Napi evangélium

Abban az időben, amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte tanítványaitól: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?”
Ezt válaszolták: „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának.” Ő tovább kérdezte őket: „Hát ti kinek tartotok engem?” Simon Péter válaszolt: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.”
Erre Jézus azt mondta neki: „Boldog vagy, Simon Jónás fia, mert nem a test és a vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Ezért mondom neked, hogy te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat, s a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait: Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is.”

Elmélkedés:

A két apostol lelki útja
Szent Péter és Szent Pál mai ünnepén érdemes a két apostol lelki útjára figyelnünk. Hogyan jutottak el az első találkozástól Krisztus teljes megismeréséig, a hit megvallásáig, illetve hirdetéséig?
Péter meghívása egy sikertelen éjszakai halászatot követő napon történt. Az eredménytelen fáradozás után kissé csalódottan rendezgeti testvérével, Andrással a hálót, néha egy-egy pillantást vet arra a férfira, aki körül hatalmas tömeg tolong, hogy őt hallgassák. Talán pár szó Péter füléig is elér, de inkább a maga gondolataiba temetkezik. A tanítót szinte már a vízbe szorítja a nép, amikor ő megkéri Pétert, hogy beszállhasson hajójába és onnan taníthassa tovább az embereket, akik közben a parton állnak. Péter most már közvetlen közelről hallja a szavakat, s bizonyára megérintik szívét. A tanítást befejezvén ugyanis, amikor Jézus megkéri, hogy evezzenek ki a vízre és vessék ki hálóikat, ő azonnal engedelmeskedik. A tanítást hallgatva megérezhette az Úr szavai mögött rejtőző erőt, s engedelmeskedik a kérésnek. Szófogadásának csak egyik eredménye a csodálatos halfogás. A másik eredmény az, hogy Jézus megváltoztatja életét és emberhalásszá teszi, meghívva őt tanítványának (vö. Lk 5,10).
Péter lelki fejlődésének második nagy állomása az, amikor Isten Fiának nevezi azt a Jézust, aki meghívta, akit követ, s akit egyre jobban megismert. Erről hallottunk a mai szentmise evangéliumában. Az eset Fülöp Cezáreájának környékén történt. A Mester kérdésére Péter ezt válaszolja: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia” (Mt 16,16). Péter még nem érti egészen saját kijelentését, amelyet isteni kinyilatkoztatásra tett. Emberi elképzelése még más a Messiásról, mint ami Isten tervében szerepel, de hitvallása már magába foglalja mindannyiunk hitét Jézusról. Szent Péter tehát hitünk megvallásában példakép számunkra. Az üldöztetések és a szenvedések próbatételei sem akadályozhatnak meg bennünket abban, hogy hitünket megvalljuk. Sőt, éppen az ilyen időszakokban van szükség arra, hogy tanúságot tegyünk hitünkről.
Pál apostol előbb Krisztus tanítványaival találkozott, s később Krisztussal. A tanítványokban olyan embereket ismert meg, akik egy új vallási tanításnak voltak a képviselői, amit ő veszélyesnek gondolt. Ellenséges magatartása hirtelen változik meg a Damaszkusz felé vezető úton történt esemény hatására. Személyesen Jézus kérdezte meg, hogy miért üldözi őt? A kérdés váratlanul és talán kellemetlenül érte Pált, aki Isten kegyelmének köszönhetően megértette, hogy milyen nagy hibát követett el, de ugyanakkor megértette az Egyház titkának egyik lényeges elemét is, tudniillik azt, hogy a keresztények egy testet alkotnak, amelynek feje maga Krisztus, ahogyan ezt lelkipásztori leveleiben később ki is fejti. Megtérésekor a Krisztussal való találkozás fényt gyújtott értelme számára és megvilágosította a rá váró új utat, új életcélt, amelyet az evangélium megismerésében és terjesztésében ismert fel. A maga igazságát védelmező Pálból így lesz Krisztus igazságának, Krisztus keresztjének és az ő feltámadásának bátor hirdetője. S ebben a munkában, hivatásban, küldetésben mindig érezhette Isten kegyelmi segítségét.
Ahogyan Péter az Atya kinyilatkoztatására vallotta meg hitét Jézusról, s ahogyan Pált Isten erősítette meg az igehirdetés feladatában, ugyanúgy hitvallásunkban és hithirdetésünkben minket is Isten kegyelme segít. Törekedjünk arra, hogy minél jobban megismerjük Krisztust, erősödjünk hitünkben és az Egyház iránti szeretetben, így munkálkodva annak építésén.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! A keresztény ember hivatása a szolgálat. A szolgálat nem jelenthet senki számára olyan kényszerhelyzetet, amelyben meg kell aláznia magát mások előtt vagy amelyben emberi méltóságáról le kellene mondania. Ahhoz, hogy valaki a szolgálatot krisztusi értelemben tudja végezni, elengedhetetlen, hogy mindenekelőtt önmagán uralkodjon, azaz gyakorolja az önuralom erényét. Urunk, te arra tanítottad apostolaidat és minket is, hogy tevékenységünket tekintsük szolgálatnak, és legyünk mindenkinek a szolgái. Segíts minket, hogy az evangélium hirdetésének szolgálatába állítsuk életünket! Segíts, hogy az emberek közti kiengesztelődés és az Egyház szolgájává váljunk!