Napi evangélium

Amikor Jézus a jeruzsálemi templomban tanított, szavainak hallatára a nép közül egyesek felkiáltottak: „Ez valóban a Próféta.” Mások meg azt mondták: „Ez a Messiás.” Voltak azonban olyanok, akik megkérdezték: „Hát Galileából jön a Messiás? Az írás szerint nemde Dávid családjából és Dávid városából, Betlehemből kell jönnie a Messiásnak?” Erre szakadás támadt a nép között. Néhányan el akarták őt fogni, de senki sem mert rá kezet emelni. A szolgák (akiket Jézusért küldtek), nélküle tértek vissza a főpapokhoz és a farizeusokhoz. Azok felelősségre vonták őket: „Miért nem hoztátok őt ide?” A szolgák mentegetőztek: „Ember így még nem beszélt!” Erre a farizeusok rájuk förmedtek: „Csak nem vezetett titeket is félre? Mondjátok: hitt-e benne egy is a főtanács tagjai vagy a farizeusok közül? Csak ez az átkozott népség, amely semmit sem ért a törvényhez.” Ekkor az egyik tanácstag, Nikodémus, aki egy alkalommal éjnek idején fölkereste Jézust, így szólt: „A mi törvényünk nem ítélkezik senki felett anélkül, hogy ki ne hallgatta volna, és meg nem állapította volna, mi (rosszat) cselekedett.” A többiek azonban neki támadtak: „Talán te is galileai vagy? Kutass csak utána, és rájössz, hogy Galileából nem származik próféta!” Ezután mindegyikük hazatért.

Elmélkedés:

A mai evangélium a tegnapi rész folytatásaként arról szól, hogy Jézus tanítását mindenki ámulattal hallgatja a templomban a Sátoros-ünnep alkalmával. A főtanács tagjai szolgákat küldenek érte, hogy elfogják és a tanács elé vezessék. Jézus tanítása a szolgákat teljesen lenyűgözi, s nem merik bántalmazni őt. A szolgák védelmére felhozható, hogy bizonyára a Jézust szívesen hallgató nép ellenkezett volna, ha el akarják fogni.
János evangélista leírása szerint Jézus személyének megítélésében teljes a zűrzavar a nép körében. Egyesek prófétának, mások a Messiásnak tartják. De még a főtanácsban is megoszlás van, hiszen Nikodémus például a védelmére kel, míg mások ellene vannak.
Ezek mind emberi vélekedések. Jézus személye valójában a kereszten fog kiderülni. Ott igazolódik be mindaz, amit mondott arról, hogy ő az Isten Fia. A kereszten teljesíti be küldetését, amit az Atya bízott rá. Türelmesen viselt szenvedése és kereszthalála érdemelte ki a megváltást, s hirdeti minden korban, hogy Krisztus a Megváltó. Aki felmegy a Golgota hegyére és feltekint a szenvedő Jézusra, elmondhatja személyes hitvallását, mint a százados, aki halálát látva ezt mondta: „Ez az ember valóban Isten Fia volt” (Mt 27,54). Ha most még vannak is homályos részletek, a kép nagypéntekre és húsvétra teljesen kitisztul. Minden bizonytalanságom és tanácstalanságom megszűnik, amikor a keresztre nézve megértem, milyen áldozatot hozott üdvösségemért és minden ember megváltásáért az Úr.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus Krisztus! Vezess végső célom, a mennyei Atya felé! Belátom, hogy egyedül a krisztusi út, a szeretet útja, a remény útja, a megbocsátás útja, az öröm útja, az igazi szabadság útja, az élet tiszteletének útja vezet az Atyához az örök üdvösségre! Segíts megtalálnom a helyes utat és támogass, hogy ezt az utat soha el ne hagyjam s azon meg ne álljak! Segíts kegyelmeddel, hogy mindig közelebb kerüljek az Atyához! Légy velem és te vezess életutamon! Vezess a szeretet útján!