Napi evangélium

Tanító körútján Jézus az ő városába, Názáretbe érkezett, és ott tanított a zsinagógában. Hallgatói csodálkoztak, és így beszéltek róla: „Honnan van ennek a bölcsessége és csodatevő ereje? Hát nem az ács fia ez? És nem Mária az anyja? Nemde Jakab, József, Simon és Júdás az (unoka)fivérei? És nem itt élnek-e közöttünk az (unoka)nővérei is? Honnét vette hát mindezt?” És csak botránkoztak rajta. Jézus erre így szólt: „Sehol sem becsülik kevesebbre a prófétát, mint szülőföldjén és otthonában.” Hitetlenségük miatt nem is művelt ott sok csodát.

Elmélkedés:

A mai napon Szent Józsefre, Jézus nevelőapjára, mint a munkások védőszentjére emlékezünk. Szent József mindennapi kétkezi munkával, az ácsmesterség gyakorlásával biztosította családja megélhetését. Egyszerű ember volt, akiről az evangéliumok csak nagyon keveset árulnak el. Olyan ember volt, aki a kezdetektől fogva ismerte az isteni titkokat és hallgatott az álmában kapott isteni útmutatásokra. Éppen az ő egyszerűsége, igaz vallásossága, Istennek való engedelmessége, csendes életmódja és szorgalmas munkája bizonyítja azt, hogy nem kell rendkívüli cselekedeteket végrehajtani ahhoz, hogy valaki tetszésre találjon Isten előtt. E tulajdonsága példaként szolgál a mai családapák számára, akik hűségesek házastársukhoz, fontosnak tartják a vallásos értékek átadását gyermekeiknek és csendes munkájukkal bizonyítják családjuk iránti szeretetüket. Példaképe azoknak a munkásoknak és dolgozóknak, akik nem csupán pénzkereseti forrást látnak a munkában, hanem saját személyiségük kibontakoztatásának és a teremtés művébe való bekapcsolódásnak a lehetőségét is észreveszik benne.
Az ügyeskedés, mások becsapása, az anyagi javak felelőtlen kezelése helyett válasszuk a becsületes munkát! Milyen jó volna, ha mindenki megtalálná örömét a szorgalommal és becsülettel végzett munkában, amely közelebb visz bennünket Istenhez, s kifejezi szeretetünket családunk iránt.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Hisszük, hogy jelen vagy az Oltáriszentségben. Hisszük, hogy valóságosan és maradandóan jelen vagy az átváltoztatott kenyérben és borban. Hisszük, hogy testedet és véredet adod nekünk, amikor szentáldozáshoz járulunk. Hisszük, hogy bennünk való jelenléted átalakít minket, hogy hozzád hasonlóvá váljunk. Hisszük, hogy a szentáldozás egyesülés veled. Hisszük, hogy a szentáldozás összeköt minket egymással is. Egységet teremtő szentség ez. Azáltal, hogy te bemutatod áldozatodat és önmagadat az örök élet kenyereként adod nekünk, egy új közösséget, az Egyház élő közösségét hozod létre belőlünk.