Napi evangélium

Abban az időben: Menyegzőt tartottak a galileai Kánában, amelyen Jézus anyja is ott volt. Jézust is meghívták a menyegzőre, tanítványaival együtt.
Amikor fogytán volt a bor, Jézus anyja megjegyezte: „Nincs több boruk.” Jézus azt felelte: „Mit akarsz tőlem, asszony? Még nem jött el az én órám.” Erre anyja szólt a szolgáknak: „Tegyetek meg mindent, amit csak mond!” Volt ott hat kőkorsó, a zsidóknál szokásos tisztálkodás céljára, mindegyik két-három mérős. Jézus szólt a szolgáknak: „Töltsétek meg a korsókat vízzel!” Meg is töltötték azokat színültig. Ekkor azt mondta nekik: „Most merítsetek belőle, és vigyétek oda a násznagynak.” Odavitték.
Amikor a násznagy megízlelte a borrá vált vizet, nem tudta, honnan való. A szolgák azonban, akik a vizet merítették, tudták. A násznagy hívatta a vőlegényt, s szemére vetette: „Először mindenki a jó bort adja, s csak amikor már megittasodtak, akkor az alábbvalót. Te meg mostanáig tartogattad a jó bort.”
Ezzel kezdte meg Jézus csodajeleit a galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét, s tanítványai hittek benne.

Elmélkedés:

Az első csoda
A mai vasárnapon Jézus első csodáját írja le az evangélium, amelyet nyilvános működésének kezdetén Kána városában tett. Az ifjú párról és a násznépről nem derül ki sok információ számunkra az evangéliumból, de nem is a személyük a fontos. A lakodalomban jelen van Jézus a tanítványaival együtt és ott van Mária is. Jézus édesanyjának jelenléte azt jelzi, hogy bizonyára a szűkebb rokonság valamelyik tagjának volt az esküvője, tehát a násznép Jézus rokonsága lehetett. Az Úr csodája tehát részben családi körben, a rokonság között, részben a nyilvánosság előtt történik. Mondhatjuk, hogy a családi környezetből kilép Jézus a nagyobb nyilvánosság elé, majd a lakodalmat követően elindul tanító útjára és megkezdi nyilvános működését a nép körében.
A názáreti otthonban felnövő és a családi élet keretében nevelkedő Jézus harminc éves korában tehát kilép a nép elé, majd tanítványokat gyűjt maga köré és küldetését teljesítve elkezdi hirdetni Isten országának örömhírét. Ettől kezdve a tanítványokkal együtt mi is végigkísérhetjük útján egészen addig a pillanatig, „az ő órájáig”, amikor a kereszten meghalva teljesíti megváltói küldetését. Ahogyan egykor belépett a lakodalmas házakba és nem félt betérni a vámosok házaiba, ugyanígy belép a mi otthonainkba, templomainkba, iskoláinkba és a munkahelyekre, belép a mi életünkbe is. Jelen van a férfi és a nő közös életének kezdetén, jelen van a házasságkötéskor és jelen van minden család életében.
Miért vett részt Jézus a menyegzőn? Így fejezte ki tiszteletét a kánai házaspár iránt, s egyúttal megmutatja tiszteletét a férfi és a nő szent életkapcsolata, a házasság iránt, amely a Teremtő Isten akarata szerinti kapcsolat.
Miért tette Jézus ezt a csodát? Biztosan nem feltűnési vágyból cselekedett. Ha az eset nagyobb feltűnést keltett volna az emberek körében, arról beszámolt volna az evangélista. Akkor miért változtatta át a vizet borrá? Bizonyára fontos volt Jézus számára, hogy rokonsága körében a borhiány miatt ne szakadjon félbe az ünnepi öröm. De az is indokolhatta tettét, hogy segítsen a házaspárnak, illetve szegény családjaiknak. Természetesen édesanyja kérését sem akarhatta visszautasítani, hiszen akkor azt gondolhatnánk, hogy hiába kérjük Mária közbenjárását gondjaink közepette. Mindemellett a legfontosabb mégis talán az lehetett, hogy egyértelműen megmutassa isteni erejét, hatalmát és dicsőségét. Szent János evangélista szintén éppen ezt hangsúlyozza a történet lezárásakor: „Ezzel kezdte meg Jézus csodajeleit a galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét” (Jn 2,11).
Ez az első csoda és aztán majd Jézus minden további csodatette is az ő isteni hatalmáról, isteni erejéről tanúskodik. A csodák megerősítik kortársaiban és bennünk is azt, hogy Jézus a mennyei Atya küldötte és valóban Isten Fia. Isteni erővel hirdeti tanítását, isteni képességgel gyógyítja a betegeket és isteni hatalommal bocsátja meg a bűnöket. A csodák mind-mind olyan jelek számunkra, amelyek Jézus istenségében való hitünket erősítik meg.
Milyen kapcsolat van a csoda és a hit között? A csodák leírásánál kettős irányú hatást figyelhetünk meg: egyrészt a hit megelőzi és feltételezi a csodát. Főként a beteggyógyítások eseteire jellemző, hogy a csoda azután következik be, hogy a beteg ember kinyilvánítja hitét Jézus iránt. Másrészt a hit követi a csodát, azaz a csoda látványa hitet ébreszt mindazokban, akik látják és megtapasztalják azt, mert valóban Istennek tartják azt, aki a csodát véghezvitte. Ezt támasztja alá, hogy a kánai menyegzőn művelt csoda leírása kapcsán az evangélista fontosnak tartja megjegyezni, hogy Jézus tettét látva „tanítványai hittek benne.”
Fogadjuk meg Jézus édesanyjának jótanácsát és tegyük meg mindazt, amit Jézus mond nekünk! Ha engedelmeskedünk neki, mi is részesedhetünk dicsőségének látásában, megtapasztalhatjuk csodatetteit és növekszik hitünk. Jézus jelenléte életünkben, az ő isteni dicsőségének látása és csodáinak megtapasztalása ébresszen mindannyiunkban igaz hitet!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te az Atyától jöttél a világba, őt dicsőítetted meg életeddel. Mindenkor az ő akaratát teljesítetted, neki engedelmeskedtél. Vállaltad, hogy emberré legyél, emberként élj és vállaltad a halált is. Segíts minket, hogy észrevegyük közelségedet, jelenlétedet, szeretetedet! Segíts minket, hogy megtaláljunk téged, s vezess minket az Atyához! Maradj örökké köztünk, hogy szereteted állandóan bennünk legyen! Add meg nekünk az újjászületést, hogy egészen Istennek élhessünk! Segíts minket, hogy tanúságot tegyünk rólad az igazságot kereső embereknek!