Napi evangélium

Abban az időben Jézus így fejezte be tanítását: Magasztallak téged, Atyám, ég és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek! Igen, Atyám, így tetszett ez neked! Az én Atyám mindent átadott nekem, és nem ismeri a Fiút senki más, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.

Elmélkedés:

Jézus küldetésének titkára világít rá az Atyához intézett imádsága, amit ma olvasunk az evangéliumban. Most nem beszédet mond tanítványainak, hanem egy egészen személyes imából ismerjük meg az Úr küldetését: megismertesse az emberekkel Istent. Az imában ugyanakkor kitárulkozik előttünk Jézus teljes önátadása a mennyei Atyának, hiszen nem a maga akaratát szeretné érvényesíteni, hanem az Atyáét. Jézus utat nyit számunkra Isten felé. Személyében megismerhetjük az ő szeretetét az Atya iránt, valamint az emberek iránt, ha például önfeláldozására gondolunk. Emellett Jézus személyében megismerhetjük az Atya szeretetét is az emberek iránt, valamint a Fiú iránt, akinek elfogadja áldozatát és feltámasztja a halálból.
Isten szeretetének a titkát tehát Krisztus által ismerhetjük meg. Akik azonban bölcsnek és okosnak gondolják magukat, s inkább arra törekszenek, hogy mindenre magyarázatot találjon értelmük, azok messze járnak ettől a titoktól. Az isteni szeretet megtapasztalása, elfogadása és viszonzása sokkal inkább kíván tőlünk egyszerűséget, mintsem komoly értelmi megfontolást. Hitünk természetesen értelmi megalapozást is kíván, de ennél fontosabb az Istenre való ráhagyatkozás, a kegyelem elfogadása, szívünk megnyílása az Úr felé. Aki Krisztust ismeri, az a mennyei Atyát ismeri. Vagy talán még helyesebb azt mondanunk, hogy aki Krisztust szereti, a mennyei Atyát szereti.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Életem Ura, Jézus Krisztus! Amikor a szentmisében a te szavadat hallgatom, a te irántam való szeretetedre gondolok. Amikor áldozatod megújul az oltáron, ismét csak a te végsőkig elmenő szeretetedre tudok gondolni. Amikor pedig a szentáldozásban magamhoz veszem testedet, akkor értem meg igazán, hogy mennyire szeretsz engem! Szeretettel hívsz, hogy testeddel táplálkozzak. Hálásan fogadom el hívásodat, hogy az Oltáriszentségben téged vegyelek magamhoz és bennem élj!