Napi evangélium

Jézus a hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz: „Hallottátok, hogy a régieknek ezt mondták: Szemet szemért, fogat fogért. Én pedig azt mondom nektek: Ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem ha valaki arcul üt téged jobb felől, tartsd oda neki a bal arcodat. Aki perbe fog, hogy elvegye a ruhádat, annak add oda a köntösödet is. És ha valaki egy mérföldnyire kényszerít, menj vele kétannyira. Adj annak, aki kér, és aki kölcsönt akar, el ne fordulj tőle.”

Elmélkedés:

A hegyi beszéd mai részlete a bosszú témáját tárgyalja. Jézus az ószövetségi törvényt idézi, amely a „szemet szemért, fogat fogért” elmélet alapján megengedte, hogy a rosszat hasonló mértékű rosszal viszonozzák. Jézus új törvénye azonban ezt már nem engedi meg, mert ez a gyakorlatban azt eredményezné, hogy a rossz sosem érne véget. Ha ugyanis nem bocsátanánk meg, és minden sérelmet megbosszulnánk, akkor a végtelenségig elhatalmasodna a gyűlölet és az ellenségeskedés az emberek között. Sajnos erre napjainkban is látunk példákat olyan emberek körében, akik nem ismerik a megbocsátás fogalmát. Jézus azt ajánlja új parancsként, hogy ne alkalmazzunk testi erőszakot vagy sértést, de nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy szelídséggel, türelemmel és jó szóval meggyőzzük azokat, akik bántanak minket. Higgyünk abban, hogy a jó erőszak nélkül is képes legyőzni a rosszat! Ne legyünk bosszúállók, hanem jóval próbáljuk meg viszonozni a bántásokat.
A korunkban is szerte a világban tapasztalható erőszak és háborúk világosan mutatják, hová vezet, ha az ember csak a maga igazát követeli, és az igazságossághoz nem párosul a szeretet és a megbocsátás. A rossz bosszút és újabb rosszat szül, s ennek soha nem lesz vége, ha nincs meg a készség az emberekben a megbocsátásra.
Hiszek-e a megbocsátás erejében? Jézus szenvedései segítsenek minket a mindvégig kitartó türelemben, megbocsátásban és szeretetben!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Az Eucharisztia a te legcsodálatosabb ajándékod számunkra. Miként a megszaporított kenyeret ajándékként adtad az éhező népnek, és ahogyan önmagad adtad táplálékként az apostoloknak az utolsó vacsorán, ugyanígy az Eucharisztiában önmagadat adod ajándékként a mennyei Atyának. Ugyanakkor a megszentelt és átváltoztatott kenyérben nekünk is adod magad. Ez a legnagyobb ajándék számunkra. Nem utasítjuk vissza barátságodat és ajándékodat, hanem örömmel vesszük magunkhoz a szentáldozáskor szent testedet, amely az örök élet kenyere.