviszünk a testünkbe, hanem az, ami a szívünk mélyéből fakad. A külső tisztaság csak akkor ér valamit, ha tisztaszívűséget tükröz.
Keresztény emberként minket is megkísért olykor a veszély, hogy a vallási szokásokat és hagyományokat felületesen éljük meg, miközben elfeledkezünk arról, hogy ezeknek az a célja, hogy Istenhez vezessenek minket. Jézus nem a hagyományok ellen beszél, hanem a képmutatás és a kiüresedett vallásgyakorlat ellen. A hit nem lehet csupán begyakorolt viselkedés, megszokott forma vagy látszat, mert a hit életközösség Istennel, amely a szív legmélyéből fakad.
Nézzünk szembe önmagunkkal: tiszta-e a szívem, milyen az Isten iránti szeretetem? Van-e különbség aközött, amit mások látnak belőlem, és aközött, amit Isten lát? Merem-e Istent az életem középpontjába állítani, nemcsak a vallásos cselekedeteimben, hanem a mindennapjaimban, a kapcsolataimban és a döntéseimben? Csak a belső megtérés vezethet el a valódi tisztasághoz és Isten dicsőítéséhez.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram Jézus, te nem a kezeket vizsgálod, hanem az emberi szíveket. Bocsásd meg, ha csak a külsőségekre figyelek és elhanyagolom a veled való élő kapcsolatot! Tisztítsd meg belülről életemet, gondolataimat, szándékaimat, hogy ne csupán vallásos ember legyek, hanem hívő, aki valóban téged keres, téged követ! Ne engedd, hogy képmutatóvá váljak, hanem formálj őszinte szeretetre! Adj alázatos szívet, hogy ne emberi hagyományokat kövessek, hanem a te akaratodat! Uram, tisztítsd meg szívemet!
 
(Kérésre naponta szívesen megküldjük Önnek e-mailben a napi evangélium szövegét, és a hozzá kapcsolódó elmélkedést és imádságot. Az ingyenes szolgáltatásra itt iratkozhat fel.)