Napi evangélium

Húsvét táján az egyik szombaton Jézus vetések között járt tanítványaival együtt. Tanítványai megéheztek, tépdesni kezdték a kalászokat, és eszegették. Ennek láttára a farizeusok megjegyezték: „Nézd, tanítványaid olyant tesznek, amit szombaton tilos cselekedni!” Jézus erre megkérdezte: „Nem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor társaival együtt megéhezett? Hogyan ment be Isten házába, és hogyan ette meg a kitett kenyereket, amelyeket sem neki, sem a kíséretének nem lett volna szabad megennie, csak a papoknak? Vagy nem olvastátok-e a törvényben, hogy a papok szombatonként a templomban megszegik a szombati nyugalmat, anélkül hogy vétkeznének? Mondom nektek: a templomnál is nagyobb van itt. Ha pedig értenétek, mit jelent a mondás: „Irgalmasságot akarok és nem áldozatot!”, akkor sohasem ítéltétek volna el az ártatlanokat. Mert az Emberfia ura a szombatnak is.”

Elmélkedés:

A farizeusok szerint Jézus tanítványai olyat tesznek, amit a törvények szerint e napon nem volna szabad, tudniillik munkának minősítették cselekedetüket. A mózesi törvény szerint a szombati napot Istennek kell szentelni, nem szabad semmiféle munkát végezni, pihennie kell mindenkinek, mert a világ és az ember teremtése után Isten e napon pihent meg (vö. Kiv 20,8-11 és MTörv 5,12-15). A szombat a nyugalom napja, Istennek szentelt nap. A parancs szándékával teljes mértékben egyetérthetünk. Az ember nem válhat a munka rabszolgájává, és az egyik ember nem teheti a másik embert, embertársát a munka rabszolgájává. Az eredetileg nagyon egyszerű parancsot idővel a törvénytudók kiszélesítették, számos tiltott munkát fogalmaztak meg, amelyeket szombaton nem volt szabad végezni, ezek közé tartozott az aratás is. Már önmagában a törvényi szabályozásnak ez a módja is túlzásnak tekinthető, hát még az, hogy néhány kalász letépését aratásnak minősítették a Jézushoz forduló farizeusok. Ők valójában Jézus magatartását kifogásolják, aki megengedi tanítványainak a kalászok leszedését és nem szólítja fel őket cselekedetük befejezésére.
Válaszában a mi Urunk nem a szombat megszentelése ellen beszél, hanem a túlzott farizeusi szabályozást nevezi rossznak. Ugyanakkor Jézus kifejezi, hogy a heti pihenőnap megszentelése nem merülhet ki az áldozatbemutatással, hanem emellé az irgalmasság gyakorlásának kell párosulnia, s ezzel rámutat a törvény eredeti értelmére, s a törvény mögötti isteni szándékra.
Meglátom-e Isten szándékát az ő parancsaiban?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk és Mesterünk, Jézus Krisztus! Akaratodat, mondanivalódat, üzenetedet szelíden közlöd velünk. Nem kényszerítesz minket semmire, hanem azt kéred, hogy szabadon elfogadjuk törvényeidet, amelyek földi boldogságunkat és örök üdvösségünket egyaránt szolgálják. Mennyi jóság, barátság, rokonszenv fedezhető fel szavaidban. Mennyi megértést, elfogadást tanúsítasz a bűnösök, a gyengék iránt. Milyen türelemmel várod, hogy megértsünk téged. Segíts minket, hogy egyre jobban megismerjük és megértsük tanításodat, és amit megértettünk, azt meg is valósítsuk!