Napi evangélium

Amikor elérkezett Erzsébet szülésének ideje, fiúgyermeket szült. Szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr, és együtt örült vele mindenki. A nyolcadik napon jöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Atyja nevéről Zakariásnak akarták hívni. De anyja ellenezte: „Nem, János legyen a neve.” Azok megjegyezték: „Hiszen senki sincs a rokonságodban, akit így hívnának!” Érdeklődtek erre atyjától, hogyan akarja őt nevezni. Atyja írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: „János a neve.” Erre mindnyájan meglepődtek. Neki pedig megnyílt az ajka, és megoldódott a nyelve: szólni kezdett, és magasztalta Istent. Akkor félelem szállta meg az összes szomszédokat, és Júdában meg az egész hegyvidéken erről az eseményről beszéltek. Aki csak hallott róla, elgondolkodva mondta: „Mi lesz ebből a gyermekből? Hiszen nyilván az Úr van vele.”

Elmélkedés:

A karácsony előtti napok evangéliumi szakaszai már elővételezik a megváltás titkát és a megváltott ember örömét. Keresztelő János születése Isten hűségének és az ő emberi sorsokat átformáló kegyelmének egyértelmű jele. Erzsébet öröme túlmutat a személyes boldogságon, magába foglalja a szűkebb család, a tágabb rokonság, egy nép, azaz a választott nép, továbbá az egész emberiség örömét, mindenkiét, aki megérzi, megtapasztalja Isten felé hajló irgalmát.
János születésével nemcsak egy gyermek érkezik a világra, hanem beteljesedik az isteni ígéret, új korszak kezdete közeleg. Zakariás némasága intő jel volt. Most, amikor beteljesedik az angyal által hozott üzenet, boldog édesapaként újra megszólalhat. Ahogy megoldódik Zakariás nyelve, úgy nekünk is karácsonyhoz közeledve lehetőségünk nyílik újra megszólalni: hálát adni, dicsőíteni és magasztalni Istent a megváltás ajándékáért.
„Mi lesz ebből a gyermekből?” – kérdezik a jelenlévő rokonok, és kérdésükben több van, mint puszta kíváncsiság. Csodálkozásuk mögött ott a felismerés: valami különleges történt, amit nem lehet csupán emberi szempontból megérteni. A természet rendje megfordulni látszik: egy idős, meddőnek tartott asszony gyermeket szül. Az új élet, a csodás születés új küldetés, új korszak, új remény kezdetét hirdeti.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Istenem, életem Ura! Köszönöm, hogy nem felejted el ígéreteidet. Te irgalmas vagy és a legváratlanabb helyzetekben is beteljesíted, amit ígértél. Köszönöm, hogy a csend után újra megszólalhatok, a hála, a hit, és a bizalom szavával fordulhatok feléd. Uram, ahogy Zakariás is megtapasztalta kegyelmedet, úgy én is vágyom arra, hogy új szívet adj nekem, olyat, amely együtt örül másokkal. Segíts, hogy engedelmes legyek, és bátran kimondjam azt, amit te írtál szívembe, te adsz ajkamra! Add, hogy egész életem téged dicsőítsen és legyen tanúságtétel arról, hogy te irgalmas vagy minden emberhez!