Napi evangélium

Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: „Egy gazdag ember előtt bevádolták intézőjét, hogy eltékozolja ura vagyonát. Erre ő magához hívatta, és így szólt hozzá: Mit hallok rólad? Adj számot gazdálkodásodról, mert nem maradhatsz tovább intézőm.
Az intéző így gondolkodott magában: Mitévő legyek, ha Uram elveszi tőlem az intézőséget? Kapálni nem tudok, koldulni szégyellek. Tudom már, mit teszek, hogy befogadjanak az emberek házukba, ha gazdám elmozdít az intézőségből. Egyenként magához hívatta tehát urának adósait. Megkérdezte az elsőt: Mennyivel tartozol uramnak? Azt felelte: Száz korsó olajjal. Erre azt mondta neki: Vedd elő adósleveledet, ülj le hamar, és írj ötvenet. Aztán megkérdezett egy másikat: Te mennyivel tartozol? Száz véka búzával – hangzott a válasz. Fogd adósleveledet – mondta neki –, és írj nyolcvanat.
Az úr dicsérte a hűtlen intézőt, hogy okosan járt el. Bizony, a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál. Mondom tehát nektek: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy amikor meghaltok, befogadjanak titeket az örök hajlékokba. Aki a kicsiben hű, az a nagyban is hű. Aki pedig hűtlen a kicsiben, az a nagyban is hűtlen. Ha tehát a hamis mammonban nem voltatok hűségesek, ki bízza rátok az igazi értéket? És ha a máséban nem voltatok hűek, ki adja oda nektek a tiéteket?
Egy szolga sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy: ragaszkodik az egyikhez, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.”

Elmélkedés:

Késlekedés nélkül
Még a szentírástudósok számára sem könnyű feladat annak a jézusi példabeszédnek a helyes értelmezése, amelyet a mai evangéliumban olvasunk, de emiatt ne mondjunk le a mondanivaló megtalálásáról. A történet egy intézőről szól, akinek az a feladata, hogy kezelje urának vagyonát. Munkája során az a vád éri, hogy rosszul végzi munkáját, elpazarolja a rábízott javakat. Gazdája mindenféle vizsgálódás nélkül elhiszi a vádat és úgy dönt, hogy felmond intézőjének. Erről értesülve az intéző lázas ügyeskedésbe fog, urának adósaival meghamisítja az adósleveleket, így barátokat szerez magának. Abban bízik, hogy akikkel a csalás révén most jót tett, azok majd a későbbiekben viszonozni fogják neki cselekedetét, és segítségére lesznek.
Jézus korában a zsidó törvények szigorúan tiltották a nagyon magas kamatot, de ennek ellenére is létezett ez az igazságtalan hitelezési forma. Az adósok emiatt a kölcsönkapott dolgok sokszorosát fizették vissza. Napjainkban szintén büntető törvények tiltják az uzsorakamatot, mégis létezik. Az intéző valóban megkárosította gazdáját azzal, hogy a fizetendő kamatot csökkentette. A gazdának így kevesebb haszon jutott, a hitelesek pedig jobban jártak. Az intéző saját jövőjéről és megélhetéséről akart gondoskodni, ezért barátokat szerzett magának, akik később segíthetik őt szívességéért.
A példázat egyrészt azt tanítja, hogy személyes és ránk bízott javainkkal okosan kell gazdálkodnunk. A becsületesen végzett munka a társadalom egyik alapja. De még többet tanít nekünk a tény, hogy az intéző azonnal reagált és cselekedett, amikor megtudta, hogy nehéz helyzetbe került, mert el fogják bocsátani állásából. Nekünk is így kellene reagálnunk Jézus szavára! Az elkötelezett keresztények késlekedés nélkül tegyék meg mindazt, amit Jézus és az Egyház kér tőlük.
A történet befejezése meglepő fordulatot hoz: „Az úr megdicsérte a hűtlen intézőt, hogy okosan járt el. Bizony, a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál.” Az úr tehát megdicsérte azt, akinek cselekedete egyértelműen csalás, és semmiképpen sem követendő példa. Ez a zárómondat már nem a példázat része, tehát nem az intéző megkárosított gazdája az úr, akitől a dicséret származik. A mondat már az evangélista hozzáfűzése, s ezek szerint az úr maga Jézus, tőle származik a dicséret. A dicséret pedig nem a csalásnak szól, hanem a leleményességnek és az azonnali cselekvésnek.
A példabeszéd folytatásaként Jézus mondásai következnek, amelyek az evilági anyagi javak helyes használatára hívják fel a figyelmet, illetve az üdvösséget nevezik meg az ember legfőbb életcéljának, amelyet Isten hűséges szolgálatával nyerhetünk el. Ezek fényében a jézusi példabeszéd tanulsága így fogalmazható meg: Ismerjük fel, hogy mit kell tennünk üdvösségünk érdekében és ne késlekedjünk!
A hűtlen intéző történetét kiegészítő mondások a szolgálat fogalmának helyes értelmezéséről és a szolgálat gyakorlásáról is tanítást adnak. A Biblia ismeri és elítéli a rabszolgaságot, mint az embert lealacsonyító, megalázó munkavégzést, amire senki sem kényszerítheti embertársát. A másik ember ilyen módon való kihasználása elítélendő. A Szentírás emellett ismeri a szolgálatnak egy felemelő, embert nemesítő, méltóságában megtartó lehetőségét is, mégpedig az istenszolgálatot. Szabadon, szeretetből végzett szolgálat ez, amely mintegy a köszönet és a hála kifejezése az ember részéről mindazért, amit Istentől kapunk. Istenért végzett szolgálatunkban nem lehet más a példaképünk, mint maga Jézus, aki üdvösségünk szolgája volt.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Taníts és nevelj minket a szolgálat helyes értelmezésére és gyakorlására! A szolgálat nem jelenthet senki számára kényszerhelyzetet, amelyben meg kell aláznia magát mások előtt, vagy amelyben emberi méltóságáról le kellene mondania. A szolgálatban te vagy tanítómesterünk, aki magad is szolgálni jöttél a világba és üdvösségünk szolgája lettél. Urunk, te azt kéred tőlünk, hogy állítsuk életünket az evangélium hirdetésének szolgálatába. Minden kegyelmi adományt azért kapunk tőled, hogy saját és mások üdvösségét szolgáljuk vele. Köszönjük, hogy életünkkel neked szolgálhatunk és hirdethetjük örömhíredet.