Napi evangélium

Abban az időben: Jézus kiment az Olajfák hegyére. Kora reggel újra megjelent a templomban. A nép köréje sereglett, ő pedig leült, és tanította őket. Az írástudók és a farizeusok egy házasságtörésen ért asszonyt vittek eléje. Odaállították középre, és így szóltak hozzá: „Mester, ezt az asszonyt házasságtörésen érték. Mózes azt parancsolta a törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Hát te mit mondasz?” Ezt azért kérdezték, hogy próbára tegyék, és vádolhassák. Jézus lehajolt, és az ujjával írni kezdett a földön. Ők azonban tovább faggatták. Erre fölegyenesedett, és azt mondta nekik: „Az vesse rá az első követ, aki közületek bűn nélkül van!” Aztán újra lehajolt, s tovább írt a földön. Azok meg ennek hallatára egymás után eloldalogtak, kezdve a véneken, s csak Jézus maradt ott a középen álló asszonnyal.
Jézus fölegyenesedett és megszólította: „Asszony, hol vannak, akik vádoltak téged? Senki sem ítélt el?” „Senki, Uram” – felelte az asszony. Erre Jézus azt mondta neki: „Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!”

Elmélkedés:

A megbocsátás új törvénye
Az elmúlt vasárnap evangéliuma a tékozló fiúról szólt, aki azért tudott felemelkedni méltatlan helyzetéből és azért volt képes megtérni, mert beismerte és megbánta a múltban elkövetett bűneit, majd előre tekintve kiutat keresett magának. A reményteli jövő felé fordulás gondolatát folytatják a mai szentírási részletek, amelyek a megtérés forrását nem a múlt bűnein való végtelen kesergésben, hanem a kegyelemre alapozott jövőben látják.
Az írástudók és a farizeusok házasságtöréssel vádolnak egy asszonyt, s Jézus véleményét kérik az ügyben. A csapda tökéletes, vagy legalábbis annak tűnik. A mózesi törvények szerint az asszony halált érdemel. Ha Jézus ellenzi a nő megkövezését, akkor tulajdonképpen azt mondja, hogy nem szükséges megtartani a törvényeket. Ha viszont azt mondja, hogy valóban halálra kell kövezni, akkor kegyetlenséggel vádolhatnák. Jézus azonban ügyes válaszával elkerüli a csapdát: „Az vesse rá az első követ, aki közületek bűn nélkül van!” (Jn 8,7). Ezzel a felelettel Jézus elismeri, hogy valóban bűnös lehet az asszony, de ha ez igaz, akkor sincs senkinek joga őt vádolni, hiszen a vádlók ugyanúgy bűnös emberek. A forrongó hangulat ebben a pillanatban elcsendesül. A gyilkos szándék alábbhagy. Az asszonyt rángató és fogva tartó kezek elernyednek, s elengedik az áldozatot. A megkövezésre összeverődött tömeg szétoszlik, mindenki távozik. Tulajdonképpen minden zavaró tényező megszűnik, s az irgalomra váró bűnös és az irgalmas Isten marad a helyszínen. Jézus irgalommal nézi a bűnöst. Minden szava irgalmasságról tanúskodik. Nem vádolja, nem faggatja, nem ítéli el, s nem kíváncsi az asszony esetleges mentegetőzésére. Még beismerő vallomást sem kér. Az irgalomnak nincs feltétele. Isten feltétel nélkül bocsát meg az embernek. Az embert feltétel nélkül szerető Isten feltétel nélkül bocsát meg a bűnösnek.
A köveket ragadó írástudók és farizeusok azt gondolják, hogy a nő bűne megbocsáthatatlan. Egyedül Jézus tudja, hogy minden bűn, még ez a bűn is megbocsátható. Úgy tűnik, hogy a jelenlévők közül egyedül ő ismeri az irgalmasságot. De tudja azt is, hogy ezeknek az embereknek hiába mondana bármit, ezért most inkább a hallgatást választja. Most nem szól semmit, csak ír a porba. Némán közli mondanivalóját, tudatva, hogy a nő vádlói ugyanúgy bűnösök. Csak miután már mindenki távozott, szólítja meg az irgalom és a megbocsátás szavával a nőt. Irgalmával felemeli a porból, kiemeli a bűnből. Új úton indítja el az üdvösség felé. A vádlók nem részesülnek ebben az irgalomban.
A szentírástudósokat mindig is foglalkoztatta, mit írhatott Jézus a porba. A közismert magyarázat szerint talán az ott állók bűneit, akik – látván, hogy Jézus jól ismeri minden bűnüket – sorban eltávoznak. Átvitt értelemben mondhatjuk, hogy Jézus új törvényt írt. A kegyetlen régi törvény helyett a megbocsátás új törvényét. Egy olyan törvényt, amely szerint az embernek nincs joga ítélkezni a másik ember felett. A szeretet új parancsát, a megbocsátás új törvényét írta le, amely nem akarja a bűnös vesztét, hanem megtérését tűzi ki célul. Mennyire ismerem és élem Jézus parancsát, amely szerint mindenkor meg kell bocsátani?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus! Látni szeretnénk téged. Hallgatni szeretnénk tanításod, amely az örök életre vezet. Követni szeretnénk téged, mert egyedül az általad mutatott úton juthatunk el a mennyei Atyához. A nagyböjti idő lehetőséget ad számunkra, hogy melléd állva felvegyük mi is a keresztet. A keresztet, amely az isteni szeretet jele. Ez az időszak alkalom arra, hogy megismerjük Isten szeretetét és alakítsuk látásmódunkat. Urunk, segíts, hogy felismerjünk téged minden embertársunkban, különösen a szenvedőkben!