Evangélium:

Abban az időben Jézus ezt mondta apostolainak: Ne féljetek az emberektől! Nincs rejtett dolog, amelyre fény ne derülne, sem titok, amely ki ne tudódnék. Amit én sötétben mondok nektek, azt ti mondjátok el világosban: és amit fülbe súgva hallotok, hirdessétek a háztetőkön! És ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de a lelket nem tudják megölni. Inkább attól féljetek, aki a lelket is, a testet is a pokolba taszíthatja. Egy fillérért ugye két verebet adnak? És mégsem hull a földre egy se közülük Atyátok tudta nélkül? Nektek pedig minden szál hajatokat számon tartják! Ne féljetek hát: sokkal többet értek ti a verebeknél! Ha valaki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom őt Atyám előtt, aki a mennyekben van. De ha valaki megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom őt Atyám előtt, aki a mennyekben van.
Mt 10,26-33

 
Elmélkedés:

A bizalom evangéliuma

A mai evangélium háromszor is ismétli Jézus felszólítását: „Ne féljetek!” Ez nem véletlen. A félelem az egyik legmélyebb emberi tapasztalat, amely a bűnbeeséssel belépett az emberi történelembe: „Meghallottam lépteidet, és féltem” – mondja Ádám (Ter 3,10). A félelem azóta sokféle formában megjelenik: félelem a kudarctól, az elutasítástól, a betegségtől, a haláltól, vagy éppen attól, hogy bátran megvalljuk hitünket, vállaljuk a nehézségeket, a küzdelmet, a keresztet.
Jézus arra hív minket is, hogy a bizalom útját válasszuk. Aki követi őt, annak a félelemnél fontosabb a mennyei Atyába és az ő gondviselésébe vetett bizalom. Jézus nem ígér könnyű utat: „Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak” – mondja. De azt megígéri, hogy minden hajszálunk számon van tartva. Ez a kép nem pusztán költői túlzás, hanem annak kifejezése, hogy Isten gondoskodása a legapróbb dolgokig áthatja életünket.
A tanítvány sorsa nem a rejtőzködés, hanem a tanúságtétel: „Amit én sötétben mondok nektek, azt ti mondjátok el világosban!” Ez a felszólítás ma nekünk szól: amikor oly sok a rejtőzködés, a megalkuvás, az óvatos hallgatás hitünkről. Pedig az evangélium lényege az, hogy nem maradhatunk némák, mert az nem volna tanúságtétel.
És itt érkezünk a szakasz egyik legfontosabb kijelentéséhez: „Ha valaki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom őt Atyám előtt.” Ez nem fenyegetés, hanem ígéret, a mi hűségünkre adott isteni válasz és megerősítő szeretet.
Egy idős pap mesélte, hogy egy fiatalember a nagypénteki liturgia végén odalépett hozzá és ezt mondta: „Amikor a kereszt előtti hódolatkor megérintettem a keresztet, különös érzés töltött el. Ez a kereszt mindig itt van a templomban, de ma egészen közel kerültem hozzá.” A pap megkérdezte tőle: „És mi változott meg benned?” A fiatalember csak annyit felelt: „Sokszor még attól is féltem eddig, hogy valaki meglát, ha keresztet vetek. Ma először nem féltem attól, hogy valaki meglát, amint kifejezem az Úr iránti hitemet, szeretetemet.”
Ez az egyszerű mozdulat, a kereszt megérintése, Jézus tanításának élő példája. A hit nem csupán benső érzés, hanem nyílt, szeretetteljes vállalása annak, hogy Krisztushoz tartozom. És ha gyengeségeink, félelmeink újra meg újra fel is bukkannak, az Atya előtt minden őszinte tanúságtétel számít. Egyetlen mozdulat, egy csendes, akár szavak nélküli ima, egy kedves szó Krisztusról, ezek mind olyan jelek, amelyekkel megvalljuk, hogy Jézus az életünk Ura.
Az evangélium nem idealizálja a tanítvány sorsát. Jézus nem mondja, hogy ha hiszel, akkor nem lesz bajod. Épp ellenkezőleg: a hívő ember nem kerülheti el a nehézségeket, sőt olykor épp hite miatt válik a gúny, a megvetés célpontjává. Nem az a bátor, aki nem fél, hanem aki félelmei ellenére is vállalja az igazat, a jót, és nem tagadja meg Krisztust. Napjainkban, amikor sokszor közönnyel, vagy éppen nyílt elutasítással találkozunk, különösen nagy jelentősége van annak, hogy ki merjük-e mondani: igen, én Krisztushoz tartozom. Az ilyen bátor hit nem harsány, példamutató és bátorító mások számára.
Jézus két képpel zárja tanítását: a verebek és a hajszálak példájával. A világ legjelentéktelenebbnek tűnő dolgairól kijelenti, hogy az Atya látja, számontartja. Hát akkor hogyan ne tudna rólunk, az ő gyermekeiről? Ez a bizalom az, ami a félelmet legyőzi. Mert nem önmagunkért vagyunk bátrak, hanem azért, mert egy nálunk nagyobb személy, Isten oltalmát érezzük.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Mennyei Atyám, te jobban ismersz engem, mint én saját magamat. Tudod, mitől félek, mikor gyengül meg a hitem, mikor hallgatok, pedig tanúságot kellene tennem. Add, hogy ne az emberek tetszését keressem, hanem a te akaratodat! Sok mindenre vagyok képes félelemből. Néha elrejtem, elhallgatom a hitem, csendben maradok, amikor rólad kellene szólnom. Adj nekem bátorságot, hogy meg merjelek vallani, ne csak szavaimmal, hanem egész életemmel! Hiszem, hogy ismersz engem és nem feledkezel meg rólam.
 
(Kérésre naponta szívesen megküldjük Önnek e-mailben a napi evangélium szövegét, és a hozzá kapcsolódó elmélkedést és imádságot. Az ingyenes szolgáltatásra itt iratkozhat fel.) \n\n"; ?>