Napi evangélium

Miután húsvétvasárnap reggel Jézus feltámadt, először Mária Magdolnának jelent meg, akiből (annak idején) hét ördögöt űzött ki. Magdolna elment, és elvitte a hírt a gyászoló és szomorkodó tanítványoknak. Amikor a tanítványok meghallották, hogy Jézus él, és hogy Magdolna látta őt, nem hitték el neki. Ezután Jézus más alakban megjelent két tanítványnak útközben, amikor vidékre mentek. Ezek visszatértek, és közölték a hírt a többiekkel, de ők nekik sem hittek. Végül megjelent Jézus a tizenegy (apostolnak), amikor éppen asztalnál ültek. Szemükre vetette hitetlenségüket és keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak, akik látták őt feltámadása után. Azután így szólt hozzájuk: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!”

Elmélkedés:

A feltámadt Krisztus újra és újra megjelenik, de felismerni csak a szív figyelmével lehet. Ezt erősíti meg Márk evangélista rövid összefoglalása Jézus jelenéseiről a mai evangéliumban.
Még nehéz elhinni, hogy nem a halálé az utolsó szó, a sír nem zár le mindent. A tanítványainak megjelenő Jézus nem haragszik, nem vádol, hanem hív: nyissátok meg a szíveteket, fogadjátok be az örömhírt, és vigyétek tovább. A feltámadás nem maradhat személyes élmény, mert aki valóban találkozik a Feltámadottal, az küldetést kap: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!” Ez a parancs azoknak szól, akik átengedték magukat a Jézussal való találkozás örömének. Aki ugyanis megtapasztalja a fény diadalát a sötétség felett, az nem hallgathat róla.
Talán mi sem mindig hiszünk elsőre. Talán vannak napok, amikor kételkedünk, elbizonytalanodunk. Jézus olyanokat keres, akik hajlandók elindulni a tanúságtétel útján, még ha remegő térdekkel is. Olyanokat, akik a saját történetük sebei között is el tudják mondani: „Láttuk az Urat!”
Jézus minket is megszólít, nekünk is megjelenik az igében, az Eucharisztiában, az imádság csendjében, a felebarátban. Most tőlem kéri, hogy legyek a húsvéti örömhír hordozója. Nem az a kérdés, hogy méltó vagyok-e erre, hanem az, hogy elindulok-e örömmel.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, sokszor én is kételkedem. Nem mindig könnyű elhinni, hogy valóban élsz, hogy a te világosságod erősebb, mint a halál árnyéka. De te újra eljössz és újra megszólítasz. Köszönöm, hogy nem ítélsz el, hanem küldetést adsz. Ahogyan az apostolokban bíztál a hitetlenségük ellenére is, ugyanúgy bennem is bízol. Add, hogy ne zárjam magamba a húsvét örömét. Tégy engem tanúságtevővé, hogy életemmel, szavaimmal és tetteimmel is hirdessem: Te feltámadtál és velünk vagy mindennap a világ végezetéig!