Napi evangélium

Keresztelő János tanítványai egyszer Jézushoz járultak, és megkérdezték tőle: „Miért van az, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te tanítványaid viszont nem tartanak böjtöt?” Jézus így felelt nekik: „Vajon szomorkodhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Eljönnek a napok, amikor elviszik tőlük a vőlegényt, akkor majd böjtölnek. Senki sem tesz régi ruhára új szövetből foltot, mert az új szövet kiszakítja a régit, és a szakadás még nagyobb lesz. Új bort sem töltenek régi tömlőkbe: mert így kiszakadnak a tömlők, a bor kiömlik, és a tömlők is tönkremennek. Az új bor új tömlőkbe való; akkor mindkettő megmarad.”

Elmélkedés:

Böjt, násznép, vőlegény, új és régi szövet, bor és borostömlő. Miről is van itt szó? Miről beszél Jézus valójában? Látnunk kell, hogy az evangélisták jó néhány évvel, évtizeddel a Jézus-esemény után írták meg művüket. Az írásos lejegyzést megelőzően Krisztus élete és tanítása a szóbeli igehirdetés által terjedt, illetve maradt fenn. Máté evangélista e szóbeli igehirdetésben szereplő olyan mondásokat fűz egybe, amelyek közös alapja a mondások tartalma. Ennek fényében már letisztul számunkra a mondanivaló.
Jézus két időszakról beszél. Először arról az időről, amikor itt van a világban, együtt van tanítványaival, másodszor arról az időszakról, amikor már eltávozott körükből, visszatért a mennybe, ahonnan jött. Az elsőben a tanítványokat nem a böjtölés vagy a szomorkodás jellemzi, hanem az együttlét öröme. Úgy örülnek Jézus jelenlétének, ahogyan egy násznép örvendezik két fiatal házasságkötésekor. Jézus távozásával új időszak kezdődik. A tanítványok és követőik számára ez a próbatétel ideje. Ekkor derül ki, hogy ki tart ki a hitben, kinek mennyire erős a Jézussal való kapcsolata. Ebben az időszakban új lelkületre van szüksége a tanítványoknak ahhoz, hogy megőrizzék hitüket. A megújulás nem külsőségeket jelent, hanem a belső odaadottságot az Úrnak. Ez a korszak már felkészülés Jézus második eljövetelére. Boldogok vagyunk, ha hittel várjuk ezt az eljövetelt.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, te megadod nekünk, hogy mindig újra kezdhetünk! Te ajándékozod nekünk a jövőt. Minden nap érezzük, hogy múlik az idő, éveink száma véges. Urunk, mindannyian szeretnénk végtelen távlatokban élni. Szeretnénk megtapasztalni a soha el nem múló fényt, szeretnénk, ha mienk lehetne az élet teljessége. Kérünk, add, hogy az előttünk álló időt igazi gazdagodásra használhassuk! Add, hogy azt keressük mindig, ami soha véget nem ér! Add, hogy mindennapjainkban megtapasztalhassuk: a szeretet soha el nem múlik!