Napi evangélium

Feltámadása után Jézus egy alkalommal így jelent meg tanítványainak a Tibériás-tó partján:
Együtt voltak Simon Péter és Tamás, melléknevén Didimusz, továbbá a galileai Kánából való Natanael, Zebedeus fiai és még két másik tanítvány. Simon Péter így szólt hozzájuk: „Megyek halászni.” „Mi is veled megyünk” – felelték. Kimentek és bárkába szálltak. De azon az éjszakán nem fogtak semmit.
Amikor megvirradt, Jézus ott állt a parton. A tanítványok azonban nem ismerték fel, hogy Jézus az. Jézus megszólította őket: „Fiaim, nincs valami ennivalótok?” „Nincs” – felelték. Erre azt mondta nekik: „Vessétek ki a hálót a bárka jobb oldalán, ott majd találtok.” Kivetették a hálót, s alig bírták visszahúzni a tömérdek haltól. Erre az a tanítvány, akit Jézus szeretett, így szólt Péterhez: „Az Úr az!” Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára öltötte köntösét – mert neki volt vetkőzve –, és beugrott a vízbe. A többi tanítvány követte a bárkával. A hallal teli hálót is maguk után húzták. Nem voltak messze a parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire.
Amikor partot értek, izzó parazsat láttak, s rajta halat, mellette meg kenyeret. Jézus szólt nekik: „Hozzatok a halból, amit most fogtatok.” Péter visszament, és partra vonta a hálót, amely tele volt nagy hallal, szám szerint százötvenhárommal, s bár ennyi volt benne, nem szakadt el a háló.
Jézus hívta őket: „Gyertek, egyetek!” A tanítványok közül senki sem merte megkérdezni: „Ki vagy?” – hiszen tudták, hogy az Úr az. Jézus fogta a kenyeret, és adott nekik, ugyanígy halból is. Ez volt a harmadik eset, hogy a halálból való feltámadása után Jézus megjelent nekik.
Miután ettek, Jézus megkérdezte Simon Pétertől: „Simon, János fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek?” Péter így szólt: „Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek.” Erre Jézus azt mondta neki: „Legeltesd bárányaimat!”
Aztán újra megkérdezte tőle: „Simon, János fia, szeretsz te engem?” Ő azt felelte: „Igen, Uram, tudod, hogy szeretlek!” Erre azt mondta neki: „Legeltesd juhaimat!”
Majd harmadszor is megkérdezte tőle: „Simon, János fia, szeretsz engem?” Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte: „Szeretsz engem?”, és ezt válaszolta: „Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek!” Jézus pedig ismét ezt mondta: „Legeltesd juhaimat!
Bizony, bizony, mondom neked: Amikor még fiatal voltál, felövezted magad, és oda mentél, ahova akartál. De ha majd megöregszel, kiterjeszted karjaidat. Más fog felövezni téged, és oda visz, ahova nem akarod.” Azt jelezte e szavakkal, hogy (Péter) milyen halállal dicsőíti majd meg az Istent. Azután hozzátette: „Kövess engem!”

Elmélkedés:

Új hivatás, új küldetés
Sokszor vagyunk úgy az életben, hogy elfáradunk, kimerülünk, eredménytelennek tartjuk munkánkat vagy céltalannak látjuk életünket. És akkor hirtelen egy élmény megváltoztat mindent, új erőre kapunk, mintha újrakezdődne az életünk. Az apostolok, akikről a mai evangéliumban olvasunk, hasonlót élhettek át. Jézus kereszthalála után csalódottan visszatérnek megszokott életformájukhoz, ott szeretnék folytatni munkájukat és mindennapi életüket, ahol meghívásuk előtt abbahagyták. Péter és a többiek újra halászni kezdenek, mint régen, amikor még nem ismerték Jézust. Visszatérnek korábbi életükhöz, mert úgy gondolják, hogy Jézus halálával a három esztendeig tartó tanítványi élet véget ért. Csalódottságukat és elkeseredettségüket csak fokozza, hogy saját mesterségükben sem érnek el sikert, hiszen egyetlen halat sem tudnak fogni. És ekkor a feltámadt Jézussal való találkozás megváltoztatja életüket, felismerik új hivatásukat. A csodálatos halfogáskor megértik, hogy Jézus nem csupán néhány évre változtatta meg életüket, hanem örökre. Meghívásuk azt jelenti, hogy ezentúl az emberhalászat nemes munkája lesz a hivatásuk, amelyet Mesterük bíz rájuk. Ez a találkozás egy új kezdetet jelent számukra.
A csodálatos halfogás történetét János evangélista írta le, aki jelen volt az eseménynél. Művében nem szokta név szerint megnevezni önmagát, inkább „szeretett tanítványként” említi saját személyét, ő az, „akit Jézus szeretett.” János azért fontos szereplője az esetnek, mert elsőként ő ismeri fel, hogy Jézus az. Felfigyel a hallal teli hálóra. Rögtön észreveszi, hogy nem várt dolog történt. Azonnal csodaként értékeli az esetet és jelet lát a történtekben. Ez a jel nyitja meg az ő szemét, hogy felismerje az Urat. Felismeréséről nem hallgat, hanem megosztja azt társaival, mindenekelőtt Péterrel, hogy az ő szemük is megnyíljon a feltámadt Úr felismerésére. János abban példa számunkra, hogy vegyük észre a jeleket, a Jézus jelenlétéről tanúskodó jeleket! Az evangélium terjedése, annak elfogadása az emberek részéről, a hit buzgó kifejezése és még számtalan jel arról tanúskodik, hogy Jézus nem hagyja el övéit, nem hagyja el az Egyházat, hanem szüntelenül velünk van. Segítsünk másokat is abban, hogy eljussanak e felismerésre!
A csodálatos halfogás eseménye után Jézus és Péter párbeszédével folytatódik az evangélium. Jézus háromszori kérdésére Péter háromszor vallja meg szeretetét az Úr iránt. János evangélista kihasználja, hogy a görög nyelvben több szó van a szeretetre, amelyek annak mértékét is kifejezik. Nyelvészeti dolgokba nem érdemes belemennünk, de azt érdemes megjegyeznünk, hogy Jézus több szeretetet kíván Pétertől, mint a többiektől. Mert akire többet bíznak, attól többet is kérnek. Akire nagyobb feladat vár, annak jobban ki kell mutatnia Jézus iránti hűségét. Aki a vezető szerepet kapja, annak jobban meg kell vallania szeretetét. Péter vallomása ösztönözzön bennünket arra, hogy megerősítsük és bátran megvalljuk szeretetünket az Úr iránt! Péter háromszor tagadta meg Jézust, pedig előre figyelmeztetést kapott az utolsó vacsorán. Most lehetőséget kap arra, hogy hibáját jóvátegye. Mi is kapunk új lehetőséget Jézustól, hogy bűneinket jóvátegyük, hibáinkat kijavítsuk, és új úton induljunk el. A feltámadt Krisztussal való találkozás segítsen bennünket feladatunk, hivatásunk felismerésére!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus Krisztus! Megerősítem irántad való szeretetemet és minden nap meg akarom azt vallani előtted. Légy velem, hogy szüntelenül megújuljak a szeretetben, s azt ne csak szavaimmal, hanem cselekedeteimmel és egész életemmel is kifejezzem! Hálával gondolok arra, hogy te szeretetből feláldoztad életedet értem és minden emberért. Elkötelezem magamat, hogy én is az önzetlen és önfeláldozó szeretet útját fogom járni. Segíts, hogy irántad való szeretetből mindent megtegyek üdvösségemért. Uram, te légy bennem a szeretet!