Napi evangélium

Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai, fölvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr törvénye előírja: „Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona”. Ekkor kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, „egy pár gerlét vagy két galambfiókát” tisztulási áldozatul bemutatnia. És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és istenfélő ember, aki Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne. A Szentlélek kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, míg nem látja az Úr Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy menjen a templomba, amikor a gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta Istent:
Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram,
szavaid szerint békességben,
mert szemeim meglátták Szabadításodat,
melyet minden nemzet számára készítettél,
hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak,
és dicsőség népednek, Izraelnek.
Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott. Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: „Lám, e gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az ellentmondás jele lesz ő – még a te lelkedet is tőr járja át –, hogy napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!” Ott volt Anna prófétanő is, Fánuel leánya Áser törzséből. Idős volt már, napjai előrehaladtak. Leánykora után hét évig élt férjével, majd özvegyen érte meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta el a templomot soha, böjtölve és imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal. Abban az órában is odament, dicsőítette Istent, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik Jeruzsálem megváltására vártak.
Miután az Úr törvénye szerint elvégeztek mindent, visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött; eltelt bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne.

Elmélkedés:

A mennyei Atya felé
Negyven nappal Jézus születésének karácsonyi ünnepe után a mai napon Urunk bemutatására emlékezünk, azaz arra az eseményre, amikor a zsidó törvények és hagyomány szerint Mária és József elvitték a jeruzsálemi templomba a gyermek Jézust. A törvény szerint ugyanis az elsőszülött fiúgyermekeket az Istennek szentelték. A bemutatás helyszíne a jeruzsálemi templom, tehát a kisded Jézus először ekkor jár az ő Atyjának, a mennyei Atyának a házában. E helyen mindig is otthon érzi magát: édesanyjával és nevelőapjával minden esztendőben elzarándokol ide, tizenkét évesen már kijelenti, hogy ez a templom az ő Atyjának a háza, nyilvános működése idején többször tanít és csodákat tesz itt, és magabiztosan kergeti el innét a kereskedőket.
Az ünnep evangéliuma pontosan leírja, hogy mi történt e bemutatás alkalmával, miként ezt az imént hallottuk. Az esemény igazi jelentőségére két idős személynek, Simeonnak és Annának a megjelenése hívja fel figyelmünket, akik a Szentlélek indítására jönnek el éppen ebben az időben a templomba, s akiktől megtudjuk, hogy e gyermek érkezésére vártak évszázadok óta a nemzedékek, mert ő a Megváltó.
Az ünnep kapcsán érdemes felfigyelnünk mindenekelőtt Jézus titokzatos útjára az Atyától az Atya felé. A mennyei Atyától jött el emberi világunkba, de e világra születésétől fogva életének minden pillanata közelebb viszi őt az Atyához, életének minden eseménye az Atya felé vezet. Ennek a szüntelen Atya felé közeledésnek első nyilvános, a kívülállók számára is látható eseménye a templomi bemutatás. Most a szülők adják Istennek Jézust, később pedig már önmagát adja az Atyának, mígnem legvégül, szeretetének és engedelmességének jeleként visszavonhatatlanul az Atyának ajánlja lelkét, önmagát a kereszten. Az Atya pedig minden pillanatban tárt karokkal, szeretettel várja Fiát, s a kereszten örökre magához öleli. Vajon az én életem hasonlít-e Jézus életéhez? Vajon közeledem-e állandóan az Atya felé, az én mennyei Atyám felé?
E kérdésre csak akkor tudunk válaszolni, ha megvizsgáljuk Jézussal való kapcsolatunkat. Nélküle ugyanis nem tudok az Atya felé közeledni. Ő úgy segít nekem, hogy nem csak megmutatja számomra az Atya felé vezető utat, hanem útitársamként velem jár ezen az úton. Vajon kész vagyok-e szeretetben neki szentelni önmagamat, s életemet? Jézus útja az Atyához vezet, és az én utam, az én életem is az Atyához vezet. De csak akkor, ha valóban Jézust követem.
Akkor képes valaki egészen Istennek szentelni életét, ha szüntelenül odafigyel a Lélek jelenlétére, működésére és iránymutatásaira. Hiszen a Szentlélek ébreszti fel bennünk a vágyat, hogy mind jobban hasonlítsunk Jézushoz. A Szentlélek formálja át lelkemet, hogy hűségesen tudjam megvalósítani Istentől kapott küldetésemet mindazokkal az adományokkal és képességekkel, amelyeket ugyanezen Szentlélek által kapok Istentől.
Urunk bemutatásának ünnepét Gyertyaszentelő Boldogasszony napjának is szoktuk nevezni. Befejezésül tehát Jézus édesanyjára is érdemes odafigyelnünk, akinek az élete valóban Istennek szentelt élet. Talán senkiről sem mondhatjuk el az emberek közül, hogy Máriánál tökéletesebben szentelte magát Istennek. Mária azért lehet első példaképünk, mert ő tökéletes módon átadta magát Isten tervének és akaratának. Égi édesanyánk életpéldája segítsen minket abban, hogy életünket mi is egészen Istennek ajánljuk, s Jézus hűséges követőjeként és a Szentlélek vezetésével megérkezzünk mennyei Atyánkhoz!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk és Megváltónk, Jézus Krisztus! Tudjuk, hogy a gonosz fogva akarja tartani az embert, rabszolgává tesz, nem engedi, hogy szabadon cselekedjünk. Te viszont felszabadítasz, megajándékozol minket a szabadsággal, hogy szabad és felelős döntést hozhassunk. Ez a megváltás lényege. A megváltás minden rosszból kiemel, megszabadít minket és lehetővé teszi számunkra, hogy Istennel élve megtaláljuk a boldogságot. Urunk, a te hatalmad nagyobb, mint a gonosz léleké. A te isteni erőd képes legyőzni minden gonosz erőt. Ennek tudata nagy vigasztalást jelent számunkra a kísértések idején. Segíts minket, hogy visszautasítsuk a gonosz kísértéseit és szabadon Istennek szenteljük életünket!