Napi evangélium

Feltámadása után Jézus egy alkalommal így jelent meg tanítványainak a Tibériás-tó partján: Együtt voltak Simon Péter és Tamás, melléknevén Didimusz (vagyis Iker), továbbá a galileai Kánából való Nátánáel, Zebedeus fiai és még két másik tanítvány. Simon Péter így szólt hozzájuk: „Elmegyek halászni.” „Mi is veled megyünk” – felelték. Kimentek és bárkába szálltak. De azon az éjszakán nem fogtak semmit. Amikor megvirradt, Jézus ott állt a parton. A tanítványok azonban nem ismerték fel, hogy Jézus az. Jézus megszólította őket: „Fiaim, nincs valami ennivalótok?” „Nincs” – felelték. Erre azt mondta nekik: „Vessétek ki a hálót a bárka jobb oldalán, ott majd találtok.” Kivetették a hálót, s alig bírták kihúzni a tömérdek haltól. Erre az a tanítvány, akit Jézus szeretett, így szólt Péterhez: „Az Úr az!” Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára öltötte köntösét – mert neki volt vetkőzve –, és beugrott a vízbe. A többi tanítvány követte a bárkával. A hallal teli hálót is maguk után húzták. Nem voltak messze a parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire. Amikor partot értek, izzó parazsat láttak, s rajta halat, mellette meg kenyeret. Jézus szólt nekik: „Hozzatok a halakból, amelyeket most fogtatok.” Péter visszament, és partra vonta a hálót, amely tele volt nagy halakkal, szám szerint százötvenhárommal, s bár ennyi volt benne, nem szakadt el a háló. Jézus hívta őket: „Gyertek, egyetek!” A tanítványok közül senki sem merte megkérdezni: „Ki vagy?” – hiszen tudták, hogy az Úr az. Jézus fogta a kenyeret, és adott nekik. Ugyanígy a halból is. Ez volt a harmadik eset, hogy a halálból való feltámadása után Jézus megjelent tanítványainak.

Elmélkedés:

Péter apostol, aki mintegy három évvel korábban otthagyta a halászatot Jézus hívására, most újra halászni indul. A jelenet Jézus halála és feltámadása után játszódik, még az Úr mennybemenetele előtt. Péter úgy érzi, hogy a három évig tartó tanítványi élet a Mester halálával véget ért, és az a legjobb, ha visszatér eredeti foglalkozásához, a halászathoz. Apostoltársai szintén ezt gondolják vagy legalábbis viselkedésükben követik Pétert. Halászni indulnak, de munkájuk teljesen eredménytelen. Talán elfelejtették a három év alatt foglalkozásukat? Talán elfelejtették a mesterfogásokat?
Péter és a többiek számára a halászat most létkérdés. Dolgozni akarnak, hogy megéljenek, eltartsák a családjukat. A sikertelen halászat után egy gondolat járhatott a fejükben: mit fogunk most enni? Bármennyire is egyszerűnek tűnik ez a kérdés, de biztosan ez foglalkoztatta őket, amikor az üres hálót megpillantották és elindultak a part felé. Nem gondoltak ők ebben a pillanatban arra, hogy mi mindent éltek át Jézus mellett az elmúlt három év során, nem járt az eszük a jeruzsálemi eseményeken, hanem az a gond nyomasztotta őket, hogy mit fognak most enni. Mert a háló üres. Egyetlen hal sincs benne.
Jézus fejében is ez a gondolat járt. Mit fognak most enni az apostolok? Ezért várja őket frissen sült hallal és kenyérrel a parton. És ezért gondoskodik csodával a halfogásról.
Ha éhes vagy, vagy ha éppen azon gondolkozol, hogy mitévő legyél, nézz fel, mert hátha valaki vár a parton! Ő majd megmondja, mit kell tenned.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Te megadod nekünk, hogy mindig újra kezdhetünk! Te ajándékozod nekünk a jövőt. Minden nap érezzük, hogy múlik az idő, éveink száma véges. Urunk, mindannyian szeretnénk végtelen távlatokban élni. Szeretnénk megtapasztalni a soha el nem múló fényt, szeretnénk, ha mienk lehetne az élet teljessége. Kérünk, add, hogy az előttünk álló időt igazi gazdagodásra használhassuk. Add, hogy azt keressük mindig, ami soha véget nem ér. Add, hogy mindennapjainkban megtapasztalhassuk: a szeretet soha el nem múlik.