Evangélium:

Egyszer néhány farizeust és Heródes-párti embert küldtek Jézushoz, hogy szaván fogják őt. Azok odamentek hozzá, és megszólították: „Mester, tudjuk, hogy igazmondó vagy. Nem befolyásol a mások véleménye, és nem nézed az emberek személyét, hanem az igazsághoz híven tanítod az Isten útját. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem? Fizessünk, vagy ne fizessünk?” Jézus azonban átlátott álnokságukon, és ezért így szólt: „Miért akartok tőrbe csalni? Hozzatok ide egy dénárt, hadd lássam!” Erre odavittek egyet. Ő pedig megkérdezte tőlük: „Kinek a képe és felirata ez?” Azok ezt felelték: „A császáré.” Jézus pedig így folytatta: „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!” Azok igen elcsodálkoztak (Jézus feleletén).
Mk 12,13-17

 
Elmélkedés:

A farizeusok és a Heródes-pártiak kérdése az adófizetésről egy csapda. Bár különböző politikai és vallási irányzatot képviselnek, most összefognak, hogy Jézust tőrbe csalják. Ha azt mondja, nem kell adót fizetni a császárnak, lázadónak nyilvánítják. Ha pedig azt feleli, hogy kell, akkor a nép szemében válik hiteltelenné, mert elfogadja egy idegen hatalom, a rómaiak uralmát.
Jézus válasza azonban több szintet érint. Először is a császár képmására hivatkozik: ha a pénzen a császár arcképe van, akkor az hozzá tartozik. Ám ezzel párhuzamosan megszólítja a hallgatóság lelkét is: „Adjátok meg Istennek, ami az Istené.” Mi az, ami Istené? Minden, ami az ő képmását viseli. Ha mi, emberek, Isten képmásai vagyunk, akkor Istené vagyunk.
Jézus nem választja szét az életet szent és profán részre. Nem arról beszél, hogy vasárnap Istené, hétfő meg a többi nap pedig a világi hatalomé. Valójában arról tanít, hogy minden emberi kötelesség csak akkor nyer értelmet, ha alá van rendelve Isten rendjének. Az igazságos rend, a közjó szolgálata nem ellentéte az Istennek való engedelmességnek, hanem annak következménye.
A keresztény ember nem a világtól való elfordulásra kap meghívást, hanem arra, hogy Isten arcát jelenvalóvá tegye a világban. Ez csak akkor lehetséges, ha életünk forrása és végcélja az Atya.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus Krisztus! Te azt tanítottad, hogy adjuk meg Istennek, ami az Istené. Egész lényemet, szívemet és lelkemet te alkottad, a te képmásod vagyok. Taníts meg arra, hogy méltó legyek arra, hogy arcodat arcomon hordozzam! Segíts, hogy hűségesen végezzem földi kötelességeimet, de ne felejtsem el, hogy életem benned teljesedik be! Legyek béketeremtő, igazságot kereső, hűséges szolgád a világban! Formálj, vezess, és újíts meg, hogy valóban neked éljek, téged szolgáljalak!
 
(Kérésre naponta szívesen megküldjük Önnek e-mailben a napi evangélium szövegét, és a hozzá kapcsolódó elmélkedést és imádságot. Az ingyenes szolgáltatásra itt iratkozhat fel.) \n\n"; ?>