Napi evangélium

Abban az időben: Kisgyermekeket vittek Jézushoz, hogy tegye rájuk a kezét. A tanítványok azonban elutasították őket. Amikor Jézus meglátta ezt, megharagudott, és ezt mondta nekik: „Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket, és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony, mondom nektek: Aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy gyermek, nem megy be oda.” Azután ölébe vette a gyermekeket, és kezét rájuk téve, megáldotta őket.

Elmélkedés:

Jézus korában a gyerekekkel való mindennapos törődés az anyák feladata volt. A gyermekek a Bibliában a legtöbbször úgy jelennek meg, mint akik gondoskodásra, törődésre szorulnak. A gyermek magatehetetlen, erőtlen. Már pusztán életben maradásához is segítségre van szüksége. Az ószövetségi gyermekképet gazdagítja, hogy Isten úgy tekint választott népére, mint gyermekére. Vezeti, védelmezi, tanítja népét. Olykor a gyermekek különleges szerepet kapnak Istentől, gondoljunk csak Sámuelre, aki kisgyermekként meghallotta az Úr szólítását. Figyelemreméltó, hogy a messiási jövendölésekben is feltűnik a gyermek alakja.
Az evangéliumi beszámoló szerint az apostolok visszautasítanák, elküldenék azokat a kisgyermekeket, akiket áldásért visznek Jézushoz. Jézus felindultsága érthető, hiszen miért kellene megtagadni az áldást tőlük? Szeretettel magához hívja, megáldja őket és példaként állítja kicsinységüket az apostolok elé. A kisgyermekek természetes tulajdonsága, hogy megbíznak szüleikben és biztonságban érzik magukat mellettük. Ezért kívánkozik vissza a csecsemő az idegen kezek közül édesanyja karjaiba. A gyerek a játék közben, amikor édesapja a magasba emeli, biztonságban érzi magát. Isten gyermekeiként ilyen bizalommal legyünk mennyei Atyánk iránt!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Add Uram, hogy lelkem szüntelenül Krisztus békéjének örvendjen! Hogy mindig nyugodtan és tiszta tekintettel nézhessek az emberek szemébe! Hogy számból csak tiszta beszéd, bátorító szó hangozzék, és lépéseim biztosak, útjaim mindig egyenesek, határozottak legyenek! Add, hogy kezemet mindig szívesen nyújtsam, ha adni, segíteni kell, szívem kitáruljon, s az emberek szükségét megérezzem, értelmem éber és friss legyen az igazság, csak az igazság befogadására, és akaratom mindig afelé vezesse gondolataimat, szavaimat, tetteimet, ami fölemel!