Napi evangélium

Galileai útjuk során Jézus ezt mondta tanítványainak: „Az Emberfiát az emberek kezébe fogják adni. Megölik őt, de harmadnapra feltámad.” Erre a tanítványok igen elszomorodtak. Amikor Kafarnaumba érkeztek, az adószedők Péterhez fordultak, és megkérdezték: „A ti Mesteretek nem fizet templomadót?” – „De igen” – felelte. Amikor belépett a házba, Jézus megelőzte őt kérdésével: „Mit gondolsz, Simon, a földi királyok kitől szednek vámot vagy adót, fiaiktól vagy az idegenektől?” „Az idegenektől” – felelte Péter. Erre Jézus így szólt: „A fiak tehát mentesek. De hogy meg ne botránkoztassuk őket, menj ki a tóra, vess horgot, és az első halat, amelyik ráakad, húzd ki! Nyisd ki a száját: találsz benne egy pénzdarabot. Vedd ki és add oda nekik értem és érted!”

Elmélkedés:

Amikor Jézus első alkalommal jövendölte meg tanítványainak a rá váró szenvedést (vö. Mt 16,21-23), kijelentése Péter apostol tiltakozását váltotta ki, aki ezt mondta: „Isten ments, Uram! Ez nem történhet veled!” (Mt 16,22).
Szenvedésének és halálának második megjövendölésekor, amit a mai evangéliumban olvasunk, ezt mondja Jézus: „Az Emberfiát az emberek kezébe fogják adni. Megölik őt, de harmadnapra feltámad” (Mt 17,22). Szavai hallatára elszomorodtak tanítványai, mert nem értik, hogy akkor miként fog megvalósulni Krisztus uralma.
Valamivel később Jézus harmadszor is beszél nekik a reá váró sorsról, haláláról és feltámadásáról (vö. Mt 20,17-19), de sors helyett helyesebb volna inkább az Atya tervének, üdvözítő szándékának megvalósulásáról beszélnünk. Ekkor ismét az apostolok értetlenségével találkozunk, akik arról kezdenek el maguk között vitatkozni, hogy ki ülhessen majd Jézus dicsőséges trónja mellett, amikor uralma megvalósul. Mindhárom alkalommal azt látjuk, hogy az apostolok értetlenül fogadják mindazt, amiről Mesterük beszél. Nem értik meg, hogy miként egyeztethető össze a szenvedés és a halál Jézus messiási dicsőségével, ekkor ugyanis még nem tudják, hogy mit jelent a feltámadás.
Jézus feltámadásban megmutatkozó dicsősége hitünk lényeges eleme. Ha hiszünk Jézus szenvedésének értelmében és hiszünk megváltó halálában, akkor higgyünk üdvösségszerző feltámadásában is!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Feltámadt Urunk, Jézus Krisztus! A te feltámasztásod a halálból a mennyei Atya cselekedete. Ő ajándékozott neked új életet. Még a halál, önként és engedelmességből vállalt kereszthalálod sem szakíthatott el téged Atyádtól. A kereszten átélted a tőle való elszakítottságot, feltámadásod pillanatában pedig átélted, hogy újra együtt vagy az Atyával. Hisszük, hogy az Atyának hatalma van ahhoz, hogy minket is feltámasszon majd a halálból, mert azt szeretné, hogy örökké vele éljünk. Tégy minket a feltámadás tanújává és hirdetőjévé!