Napi evangélium

Amikor (a kenyérszaporítás után) mindnyájan ettek és jóllaktak, Jézus mindjárt megparancsolta tanítványainak, hogy szálljanak csónakba, menjenek át előtte a túlsó partra, miközben ő elbocsátja a tömeget. Amint elbocsátotta az embereket, fölment a hegyre, hogy egyedül imádkozzék. Közben beesteledett, és ő ott volt egymagában. A csónak pedig már jó pár stádiumnyira eltávolodott a parttól. Hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél fújt. Éjszaka a negyedik őrváltás idején Jézus elindult feléjük a víz színén járva. Amikor észrevették, azt hitték, hogy kísértet, és rémületükben felkiáltottak. De Jézus azonnal megszólította őket: „Bátorság! Én vagyok! Ne féljetek!” Erre Péter odaszólt neki: „Uram, ha te vagy az, parancsold meg, hogy hozzád menjek a vízen!” Ő azt mondta: „Jöjj!” Péter ki is szállt a csónakból, elindult a vízen, és ment Jézus felé. De az erős szél láttán megijedt, és merülni kezdett. Felkiáltott: „Ments meg, Uram!” Jézus nyomban kinyújtotta kezét, megfogta őt, és így szólt hozzá: „Te kicsinyhitű, miért kételkedtél?” Amikor beszálltak a bárkába, a szél elállt. A csónakban levők pedig leborultak előtte, és így szóltak: „Te valóban az Isten Fia vagy!” Akkor átkeltek a tavon, és Genezáret földjénél értek partot. Annak a helynek a lakói felismerték Jézust, hírét vitték az egész környéken. Eléje hoztak minden beteget, és kérték, hogy legalább ruhája szegélyét érinthessék. És akik csak hozzáértek, mind meggyógyultak.

Elmélkedés:

A mai evangéliumi történet egy csodát ír le. Mialatt Jézus egyedül imádkozik, az apostolok elindulnak, hogy átkeljenek a tó túlsó partjára. Az erős hullámzással küzdve egyszer csak észreveszik, hogy Mesterük a vízen járva közeledik feléjük. A vihar lecsendesítésének történetéből (vö. Mk 4,35-41) tudjuk, hogy a víz sokszor azokat a gonosz erőket jelképezi, amelyek az ember életére törnek. Jézus nem engedi, hogy az emberen eluralkodjék a félelem vagy legyőzze a halál. Azért tudja életünket megmenteni, mert uralkodni tud a természet erőin és a gonosz lelkek felett. Ezt jelképezi az, hogy a víz tetején képes járni.
Figyeljünk az emberi viselkedés változásaira a történetben! Nagy az ellentét a Jézust megpillantó tanítványok félelme és aközött, hogy kiszállva a csónakból az Úr előtt leborulva hitvallást tesznek. Péter magatartásában szintén észrevehető a fordulat, de ellentétes irányban. Kezdetben rendkívüli bátorsága és lobbanékony szeretete jeleként képes a vízen járni, de később süllyedni kezd, mert a kicsinyhitűség felülkerekedik rajta.
A hit és a kételkedés, a remény és a reményvesztettség, a szeretet erőssége és gyengesége állandóan váltakozik bennünk. Biztonságot jelent számunkra, ha az Egyház közösségéhez tartozunk. Amikor az Egyház hajójából kilépünk az ismeretlen és bizonytalan világba, rögtön sebezhetőkké válunk. Törekszem-e a biztonságra? Erősödik-e hitem?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus! A te nevedben gyűlünk össze vasárnaponként a templomban, hogy szavadat hallgassuk és részesedjünk áldozatodban. Mindkettő kincs és forrás számunkra. Együtt keressük az Isten országát és közösen építjük azt. Örömhíred alakítson minket élő közösséggé, amely hirdeti tanításodat. Örömhíred minden emberhez szól, ezért nem csupán annak befogadására törekszünk, hanem annak továbbadására is. Adj nekünk buzgóságot, hogy országod lelkes munkásai legyünk! Az üdvösséget Isten kegyelméből és irgalmából nyerjük el, de tudjuk, hogy nekünk is tennünk kell érte. Nevelj minket az engedelmességre és a szeretet gyakorlására!