napi evangelium





> RSS >
> Feliratkozás >


Napi evangélium


2014. szeptember 21. – Évközi 25. vasárnap

Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek országa olyan, mint amikor egy gazda kora reggel kiment, hogy szőlőjébe munkásokat fogadjon. Miután napi egy dénárban megegyezett a munkásokkal, elküldte őket a szőlőjébe. A harmadik óra körül megint kiment, s látta, hogy mások is ácsorognak ott tétlenül a piactéren. Ezt mondta nekik: „Menjetek ti is a szőlőmbe, és ami jár, megadom majd nektek.” Azok el is mentek. Majd a hatodik és a kilencedik órában újra kiment és ugyanígy cselekedett. Kiment végül a tizenegyedik óra körül is, és újabb ácsorgókat talált. Megkérdezte tőlük: „Miért álldogáltok itt egész nap tétlenül?” Azok ezt válaszolták: „Mert senki sem fogadott fel minket.” Erre azt mondta nekik: „Menjetek ti is a szőlőmbe!”
Amikor beesteledett, a szőlősgazda így szólt intézőjéhez: „Hívd össze a munkásokat, és add ki a bérüket, az utolsókon kezdve az elsőkig!” Először azok jöttek tehát, akik a tizenegyedik óra körül kezdtek, és egy-egy dénárt kaptak. Amikor az elsők jöttek, azt hitték, hogy nekik többet fognak adni, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen: „Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak, és ugyanúgy bántál velük, mint velünk, akik a nap terhét és hevét viseltük!” Ő azonban ezt felelte az egyiküknek: „Barátom, nem vagyok igazságtalan veled. Nemde egy dénárban egyeztél meg velem? Ami a tied, fogd és menj! Én ennek az utolsónak is annyit szánok, mint neked. Talán azzal, ami az enyém, nem tehetem azt, amit akarok? Vagy rossz szemmel nézed, hogy én jó vagyok?” Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók!

Mt 20,1-16a


Elmélkedés:

Isten szolgálatában
Az evangélium példabeszédét figyelmesen végigolvasva sokakban megszólal egy hang: Ez igazságtalanság. Az egyik ember egész nap dolgozik, a másik csak fél napot, a harmadik pedig alig egy órát, mégis mindenki ugyanannyi bért kap a munkájáért. Ez igazságtalanság! Az indulatosabb természetűek maguk is odaállnának a tiltakozó munkás mellé, öklükkel rácsapnának a főnök asztalára és fennhangon magyaráznák igazukat a szőlősgazdának. Megszólal bennük a vészcsengő, amit igazságérzetnek neveznek és hevesen tiltakoznak. Mondhat akárki akármit, itt bizony igazságtalanság történt!
Próbáljunk lehiggadni! Gondoljuk át még egyszer a történteket. A szőlősgazda reggel megállapodott a munkással, hogy egész napi munkájáért egy dénárt fog kapni. Megkapta a fizetségét? Igen, hiánytalanul. Pontosan annyit kapott, amire reggel óta számíthatott. Hol van akkor itt az igazságtalanság? Most jön az ellenvélemény, a tiltakozás: De miért kapott ugyanannyit, aki kevesebbet dolgozott? Neki kevesebb járna! Ezen a ponton világosan kiderül, hogy nem az igazságérzet szólalt meg valójában, hanem az irigység. Kár szépíteni a dolgot, ez irigység. Rosszul esik nekem, hogy ő ugyanannyit kapott, mint én, pedig kevesebbet dolgozott. Én megkaptam pontosan a fizetségemet, de a másiknak kevesebbet kellett volna adni. Ez az irigység. Ne hivatkozzunk semmiféle igazságérzetre, mert ez egyszerűen csak irigység.
Jézus példabeszéde arra figyelmeztet, hogy az irigység megmérgezi életünket, tönkreteszi emberi kapcsolatainkat. Az irigységre való hajlam ott lakik minden ember lelke mélyén. A gonosz lélek egyesekben könnyen felébreszti, mások viszont elutasítják e kísértést. Nem véletlenül soroljuk a hét főbűn közé. Az irigység mindig az összehasonlításból indul ki, abból, hogy a másik emberhez mérem magam. Miért van neki több, mint nekem? Miért nagyobb a háza, mint az enyém? Miért kap több fizetést, mint én? Miért fog jobban az esze, mint az enyém? Miért ügyesebb, mint én? A versenyszellem a sportban helyes, mert nagyobb teljesítményre ösztönöz, de az élet sok más területén felesleges a versengés, mert irigységből fakad vagy mert irigységet szül.
A példabeszéd magyarázatához a következőt is hozzá kell tenni. Isten a szőlősgazda, aki meghív minden embert, hogy legyünk a munkásai, szolgáljuk őt szeretettel. Fizetségünket előre megmondja: az örök élet, az üdvösség. Ez az egy dénár. Ezt kapja mindenki, akár hosszabb, akár rövidebb ideig szolgálja Istent. Az üdvösségnél kevesebbet Isten nem akar adni senkinek, többet pedig elképzelni sem tudnánk, hiszen ez a legfőbb jó, amit elérhetünk. Ezért viszont dolgoznunk kell, legalább egy keveset. A példabeszéd szerint az egy dénár fizetséget azok kapják meg, akik legalább egy órányit dolgoztak. A tétlenek, naplopók, henyélők és lusták, akik egész nap ki sem mentek a piacra, hogy munkát keressenek, nem kapnak fizetést. Akiben nincs meg a készség, a hajlandóság, hogy Isten szolgálatába álljon, az ne kérjen, ne várjon tőle semmiféle jutalmat.
Befejezésül még egy gondolat: amikor igazságtalannak tartjuk a példabeszéd végkimenetelét, gondoljunk arra, hogy mi is talán csak fél napot dolgoztunk. A vértanúk, akik meghaltak hitükért, életüket egészen Istennek szentelték, ők bizonyára elmondhatják, hogy végigdolgozták a teljes napot. Mi legyünk szerények!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Istenünk! Te minden embert meghívsz szolgálatodra és megígéred nekünk az örök üdvösséget. Segíts, hogy egész életünkben neked szolgáljunk, a te nevednek szerezzünk dicsőséget. Szolgálatunkat szabadon vállaljuk és irántad való szeretetből végezzük az üdvösség reményében. Légy hozzánk igazságos és irgalmas! Segíts minket, hogy végső célunkat, az örök életet mindig szem előtt tartsuk és szüntelenül törekedjünk feléd! Tartsd távol tőlünk az irigységet, hogy örülni tudjunk annak, ha mások is az üdvösségre jutnak!
 


 
 
Feliratkozás a napi evangélium küldéshez (ingyenes)

Név:

E-mail cím: