Napi evangélium

Abban az időben: Jézus a Szentlélektől eltelve otthagyta a Jordánt, s a Lélek ösztönzésére a pusztába vonult negyven napra. Itt megkísértette a sátán. Ezekben a napokban nem evett semmit sem, de végül is megéhezett. Ekkor megszólította a sátán: „Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy váljék kenyérré.” De Jézus ezt felelte: „Írva van, nemcsak kenyérrel él az ember.” Erre a sátán fölvezette egy magas hegyre, és egy szempillantás alatt felvonultatta szeme előtt a földkerekség minden országát. „Minden hatalmat és dicsőséget neked adok – mondta –, mert hisz én kaptam meg és annak adom, akinek akarom. Ha leborulva hódolsz előttem, az mind a tied lesz.” Jézus elutasította: „Írva van: Uradat, Istenedet imádd és csak neki szolgálj!” Ekkor a sátán Jeruzsálembe vitte, a templom párkányára állította, és így szólt: „Ha Isten Fia vagy, vesd le magad innét. Hisz írva van: angyalainak parancsolta, hogy oltalmazzanak, és: kezükön hordoznak majd, nehogy kőbe üsd a lábad.” De Jézus ezt válaszolta: „Az is írva van: Ne kísértsd Uradat, Istenedet!”
Miután a sátán ezekkel a kísértésekkel hiába próbálkozott, egy időre elhagyta Jézust.

Elmélkedés:

Ne engedelmeskedj a gonosznak!
Nagyböjt első vasárnapjának evangéliuma Jézus megkísértéséről szól. Szent Lukács írása szerint Jézus megkeresztelkedését követően történt az esemény. A megkeresztelkedéskor a mennyei Atya kinyilvánította, hogy Jézus az ő Fia: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem” (Lk 3,22) – hangzik az égből az Atya hangja. A kísértő azt kívánja a pusztában Jézustól, hogy forduljon szembe az Atyával.
Az első kísértés arra irányul, hogy Jézus ne az isteni gondviselésben bízzon, hanem a köveket kenyérré változtatva önmaga számára használja fel isteni hatalmát. Később, nyilvános működése idején Jézus tesz hasonló csodát, amikor megszaporítja a kenyereket, de ezt nem a maga javára teszi majd, hanem az embereket táplálja. Másodszor a hatalom és az evilági dicsőség csábításával próbálkozik a sátán, amelyeket Jézusnak ígér, ha Isten helyett őt imádja. Később Jézus megkapja majd a hatalmat és a dicsőséget, de természetesen nem a sátántól, hanem a mennyei Atyától, aki a feltámadás dicsőségében részesíti őt húsvét hajnalán. A harmadik kísértés során a gonosz azzal próbálkozik, hogy Jézus próbára tegye Istent és a maga akaratát tegye Isten szándéka elé. A szenvedés óráinak kezdetén, az Olajfák hegyén szintén ugyanezzel próbálja megkísérteni őt a sátán, amikor Jézus azért imádkozik, hogy ne az ő akarata teljesedjék be, hanem a mennyei Atyáé. Jézus mindhárom esetben visszautasította a kísértést, nem engedelmeskedett a gonosznak.
A gonosz módszere a megtévesztés. Ez megnyilvánul abban, hogy a jó látszataként tünteti fel azt, ami valójában rossz. Olyanra ösztönöz, ami első pillanatban jónak tűnik, s nem is gondoljuk, hogy a gonosz csapdájába kerültünk. Nagy veszélyt jelent, ha valaki túlzottan magabiztos, és azt képzeli magáról, hogy sebezhetetlen. Jézus megkísértésének példája figyelmeztet: sebezhető vagyok, megkísérthető vagyok, könnyen a bűn csapdájába eshetek. Mi a célja a kísértésnek? Jézus esetében mindhárom kísértés hátterében az húzódik meg, hogy eltérítse őt küldetésétől. Ebből a szempontból nem véletlen tehát, hogy közvetlenül az ő nyilvános működése előtt történik ez az esemény. A gonosz azt akarja, hogy az Úr ne engedelmeskedjen az Atyának, ne teljesítse küldetését, amit az Atyától kapott. A mai evangélium befejező mondata szerint a sátán „egy időre elhagyta” Jézust. Nem örökre, nem véglegesen. Az utolsó vacsorát követően, a szenvedés éjszakáján majd újra megjelenik, s arra kísérti az Úr Jézust, hogy szálljon szembe az Atya akaratával és ne engedelmeskedjen. A gonosz tehát nem adja fel, újra és újra próbálkozik az Úrral is és velünk is.
Mi a célja a kísértésnek az emberek esetében? Hasonló, mint Jézusnál. Eltéríteni minket emberi hivatásunktól. Eltéríteni attól a feladattól, küldetéstől, amit Isten bíz ránk. Eltéríteni minket attól a szívünk mélyén élő vágytól, hogy Istent keressük és megtaláljuk. Eltéríteni minket a szeretet útjától.
Jézus a Szentlélek indítására megy a pusztába és ugyanennek a Léleknek a segítségével győzi le a kísértéseket. A Szentlélek a mi segítségünkre is siet a próbatételek idején. Mindenekelőtt a kísértés felismerésében van szükségünk erre a segítségre. Látszólag nagyon világosnak tűnik a határ a mindennapi betevő kenyérért folytatott küzdelem és a fáradságos munka nélkül elérni kívánt jólét között, de mégsem látják ezt sokan. Látszólag könnyű megkülönböztetni, hogy valaki emberi méltóságából fakadó tiszteletet akar elérni vagy másoknál nagyobb dicsőségre vágyik, mégis sokan nem képesek önmérsékletet tanúsítani. Első pillanatra látszólag azonnal felismerhető, hogy a Teremtőnek adja-e meg valaki a legfőbb tiszteletet vagy a teremtett dolgoknak, de mégis sokszor keveredik a kettő. A Lélek azonban megvilágosítja értelmünket, hogy felismerjük a kísértéseket.
Ne engedjünk soha a kísértésnek! Legyünk hűségesek Istenhez és az ő szeretetéhez!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te egykor és ma mindenkinek hirdeted: „Térjetek meg!” A nagyböjt a bűnbánat ideje. A böjti idő a megváltás titkának, a te szenvedésednek és feltámadásodnak ünnepére készít fel. A megtérés elmélyít minket a jó megismerésében. A megtérés elmélyíti bennünk azt a tudatot, hogy bűnösök vagyunk, de ez nem jelenti vesztünket, hiszen az irgalmas Atya megbocsát nekünk. A megtérés útjára, a bűnbánat útjára nem egy büntetni akaró, hanem egy megbocsátó Isten vezet. Ha rálépünk a bűnbánat útjára és alázattal tesszük meg azon az Isten felé vezető lépéseket, akkor észrevesszük, hogy a bűn sötétségén túl felragyog a kegyelem világossága, melyet te, a mi Megváltónk adsz nekünk.