Napi evangélium

Abban az időben Jézus fölment egy hegyre, és magához hívta, akiket kiválasztott. És ők csatlakoztak hozzá. Tizenkettőt választott ki, hogy vele tartsanak, és hirdessék az igét. Hatalmat is adott nekik a betegek gyógyítására és az ördögűzésre. A következő tizenkettőt választotta ki: Simont, akinek a Péter nevet adta; Jakabot, Zebedeus fiát és Jánost, Jakab testvérét – akiket Boanergesznek, vagyis „mennydörgés fiainak” hívott. Továbbá kiválasztotta Andrást, Fülöpöt, Bertalant, Mátét, Tamást, Jakabot, Alfeus fiát, Tádét, a kánaáni Simont és a karióti Júdást, aki később elárulta őt.

Elmélkedés:

A mai evangéliumban a tizenkét apostol kiválasztásáról olvasunk. Jézus különleges feladatra választja ki őket a tanítványok egy nagyobb köréből. Az a szándéka, hogy az apostolok az ő személyének legjobb ismerői legyenek, akik majd hirdetni fogják tanítását és tanúskodnak cselekedeteiről.
Jézus azokat választja ki, akiket ő akart. Nem ad fel álláshirdetést, nem hirdet pályázatot, hogy ki szeretne csapatába tartozni. Nem kér önéletrajzot senkitől, nem érdekli a választottak előélete. Nem tart közvéleménykutatást, hogy az emberek kiket tartanak a feladatra legalkalmasabbaknak, és nem tart szavazást, hogy megtudja kik a legnépszerűbbek a nép körében. Nem kér tanácsot vagy ajánlást senkitől, nem érdeklődik a kiválasztottak személyéről és képességeiről. A kiválasztás az ő személyes döntése. Még csak arról sincs szó, hogy megbeszélje a jelöltekkel, hogy milyen elvárásai vannak és mi lesz a feladatuk. Jézust senki nem befolyásolhatja döntésében.
A Jézus által választott személyek magától értetődő egyszerűséggel elfogadják a meghívást és nem nehezményezik, hogy előzetesen nem egyeztetett velük Jézus. Pedig ez a kiválasztás alapvetően megváltoztatja az ő életüket.
Napjainkban sokan szeretnek mindenbe beleszólni, s nem tudják megemészteni, ha mások nélkülük hoznak meg egy döntést. Elképzelhetetlennek tartják, hogy egy rájuk vonatkozó döntésnek ne legyenek a részesei.
Az apostolok kiválasztása emlékeztessen minket arra, hogy az Úr új közösségéhez, az Egyházhoz tartozunk.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, gondviselő Istenünk! Köszönjük, hogy figyelsz életünkre, vigyázol ránk, gondviselő szereteteddel átölelsz minket. Látod gondjainkat és küzdelmeinket, jól ismered fáradozásainkat és aggodalmainkat. Hozzád fordulunk nehéz helyzeteinkben: adj nekünk jó tanácsot és útmutatást! Adj erőt, bátorságot és kitartást! Erősítsd bennünk a hitet, hogy amikor már erőtlenek és tehetetlenek vagyunk, te akkor is tudsz segíteni, mert mindent megtehetsz, s jóságodnak köszönhetően segítesz mindazzal, ami üdvösségünket szolgálja. Ösztönözz minket arra, hogy készséggel és engedelmesen megtegyünk mindent, amit kérsz tőlünk!