Napi evangélium

Heródes Antipász király is értesült Jézus tetteiről, mert híre messze földön elterjedt. Azt gondolta, hogy Jézusnak azért van csodatevő ereje, mert Keresztelő János támadt fel benne a halálból. Voltak azonban, akik azt állították Jézusról, hogy ő Illés. Ismét mások azt hirdették, hogy próféta; olyan, mint egy a többi próféta közül. Ennek hallatára Heródes továbbra is azt gondolta magában: „Ő János, akinek fejét vétettem. Ő támadt fel a halálból.” Heródes volt ugyanis az, aki embereivel elfogatta Jánost, és börtönbe vetette. Testvérének, Fülöpnek felesége, Heródiás miatt tette, akit feleségül vett. János ugyanis figyelmeztette Heródest: „Nem szabad elvenned testvéred feleségét.” Emiatt Heródiás áskálódott ellene. Szívesen eltétette volna láb alól, de nem tehette. Heródes ugyanis félt Jánostól, mert tudta, hogy igaz és szent ember. Ezért meg akarta őt menteni. Valahányszor beszélt vele, zavarba jött, mégis szívesen meghallgatta. Végül elérkezett a kedvező nap. Heródes a születése napján lakomát adott vezető embereinek, a magas rangú tiszteknek és Galilea előkelőségeinek. Közben Heródiás leánya bement, táncolt nekik és Heródes meg vendégei előtt nagy tetszést aratott. A király így szólt a leányhoz: „Kérj tőlem, amit akarsz! Megadom neked”. Sőt meg is esküdött: „Bármit kérsz, megadom neked, még az országom felét is”. A leány kiment, és megkérdezte anyjától: „Mit kérjek?” Anyja ezt felelte: „Keresztelő János fejét”. Erre visszasietett a királyhoz, és előadta kérését: „Azt akarom, hogy most azonnal add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!” A király nagyon elszomorodott emiatt, de esküjére és a vendégekre való tekintettel nem akarta kedvét szegni. Azonnal elküldött egy hóhért azzal a paranccsal, hogy hozza el János fejét. Az elment, lefejezte őt a börtönben, és elhozta fejét egy tálon. Odaadta a leánynak, a leány pedig elvitte anyjának. Amikor János tanítványai meghallották, eljöttek, elvitték János testét, és egy sírboltba temették.

Elmélkedés:

A Krisztus-követésnek és az Úr nevében végzett szolgálatnak nem csak jutalma, hanem komoly ára is van. Márk evangélista erről nem hallgat, hanem úgy ad tanítást erről, hogy ezen a helyen felidézi Keresztelő János vértanúságát. János halála már korábban történt, de az evangélista a tanítványok küldése és visszaérkezése közé illeszti be az esemény leírását. Teszi ezt azzal a szándékkal, hogy az olvasók, azaz a leendő tanítványok ne álomvilágban éljenek, hanem tisztában legyenek azzal, hogy akár ilyen árat is kell fizetniük hitükért, a hitükben való hűséges kitartásért.
A tanítvány részesévé válik Jézus csodálatos munkájának, ő is Isten országának hirdetőjévé lesz, örömmel indul a szolgálatra, ugyanakkor előtte áll Keresztelő János esete, aki annak áldozatává válik, hogy egy jellemtelen és erkölcstelen uralkodó részegen esküt tett feleségének és bosszút akart állni azért, mert János törvénytelen kapcsolatukra figyelmeztette őket.
Érdemes-e Jézust követni, ha ez bármelyik tanítvánnyal megtörténhet? Erre a kérdésre az a válasz, hogy Keresztelő János halála előre mutat Jézus halálára, a rá váró sorsra. A tanítványnak tisztában kell lennie azzal, hogy a Mester útja a Golgotára vezet. Tovább haladva meg fogja ismerni a szenvedő Jézust, akit keresztre feszítenek és aki feltámad. A feltámadás eseménye pedig visszafordíthatatlanná teszi Isten országának megvalósulását.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Istenem! Te vagy, aki megalkottál és ismersz. Tőled kaptam az életemet, képességeimet, embertársakat magam mellé és naponta a számtalan kegyelmet. Minden talentumot azért adsz, hogy akaratodat teljesítsem. Hiszem, hogy minden embert üdvözíteni akarsz. Vonj be engem is tervedbe, hogy minél több embernek el tudjalak vinni! Ígérem, mások elől nem rejtem el azokat a dolgokat, amelyek az életemben jóságodat és szeretetedet hirdetik, hanem azért fáradozok, hogy szereteted terjedjen a világban.