Napi evangélium

Amikor a hét első napján (Húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent a tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való félelmükben zárva tartották az ajtót. Belépett és így szólt hozzájuk: „Békesség nektek!” Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” E szavak után rájuk lehelt, és így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot.”

Elmélkedés:

Urunk és éltetőnk
Ma, a feltámadás húsvéti ünnepét követő ötvenedik napon, pünkösd vasárnapján a Szentlélek eljövetelét ünnepeljük. A szentmise olvasmányában az Apostolok Cselekedeteiből hallottuk az esemény leírását. A harmadik isteni személy különleges jelek kíséretében szállt le az apostolokra: heves szélzúgás támadt, lángnyelvek ereszkedtek le a magasból és megkapták a nyelveken való beszéd adományát.
A virágvasárnapi és nagypénteki passió legmeghatóbb része az, amikor Jézus meghal. Így szoktuk mondani: kilehelte lelkét (vö. Mt 27,50, Mk 15,37, Lk 23,46, Jn 19,30). Néhány perccel korábban ezt mondta a kereszten: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet” (Lk 23,46). Abban a pillanatban tehát, amikor Jézus meghal és kileheli lelkét, valójában átadja lelkét az Atyának. A köznapi beszédben az elhunyt személyre szoktuk mondani, hogy kilehelte lelkét. S itt nem egy költőien szép megfogalmazásról van szó, hanem egy olyan kifejezésről, amely nagyon pontosan fogalmazza meg, hogy mi is a halál: az ember kileheli lelkét és átadja azt, visszaadja azt Istennek, akitől kapta. Jézus is, amikor meghal a kereszten, visszaadja lelkét Istennek. A feltámadáskor ennek a fordítottja történik: az Atya újra életet ad Jézusnak, lelket lehel belé. Természetesen új testet, megdicsőült testet is ajándékoz Jézusnak, de ugyanakkor új lelket is. A mai evangéliumban arról olvastunk, hogy a feltámadt Jézus, amikor megjelenik apostolainak, rájuk lehel és ezt mondja: Vegyétek a Szentlelket! (vö. Jn 20,22). Egyesek furcsának tartják, hogy Jézus „az apostolokra lehel”, de az előbb mondottak alapján már megértjük, hogy miért fontos, s mit jelent ez a „lehelés.” Az a Jézus, aki meghalt, aki kilehelte lelkét, most „lehelni” tud, mert él, mert lélek van benne, mert élet van benne. A Szentlélek elküldése ebben az értelemben a feltámadás egyik közvetett bizonyítéka. A halott, lélek nélküli Jézus erre nem volna képes. Csak az élő, a feltámadt Krisztus képes elküldeni a Lelket. Ahol nincs lélek, ott halál van. Ahol lélek van, ott élet van!
Pünkösd napján a Jézust éltető Szentlélek jön el, hogy éltesse az apostolokat, a tanítványokat, az Egyházat és minket is. A hitvallásban ezt a Lelket nevezzünk „Urunknak és éltetőnknek.” A Szentlélek nem csupán éltet, hanem az élet hirdetésére ösztönöz mindenkit. Az első pünkösdkor Szent Péter apostol olyat tesz, amihez korábban még nem volt bátorsága: a nép elé áll és szól hozzájuk. A Szentlélek erővel tölti el őt és az életet hirdeti. Ezt mondta: „Isten feloldozta a halál bilincseit, és feltámasztotta Jézust” (ApCsel 2,24). Jézus az élet evangéliumának hirdetését bízta az általa kiválasztott személyekre, akik most megkapják az erőt és a bátorságot ahhoz, hogy teljesítsék ezt a küldetést. Említsünk meg erre egy másik példát is. Szent János így kezdi első levelét: „Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk és amit kezünk tapintott, az Élet igéjét hirdetjük nektek” (1Jn 1,1). Az apostoli igehirdetés az élő, a feltámadt Krisztus hirdetésével kezdődött. Éppen ezért az Egyház mindig is az életet, a feltámadást hirdeti.
A Szentlélek az új élet forrása. Jelen van minden születésnél és újjászületésnél. Jelen van minden ember születésénél és a keresztségben való újjászületésénél. Jelen van lelki újjászületésünknél, amikor a szentgyónásban bocsánatot nyerünk. Jelen van az Egyház születésénél, ezt ünnepeljük a mai pünkösdi ünnepen, és jelen van az Egyház állandó újjászületésénél. A Szentlélek az új evangelizáció forrása. Ösztönözzön bennünket hitünk titkainak megértésére és indítson bennünket Krisztus evangéliumának hirdetésére! Legyen a Szentlélek mindannyiunk számára a hitben való újjászületés forrása!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Szentlélek Isten! A te működésed, megszentelő tevékenységed egyaránt megtapasztalható a világban, az Egyházban és bennünk, keresztény emberekben. Legyél minden megkeresztelt ember számára az újjászületés forrása, az új élet forrása! Teremtsd meg az egységet és a közösséget Istennel és az Egyházzal! Add meg nekünk a lelki újjászületést, hogy elmúljanak félelmeink, megértsük Krisztus tanítását és az Egyház minden időkre szóló küldetéséhez csatlakozva mi is Krisztus tanúi legyünk a világban! Add, hogy Isten szavának hallgatása által újjászülessek a hitben! Segíts, hogy a szentáldozás és az imádság legyen erőforrásom! Tölts el erőddel, hogy a szeretet gyakorlásában hűséges legyek!