Napi evangélium

Tanító útján egyik alkalommal két vak követte Jézust. Egyre ezt kiáltozták: „Könyörülj rajtunk, Dávid fia!” Amint hazaérkezett, bementek hozzá a vakok. Jézus megkérdezte tőlük: „Hiszitek-e, hogy tudok segíteni rajtatok?” „Hisszük, Uram!” – felelték azok. Akkor megérintette szemüket, és így szólt: „Legyen a hitetek szerint!” Erre megnyílt a szemük. Jézus pedig rájuk parancsolt: „Vigyázzatok, ezt senki meg ne tudja!” Ám azok elmenvén, elhíresztelték a dolgot az egész vidéken.

Elmélkedés:

Advent idején a sötétség és a világosság váltakozása, az éjszakák hosszabbodása és a nappalok rövidülése különös jelentést nyer, várjuk a fordulatot, a világosság győzelmét. A mai evangéliumban két vak ember követi Jézust. Nem látnak, mégis tudják, kit keresnek. Hangjukat, kiáltásukat, kérésüket halljuk: „Könyörülj rajtunk, Dávid fia!” Ez a kiáltás a szív mélyéből tör fel, teljes vágyakozás a látásra, a fényre, a világosságra.
Az advent olyan lelki út, amelyen haladva Jézus újra és újra megkérdezi: hiszek-e abban, hogy ő képes átformálni az életemet? Az Úr nem az életkörülményeimet akarja jobbá tenni, hanem a szívem látását akarja helyreállítani.
A két vak számára a hit nem elméleti. Ők elindultak, követték Jézust, és amikor lehetőségük volt, bizalommal odaléptek hozzá és alázattal előadták kérésüket. Hitük nem csupán szó, hanem mozdulat, nyitottság, bizalom. Ezért tesz velük Jézus csodát, azt kapják az Úrtól, amiben hisznek: „Legyen a hitetek szerint!”
Az advent folyamán mi is Jézust keressük, mégpedig nem szemünkkel, hanem hittel. A hit megtanít látni azt, ami láthatatlan: az irgalmat, az eljövendő örömöt, a bennünk megnyíló kegyelmet.
Legyen bátorságom kimondani: Hiszek, Uram! Merjek közeledni az Úrhoz! Mert ahol hit van, ott új fény gyúl a szemünkben és világosság támad a szívünkben.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus Krisztus! Te nem fordítottad el arcodat a hozzád forduló, hitüket megvalló vakoktól, és megkérdezted őket: „Hiszitek-e, hogy segíthetek?” Bennem is sok vakság, homály, ítélkezés, kétely, közöny, félelem és aggodalom van. De ma újra megvallom, hogy te vagy a világ világossága. Hozzád jövök, Uram, mint a vakok, és kérem: érints meg engem is! Nyisd meg a szememet, hogy meglássam a jót, a reményt, a te jelenlétedet! Ne csak látni taníts meg, Uram, hanem hinni benned, követni téged és benned bízni minden élethelyzetben!