Napi evangélium

Az ördögtől megszállott fiú meggyógyítása után a tanítványok csodálattal tekintettek Jézusra. Ő azonban figyelmeztette őket: Véssétek szívetekbe, amit most mondok! Eljön az idő, hogy az Emberfiát az emberek kezére adják. De azok nem értették meg ezt a beszédet, és igazi értelme rejtve maradt előttük. Kérdezni azonban nem merték e szavak értelme felől.

Elmélkedés:

A mai evangéliumban Jézus a rá váró szenvedésekről beszél tanítványainak, de csak röviden és általánosságban. Nincs szó szenvedésről és halálról, nincsenek megemlítve azok, akik miatt mindez történni fog, és a feltámadásra sincs utalás. Jézus csupán ennyit mond: „Eljön az idő, hogy az Emberfiát az emberek kezére adják.” Lukács evangélista kiemeli a tanítványok értetlenségét.
Ez az értetlenség majd visszaköszön, amikor a mostani jövendölés beteljesedik. Jézus elfogása és elítélése, majd pedig szenvedése és halála megdöbbenti az apostolokat, akiket úgy fognak érni az események, mintha sosem hallottak volna ezekről Mesterüktől. Félelmükben elmenekülnek az Olajfák hegyéről, nem maradnak Jézus mellett a szenvedés óráiban és a kereszt alatt, az apostolok közül egyedül János lesz ott. Hitük meginog és értelmetlennek látják az elmúlt esztendők eseményeit. Fordulatot a feltámadás hoz számukra, amikor hirtelen minden megvilágosodik, új értelmet nyer mindaz, amit Jézus mellett megtapasztaltak a nyilvános működése során, miközben tanítványaiként mindenhová elkísérték.
Az apostolok viselkedése talán ránk is jellemző. Olykor lelkesen hallgatjuk az Urat, de a szenvedés próbatételt jelent számunkra, akár minket, akár egy hozzánk közel álló személyt érint. Az Úr szenvedésének és kereszthalálának szemlélése, és a feltámadás eseménye új fényben láttatja szenvedéseinket.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Kereszthalálod mutatja, hogy mit jelent az élet teljes odaadása, az élet szeretetből való feláldozása. A szeretet mértéke csak a teljesség lehet. Ami ennél kevesebb, az önzés. Ha kevesebbet akarunk adni Istennek, akkor önzőek vagyunk és nem ismerjük a mindent odaadó szeretetet. Amikor a szeretetet gyakoroljuk az sosem önmagunk vagy emberségünk feladása, hanem éppen emberségünk legmélyebb megélése, kifejezése. Segíts, hogy értelmünkkel Isten megismerésére törekedjünk, szívünk minden érzését felé irányítsuk és lelkünk minden idegszálával rá figyeljünk. Add, hogy a szeretet valóban belülről, szívünk és lelkünk mélyéről fakadjon!