Napi evangélium

Amikor a hetvenkét tanítvány nagy örömmel visszatért küldetéséből, Jézus felujjongott a Szentlélekben, és így imádkozott: „Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és a kicsinyeknek jelentetted ki. Igen, Atyám, így tetszett neked. Mindent átadott nekem Atyám. Senki más nem ismeri a Fiút, csak az Atya; és az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja jelenteni.” Jézus ezután tanítványaihoz fordult, és külön nekik mondta: „Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok. Mondom nektek, sok próféta és király szerette volna látni, amit ti láttok, de nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.”

Elmélkedés:

Advent idején Jézus öröme ragyogja be az evangéliumot. A hetvenkét tanítvány visszatér Jézushoz, aki misszióba küldte őket. Nem csupán a sikerükről számolnak be Mesterüknek, hanem arról a tapasztalatról is, hogy Isten ereje milyen csodálatosan működött általuk. Jézus válasza meglepő: nem a tanítványokat dicséri, hanem felujjong a Szentlélekben, és az Atyát magasztalja, aki a kicsinyeknek nyilatkoztatja ki önmagát és titkait.
Adventben gyakran keressük az isteni jeleket, a „karácsonyi érzést”, valami különleges fényt. Pedig lehet, hogy az Isten arca ott rejtőzik a mindennapok egyszerűségében, egy halk imában, egy segítő kézben, egy apró figyelmességben. Az evangélium szerint nem a bölcsek és okosak ismerik meg elsőként az Atyát, hanem azok, akik nyitott szívvel élnek, akik nem saját bölcsességükre támaszkodnak, hanem elfogadják, amit Krisztus mond.
Jézus szavaival buzdít minket az adventben: „Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok.” De vajon mi látjuk-e azt, amit az Úr meg akar mutatni? Vagy a karácsonyi készülődés zaja elnyomja a csendes üzenetet, amit csak az alázatos szív hall meg? Az advent arra hív mindannyiunkat, hogy ne csak várjunk, hanem észrevegyük a már jelenlévő Istent. Mert Krisztus nemcsak eljön, hanem már itt van, a kicsinyek világában, az evangélium szavában, a csendben, ahol a szív látni és hallani kezd.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus Krisztus, taníts engem a kicsinyek lelkületére, a gyermeki lelkületre, hogy nyitott szívvel tudjam befogadni a mennyei Atya ajándékát, téged! Segíts, hogy ne a zajban, hanem a csendben keresselek, ne a látványban, hanem a szívemben találjalak meg! Add, hogy boldog legyen a szemem, mert téged lát, boldog a fülem, mert a te szavadat hallja és öröm legyen a szívemben, mert bennem élsz!