Napi evangélium

Az apostolok kiválasztása után Jézus kiválasztott más hetvenkét tanítványt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni szándékozott.
Így szólt hozzájuk: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába. Menjetek! Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton senkit se köszöntsetek. Ha betértek egy házba, először is ezt mondjátok: „Békesség e háznak!” Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek és igyátok, amijük van. Mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra. Ha egy városba érkeztek, és szívesen látnak titeket, egyétek, amit elétek adnak. Gyógyítsátok meg ott a betegeket, és hirdessétek: Elérkezett hozzátok az Isten országa!”

Elmélkedés:

A missziós útra induló apostolok Jézus utasításának megfelelően semmilyen eszközt sem visznek magukkal az útra. Az egyetlen, amit vinniük kell, Jézus tanítása. Az evangélium üzenete tehát önmagában is elég hatékony ahhoz, hogy meghozza gyümölcsét. Az apostol, a küldött és tanítvány ebből merít erőt munkájához és ezt adja tovább. A küldöttek bárányként indulnak a farkasok közé. Ezzel a hasonlattal Jézus azt akarja kifejezni, hogy tanítványai sokszor gyengébbek a világnál és védtelenek, de mivel a békesség örömhírét viszik, békét tudnak teremteni.
Jézus parancsa mindenekelőtt az apostoloknak és a tanítványoknak szól, akik elindulnak, hogy az evangélium hirdetői legyenek. A megtisztelő feladat megváltoztatja életüket, ezért elhagyják otthonukat és családjukat, hogy teljesíteni tudják a Mesterüktől kapott küldetést.
A missziós parancs emellett szól az apostolok utódainak, mindazoknak, akik életük hivatását az evangélium terjesztésében ismerik fel. Amikor valaki emberi gyengesége tudatában és annak ellenére vállalkozik e feladatra, akkor ezt abban a reményben teszi, hogy megerősíti őt az Úr, akinek keresztjét és feltámadását hirdetni fogja.
A ma ünnepelt testvérpár, Szent Cirill és Szent Metód élete azt mutatja, hogy az igehirdetés akkor válik hatékonnyá, ha mindenben hasonlóvá válnak Krisztushoz, aki e feladatra küldte őket, s mindenben osztoznak azok sorsában, akikhez küldetésük szól.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Kereszthalálod mutatja, hogy mit jelent az élet teljes odaadása, az élet szeretetből való feláldozása. A szeretet mértéke csak a teljesség lehet. Ami ennél kevesebb, az önzés. Ha kevesebbet akarunk adni Istennek, akkor önzőek vagyunk és nem ismerjük a mindent odaadó szeretetet. Amikor a szeretetet gyakoroljuk az sosem önmagunk vagy emberségünk feladása, hanem éppen emberségünk legmélyebb megélése, kifejezése. Segíts, hogy értelmünkkel Isten megismerésére törekedjünk, szívünk minden érzését felé irányítsuk és lelkünk minden idegszálával rá figyeljünk. Add, hogy a szeretet valóban belülről, szívünk és lelkünk mélyéről fakadjon!