Evangélium:

Abban az időben Jézus így szólt apostolaihoz: Ne gondoljátok, hogy azért jöttem a földre, hogy békét hozzak! Nem azért jöttem, hogy békét hozzak, hanem hogy kardot. Azért jöttem, hogy szembeállítsam a fiút apjával, a leányt anyjával és a menyet anyósával. Saját háza népe lesz az ember ellensége. Aki atyját vagy anyját jobban szereti, mint engem, az nem méltó hozzám. Aki fiát vagy leányát jobban szereti, mint engem, az nem méltó hozzám. Aki nem veszi föl keresztjét, és nem követ engem, az nem méltó hozzám. Aki meg akarja találni életét, elveszíti azt; de aki érettem elveszíti életét, megtalálja azt. Aki titeket befogad, engem fogad be; aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Aki prófétát fogad be azért, mert próféta, az a próféta jutalmát kapja. Aki igaz embert fogad be azért, mert igaz ember, az az igaznak jutalmában részesül. Aki pedig csak egy pohár friss vizet is ad inni egynek a legkisebbek közül, mert az az én tanítványom – bizony, mondom nektek: nem marad el a jutalma. Amikor Jézus befejezte tizenkét tanítványa oktatását, továbbindult, hogy tanítson, és hirdesse Isten országának örömhírét a környékbeli városokban.
Mt 10,34 – 11,1

 
Elmélkedés:

Jézus szavai ebben az evangéliumi részben első hallásra zavarba ejtők. Hol van az a Jézus, aki a béke fejedelme, aki azt mondja: „Békességet hagyok rátok”? Most pedig azt állítja: „Nem azért jöttem, hogy békét hozzak, hanem hogy kardot.” Kijelentése azonban nem hadüzenet. A szavai nem erőszakról, nem háborúról szólnak, hanem a megkülönböztetés és döntés fontosságáról.
Jézus követése nem jelent mindig látható békét. Néha éppen az Istenhez való hűség hoz konfliktust a családban, egy baráti körben, a társadalmi közegben. Az igazság, a szeretet, a vallásos élet olykor elválaszt, mert elkülöníti egymástól a régi és az új életet, az önzést és a szolgálatot, a bűnt és a kegyelmet, szétválasztja a sötétséget és a világosságot.
Jézus nem azt mondja, hogy ne szeressük a szeretteinket, hanem azt, hogy az Isten iránti szeretet legyen az alap, amelyből minden más szeretet táplálkozik. Ha Istent tesszük az első helyre, akkor lesz minden más szeretetünk is tisztább, szabadabb, önzetlenebb.
Mi vagy ki áll az első helyen az életemben? Hűséges vagyok-e hitemhez, ami lehet, hogy megsebzi a kapcsolataimat, de megerősíti közösségemet Krisztussal?
A tanítvány útja nem mindig békés, de mindig Krisztus felé vezet.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus Krisztus! Köszönöm, hogy nem tetszetős szavakat, hanem mindig igazat mondasz. Nehéz hallani, hogy kardot hozol, de mégis értem jössz el így: hogy világossá tedd az utat, hogy megkülönböztessem a lényegeset a mulandótól. Add, hogy merjek hozzád igazodni, még ha emiatt félreértenek, vagy konfliktusba kerülök! Te vagy szívem békéje, lelkem nyugalma, és ha rád építek, nem ingok meg. Segíts úgy szeretni a családomat, a barátaimat, hogy közben téged szeresselek leginkább, s a tőled tanult szeretet legyen a mintája, hogy milyen szeretettel fordulok embertársaim felé!
 
(Kérésre naponta szívesen megküldjük Önnek e-mailben a napi evangélium szövegét, és a hozzá kapcsolódó elmélkedést és imádságot. Az ingyenes szolgáltatásra itt iratkozhat fel.) \n\n"; ?>