Napi evangélium

Jézus egyszer fölment egy hegyre imádkozni. Az egész éjszakát Isten imádásában töltötte. Másnap magához hívta tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt, akiket apostoloknak nevezett: Simont, akit Péternek is hívott, és testvérét, Andrást; Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant, Mátét és Tamást; Jakabot, Alfeus fiát és a buzgó Simont; Júdást, Jakab fiát, továbbá karióti Júdást, aki később elárulta őt.
Azután lement velük, és egy sík mezőn megállt. Ott nagy csoport tanítvány sereglett köréje, és hatalmas tömeg vette körül Júdeából, Jeruzsálemből, Tirusz és Szidon tengerparti vidékéről. Ezek azért gyűltek össze, hogy hallgassák őt, és gyógyulást nyerjenek betegségükből. Meggyógyultak azok is, akiket tisztátalan lelkek gyötörtek. Az egész tömeg érinteni akarta őt, mert erő áradt ki belőle, és mindenkit meggyógyított.

Elmélkedés:

Milyen különös és tanulságos az apostolok kapcsolata Jézussal. Az Úr először meghívja őket követésére, hogy legyenek a tanítványai. Készséggel és késlekedés nélkül indulnak nyomába, elhagyják korábbi mesterségüket. A meghívás és annak elfogadása hozza létre a kapcsolatot a Mester és tanítványai között. Ettől kezdve szüntelenül vele vannak, Jézus megosztja velük életét.
Jézus kiválaszt tizenkét személyt, a küldötteit, hogy apostolok legyenek. Itt viszont nincs szó arról, hogy a tanítványok valamiféle jelét adnák annak, hogy elfogadják ezt a kiválasztást és az azzal járó új feladatot, küldetést. Jézus kiválasztja őket, és természetesnek veszi, hogy a tizenkét személy nem fog ellenkezni. Az apostolok kiválasztásában még nagyobb hangsúlyt kap Isten akarata, mint a meghívások esetében. Az apostolok nem lemondanak saját akaratukról, hanem már azonosultak Mesterükkel. Életüket már neki adták, már jó ideje állandóan vele vannak, s Jézus alkalmasnak találja őket arra, hogy küldöttei legyenek, akik folytatják az általa megkezdett munkát, az Isten országa örömhírének terjesztését és a róla szóló tanúságtételt.
Isten napjainkban is keres olyan keresztényeket, akik küldöttei lehetnek. Kész vagyok-e arra, hogy életemet az ő szolgálatába állítsam?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te akkor foglaltad el a világ utolsó helyét, amikor megaláztak, mindentől megfosztottak és keresztre feszítettek a Golgotán. Ezzel példát adsz nekünk, hogy ne egymással versenyezve törekedjünk elfoglalni az általunk jobbnak tartott helyeket, hanem keresztünket felvéve, alázattal és engedelmesen fogadjuk el azt a helyet, amelyet Isten kijelölt nekünk az életben. Így tudjuk biztosítani azt, hogy helyünk legyen a mennyországban, ahol Isten vendégei leszünk. Ott nem lesznek első és utolsó helyek, hanem mindenki egyenlően részesül Istentől a boldogságban. Segíts minket, Urunk, hogy eljussunk a mennybe!