Napi evangélium

Jézus egyszer így korholta azokat a városokat, amelyekben a legtöbb csodát tette, és mégsem tartottak bűnbánatot: Jaj, neked, Korozain! Jaj, neked, Betszaida! Ha Tiruszban és Szidonban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, már régen bűnbánatot tartottak volna, szőrzsákba öltözve és hamuba ülve. Mondom nektek: Tirusz és Szidon városának tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint nektek. És te, Kafarnaum! Azt hiszed, az égig emelkedel? A pokolba süllyedsz. Ha Szodomában történtek volna a nálatok történt csodák, mind a mai napig fennállna. Azt mondom nektek: Szodoma földjének tűrhetőbb sorsa lesz az utolsó ítélet napján, mint neked, Kafarnaum.

Elmélkedés:

Az evangéliumok csodákról szóló leírásaiban szinte kivétel nélkül mindig szerepel, hogy Jézus azokkal tud csodát tenni és azokat tudja meggyógyítani, akik hisznek benne, illetve valamilyen módon kifejezik gyógyító képességébe és isteni hatalmába vetett hitüket. Ugyanakkor azt is észrevehetjük, hogy a csodák és csodás gyógyulások a többi jelenlévő körében hitet ébresztenek, és sokan egy-egy ilyen eset hatására kezdenek el hinni Jézusban. A csoda tehát a hit tekintetében kettős irányú: egyrészt feltételezi a hitet a gyógyulni akaró személy részéről, másrészt kiindulópontja, alapja lehet a hitnek.
Mindennek ismeretében könnyebben megértjük Jézus korholását azon városlakók felé, akik a csodák ellenére sem hisznek benne és nem ébred fel bennük a bűnbánat. Mondhatjuk, hogy az igehirdetés és a számos csoda hatás nélkül marad ezekben az esetekben. Jézus a hitet és a bűnbánatot hiányolja a Korozainban, Betszaidában és Kafarnaumban élő embereknél.
Az igehirdetésnek, amelyet az Egyház és szolgái Jézus nevében végeznek, ma is a bűnbánat az egyik legfontosabb témája. Ahogy Jézus korában, úgy ma is sokan hallják ezt az üzenetet, talán meg is értik tartalmát és jelentőségét, de nem kezdik el megvalósítani, azaz nem indulnak el a megtérés útján. Engem mi indít bűnbánatra? Elindulok-e a megtérés útján?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Az anyagi javak gyűjtése helyett te az Istenben való gazdagodást és a lelkiekben való bővelkedést ajánlod nekünk. A jóság, a szelídség, a türelem, a megbocsátás, a békességre való törekvés, a szeretet gyakorlása, az alázatosság, az odafigyelés, az együttérzés és más lelki javak mind-mind olyan kincsek, amelyek sosem mennek ki a divatból, nem számítanak idejétmúltnak és elavultnak. E kincsekből akkor sem fogyunk ki, ha pazarlóan adjuk őket másoknak. Segíts minket, hogy felfedezzük a lelki gazdagság értékét!