Napi evangélium

Egy alkalommal Jézus útra kelt Kafarnaumból, és Júdea határába ment, a Jordán túlsó partjára. Ott ismét nagy tömeg sereglett köréje, ő pedig szokása szerint tanította őket. Akkor a farizeusok odamentek Jézushoz és megkérdezték: „Szabad-e a férjnek elbocsátania a feleségét?” Próbára akarták ugyanis tenni. Ő azonban kérdéssel válaszolt: „Mit parancsolt nektek Mózes?” Azt felelték: „Mózes megengedte, hogy válólevelet írjunk és elváljunk.”
Jézus folytatta: „A ti szívetek keménysége miatt írta nektek ezt a parancsot. Isten azonban a teremtés kezdetén férfit és nőt alkotott. Az ember ezért elhagyja apját, anyját, a feleségéhez csatlakozik, és ketten egy test lesznek. Ettől kezdve többé már nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét.”
Otthon tanítványai ismét megkérdezték őt ezzel kapcsolatban. Ezt válaszolta: „Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene. Ha pedig a feleség hagyja el férjét, és máshoz megy, házasságtörést követ el.”

Elmélkedés:

Az írástudók és Jézus véleménye gyökeresen különbözik. Az írástudók a törvényre hivatkozva megengedik a válást, pontosabban megadják a férjnek a jogot, hogy elbocsássa feleségét. A válás ilyen módon csak a férj részéről volt kezdeményezhető, a feleségnek nem volt ilyen joga. A mózesi törvény meglehetősen homályosan fogalmaz, amikor arról van szó benne, hogy ha a férj valamilyen „szégyenteljes dolgot talál” feleségében, elbocsáthatja őt. Nem csoda, hogy e megfogalmazást kényük-kedvük szerint értelmezték sokan.
Ezzel szemben Jézus mindenféle válást határozottan elutasít és arra az egységre hivatkozik, ami a Teremtő Isten szándéka szerint létrejön a férfi és a nő között a házasság által. Ez az egység Isten akarata szerint sérthetetlen.
A válás nem szünteti meg Isten eredeti szándékát. Még egy olyan korban sem szünteti meg, amikor minden második házasság válással végződik. Még akkor sem, ha már nem bélyegzi meg, nem ítéli el senki az elváltakat, hanem megértően, segítő szándékkal közeledünk feléjük. De éppen az értékek útjáról letérő korban érdemes újra és újra felragyogtatni a házasság értékét! Éppen ilyen korban kell újból és újból hangsúlyozni: amit Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét! Bátorítsuk azokat, akiknek a házassága válságba kerül: ne adják fel a küzdelmet, a reményt, a hűséget!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus! A mindennapi kenyér a te ajándékod, hogy testünket tápláljuk. Az élő kenyér, az Oltáriszentség szintén a te ajándékod lelkünk táplálására. Saját testedet, önmagadat adod nekünk, hogy bennünk élj. Ajándékod vételére minden embert meghívsz. Segíts, hogy soha ne utasítsuk el meghívásodat, ne utasítsunk el téged! Tégy bennünket élő közösséggé a szentáldozás, az egy kenyérből való részesedés által! Tégy minket hozzád hasonlóvá a szentáldozás által!