Napi evangélium

A hét első napján (Húsvétvasárnap), kora reggel, Mária Magdolna elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és hírül adta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették!” Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind a ketten, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Benézett, és látta az otthagyott gyolcsleplet, de nem ment be. Közben odaért Simon Péter is. Ő is látta az otthagyott lepleket és a kendőt, amely Jézus fejét takarta. Ez nem volt együtt a leplekkel, hanem külön feküdt összehajtva egy helyen. Akkor bement a másik tanítvány is, aki először ért a sírhoz. Látta mindezt és hitt.

Elmélkedés:

Ki a „másik tanítvány”, akiről a mai evangéliumban olvasunk? Ki futott Péterrel együtt Jézus sírjához húsvétvasárnap hajnalban? Ki lehetett az a „másik tanítvány”, aki számára meghatározó hit-élmény volt az üres sír látványa? A válasz egyszerű: maga Szent János apostol és evangélista, aki leírta a történetet, és akit a mai napon ünnepel Egyházunk. János soha nem nevezi meg önmagát név szerint írásában, inkább a „szeretett tanítvány” kifejezést használja. Tehát nem tévedésből, hanem az ő személye miatt olvassuk ezt a húsvéti történetet az evangéliumban a mai napon, nem sokkal karácsony után.
Ha egyszer rászánjuk az időt és végigolvassuk János evangéliumát, akkor észrevehetjük, hogy írásában minden Jézusra mutat és az olvasót Jézusban, az Isten Fiában való hitre akarja elvezetni, mert ez a hit az örök élet forrása. János mindvégig a végső célt, az örök életet, az üdvösség elnyerését tekinti fő szempontnak, és világossá teszi, hogy a hit az üdvözülés feltétele minden ember számára. Jézus a mennyei Atyától jött a világba és földi küldetésének teljesítése után az Atya dicsőségébe tér vissza, s ezzel mintegy utat mutat az emberek számára a mennyország, az örökkévalóság, az Atya felé. Jézus küldetése az volt, hogy kinyilatkoztassa a világban az Atyát és megmutassa szeretetét. E kinyilatkoztatás bennünket az Isten iránti szeretetre és annak megvallására ösztönöz. Ha hiszünk az Isten Fiában és általa az Atya felé vezet életutunk, akkor mi is valóban Krisztus „szeretett tanítványaivá” válunk.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Családban születtél és családban ismerted meg a szeretetet. A szeretetnek családra van szüksége, hogy otthonra találjon. Segítsd a szülőket, hogy felelősségtudattal készüljenek a gyermekvállalásra és gyermekük nevelésére. Segítsd őket, hogy helyet adjanak otthonukban Istennek és az ő szeretetének! Add, hogy a családok megerősödjenek az életszentségben hivatásuk teljesítéséhez, s ehhez az Egyház minden segítséget megadjon, felmutatva a családi életközösség igazi értékét!