Evangélium:

Jézus Jeruzsálembe indult. Útközben magához hívta tizenkét tanítványát és bizalmasan közölte velük: „Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Ott az Emberfiát a főpapok és írástudók kezére adják, halálra ítélik, majd kiszolgáltatják a pogányoknak, megcsúfolják, megostorozzák és keresztre feszítik, de harmadnapra feltámad.”
Ekkor odalépett hozzá a Zebedeus-fiúknak (Jakab és János apostoloknak) anyja, fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen valamit. Jézus megkérdezte tőle: „Mit kívánsz?” Ő azt felelte: „Intézd úgy, (Uram,) hogy az én két fiam országodban melletted üljön: az egyik jobbodon, a másik pedig bal oldaladon.” Jézus így válaszolt nekik: „Nem tudjátok, hogy mit kértek. Készek vagytok-e arra, hogy kiigyátok azt a kelyhet, amelyet nekem ki kell innom?” „Készek vagyunk!” – felelték. Jézus erre így folytatta: „A szenvedések kelyhét velem együtt kiisszátok majd. De hogy ki üljön mellettem jobb és bal felől, azt nem én döntöm el. Azok ülnek majd ott, akiket mennyei Atyám erre kiválasztott.”
Amikor a többi tíz (apostol) ezt meghallotta, méltatlankodni kezdett a testvérpár viselkedése miatt. Jézus magához hívta őket, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy a pogányoknál hogyan hatalmaskodnak a vezető emberek: akinek nagyobb a rangja, érezteti a hatalmát. Nálatok ne így legyen! Aki köztetek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok! És aki első akar lenni, legyen a cselédetek! Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja életét váltságul mindenkiért.”
Mt 20,17-28

 
Elmélkedés:

A mai evangéliumban Jézus harmadszor jövendöli meg szenvedését és halálát, a tanítványok mégis másra figyelnek. Jakab és János apostol – anyjuk közreműködésével – előjogokat kérnek. Jézus kissé megdorgálja őket és rámutat, hogy milyen mélységes félreértés van a szívükben: „Nem tudjátok, mit kértek.” A tanítványi út nem karrier, hanem önátadás. És nem csupán kettőjüknek szól, hanem a többi apostolnak és nekünk is.
Őszinte és emberi ez a jelenet. Mi is vágyunk az elismerésre, a biztonságra, a magasabb pozícióra és a jelentősebb szerepre. De a Mester útja nem ilyen. Ő a kereszt útját választja, és követőit is erre az útra hívja. Az igazi nagyság nem a pozícióban rejlik, hanem a szolgálatban. „Aki köztetek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok” – mondja Jézus.
A böjt segít minket, hogy elforduljunk a csillogástól és felfedezzük az igazi értékeket. Nem versenyeznünk kell másokkal, hanem keresni kell, hogy hol van a legnagyobb szükség rám. Nem kiemelkedni, kitűnni akarjunk, hanem lehajolni a segítségre várókhoz. Jézus nem akarja elkerülni a szenvedést, hanem vállalja azt. Ha követjük, előbb-utóbb mi is megértjük, hogy az önzetlen szolgálat nem veszteség, hanem áldás.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus Krisztus! Sokszor úgy érzem, nekem is több megbecsülés és elismerés járna. Szeretném, ha mindenki értékelné igyekezetemet és munkámat. De te egészen más utat mutatsz nekem saját példáddal. Taníts, hogy ne a hatalmat keressem, hanem a te szeretetedet! Add, hogy ne félelemmel, ne kedvetlenül, hanem örömmel mondjak igent a szolgálatra!
 
(Kérésre naponta szívesen megküldjük Önnek e-mailben a napi evangélium szövegét, és a hozzá kapcsolódó elmélkedést és imádságot. Az ingyenes szolgáltatásra itt iratkozhat fel.)