Napi evangélium

Jézus szülei minden évben fölmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. Amikor Jézus tizenkét éves lett, szintén fölmentek, az ünnepi szokás szerint. Az ünnepnapok elteltével hazafelé indultak. A gyermek Jézus azonban Jeruzsálemben maradt anélkül, hogy szülei észrevették volna. Abban a hitben, hogy az úti társaságban van, már egy napig mentek, amikor keresni kezdték a rokonok és ismerősök között. Mivel nem találták, visszafordultak Jeruzsálembe, hogy ott keressék.
Három nap múlva találtak rá a templomban, amint a tanítók közt ült, hallgatta és kérdezgette őket. Akik csak hallgatták, mind csodálkoztak okosságán és feleletein. Amikor a szülei meglátták őt, nagyon meglepődtek.
Anyja így szólt hozzá: „Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Lásd, atyád és én bánkódva kerestünk téged.” Ő azt felelte: „Miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?” Ám ők nem értették, mit akar ezzel mondani. Akkor hazatért velük Názáretbe, és engedelmes volt nekik. Szavait anyja mind megőrizte szívében. Jézus pedig növekedett bölcsességben, korban és kedvességben Isten és emberek előtt.

Elmélkedés:

Titokzatos csend
A Szent Család mai ünnepén azt a jelenetet idézi fel az evangélium, amikor a tizenkét éves Jézus egy jeruzsálemi zarándoklaton vesz részt családjával együtt. Ez az egyetlen történet, amelyet a Szentírás megőrzött Jézus gyermekkoráról. Az elbeszélés lezárja a gyermekségtörténetet és előrevetíti Jézus fellépésének idejét.
Az ünnepi zarándoklat után hazaindulnak, de Mária és József csak egy nap múlva veszik észre, hogy Jézus nincs a hazatérők között. Jeruzsálembe visszatérve a templomban találnak rá, ahol kérdezte és hallgatta a tanítókat. Elcsodálkozunk azon, hogy a mindössze tizenkét éves fiú mennyire otthonosan mozog a felnőttek világában és otthon van a vallási kérdésekben. Ezen még a tapasztalt tanítók is meglepődnek.
És mindjárt magunk előtt látjuk Jézust, aki néhány évvel később, már felnőtt férfiként elindul, hogy bejárva a városokat és falvakat, tanítsa az embereket. Tömegek gyűlnek köré, csodálkozva hallgatják őt, mert megérzik, hogy isteni bölcsesség szól belőle. Milyen jó volna nekem is még gyakrabban, rendszeresen hallgatnom őt! Milyen jó volna szívembe zárni minden szavát! Milyen jó volna életem minden napján követni tanítását! „Miért kerestetek?” – fordul a templomba aggódva érkező Máriához és Józsefhez Jézus, amikor végre rátalálnak. Nem a kamaszok pimasz kérdezése ez a szülőkhöz. Nem a felnőttként viselkedő, a magát felnőttek szintjére emelni szándékozó ifjú szemtelenkedése ez. A kérdéssel kinyilvánítja, hogy a mennyei Atyát tekinti atyjának: „Miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?” Én miért keresem Jézust? Keresem-e őt?
Az evangéliumi elbeszélés a következőkkel zárul: „Hazatért velük Názáretbe, és engedelmes volt nekik. Szavait anyja mind megőrizte szívében. Jézus pedig növekedett bölcsességben, korban és kedvességben Isten és emberek előtt” (Lk 2,51-52). E rövid mondatok összefoglalják, hogy mi jellemezte az ifjú Jézus életét addig, amíg harminc éves korában megkezdte nyilvános működését.
A Názáretben töltött éveket titokzatos csend fedi. Az isteni kegyelem titokzatos csendje, amely a bölcsességben való növekedést eredményezte Jézus számára. Az engedelmesség csendje, amely minden gyermeket figyelmeztet szülei iránti magatartásának egyik legfontosabb elemére, az engedelmességre, és amely emlékeztet bennünket arra, hogy Istennek is engedelmességgel tartozunk. A család csendje, amely minden gyermek számára az otthon biztonságát nyújtja. Isten azt akarta, hogy Jézus egy családban szülessen és nevelkedjen. Isten Fiának, Jézusnak szüksége volt egy családra, hogy felnőjön.
Miért kerestek? – visszhangzik továbbra is szívünkben Jézus kérdése. Bátorítás ez számunkra, hogy keressük őt és keressük a Szent Családot! Az állandóan változó és sokszor válságban lévő világban a szintén folyamatosan változó és egyre gyakrabban válságba kerülő emberek számára a család egy biztos pont, egy szilárd és jó „intézmény.” A bizalomra és az egymáshoz való ragaszkodásra épülő életközösség helye. A családalapítás, azaz a teljes és élethosszig tartó szeretetközösség vállalása nagyon komoly teljesítmény a fiatalok részéről, amelyhez az államnak, az Egyháznak, a családoknak és a szülőknek minden segítséget meg kell adniuk.
Bátorítsuk a fiatalokat, hogy a közös út során sokkal több értéket fognak találni és több jó meglepetésben lesz részük, mint amit a mindig mással való rövid flört nyújthat! Buzdítsuk őket, hogy ne féljenek szeretetben elkötelezni magukat! Induljanak el bátran ezen a felfedező úton, vállalják a családi élet nagy kalandját! A Szent Család mindig velük lesz és velük megy ezen az úton. Ha Egyiptomba el tudtak menni a veszélyek ellenére is, akkor mindenhová elmennek a családokkal!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Örök Atyának egyszülött Fia, Jézus Krisztus! Imádlak téged és felajánlom neked mindazt a tiszteletet, amellyel az angyalok és a pásztorok körülvettek a betlehemi istállóban. Köszönöm az irgalmasságot és a szeretetet, ami arra vezetett téged, hogy magadra vedd a mi emberi gyengeségeinket. Neked szentelem magam, hogy elnyerjem a gyermeki lelkületet, amely nélkül nem juthatunk el a mennybe. Rombold le bennem a gőgöt, az ellenszegülést, az önszeretetet és a hiú vágyakozást! Add nekem az alázatosság, az engedelmesség, a tisztaszívűség és a szent akaratodra való ráhagyatkozás lelkületét!