Napi evangélium

Azokban a napokban Augusztusz császár elrendelte, hogy írják össze a földkerekség lakosságát. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíria kormányzója Kirinusz volt. Mindenki elment a maga városába, hogy összeírják. Galilea Názáret nevű városából József is fölment Dávid városába, a judeai Betlehembe, hogy összeírják eljegyzett feleségével, Máriával, aki gyermeket várt. Amíg ott tartózkodtak, beteltek Mária napjai, hogy megszülje gyermekét. Világra hozta elsőszülött fiát, pólyába takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson.
A környéken pásztorok tanyáztak a szabad ég alatt, nyájukat őrizték az éjszakában. Egyszerre csak megállt előttük az Úr angyala, és az Úr dicsősége beragyogta őket. Nagyon megrémültek. Az angyal így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Íme, jó hírt hozok nektek, amely nagy öröm lesz az egész népnek. Ma megszületett a Megváltótok, az Úr Krisztus, Dávid városában. Ez lesz nektek a jel: kisdedet találtok pólyába takarva és jászolba fektetve.” Az angyalt hirtelen nagy mennyei sereg vette körül. Istent dicsőítve ezt zengték: Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú embereknek! Miután az angyalok visszatértek a mennybe, a pásztorok így biztatták egymást: „Menjünk hát Betlehembe, nézzük meg a történteket, amelyeket az Úr hírül adott nekünk!” El is mentek sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő Kisdedet. Miután látták, elbeszélték mindazt, amit már korábban megtudtak a Gyermekről. Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok elbeszélésén. Mária pedig szívébe véste szavaikat, és gyakran elgondolkodott rajtuk. A pásztorok ezután hazatértek. Dicsérték és magasztalták Istent mindazért, amit láttak és hallottak, pontosan úgy, amint előre megmondták nekik.

Elmélkedés:

Csodálatos hely
A karácsonyi éjféli mise evangéliuma azzal fejeződött be, hogy az angyalok elmondják a Betlehem környéki pásztoroknak Jézus születésének örömhírét. Ezt a részt folytatja a pásztorok miséjének evangéliuma, amely szerint az angyalok távozása után a pásztorok felkerekedtek, hogy megkeressék a Megváltót. Amikor megtalálják, hódolnak előtte.
A pásztorokkal együtt lélekben útnak indulunk, hogy megkeressük a betlehemi istállót, a világ legcsodálatosabb helyét. Itt megtaláljuk az újszülöttet, a betlehemi kisdedet, a kis Jézust. Az elmúlt évszázadokban a világ különböző részein sok csodálatos épületet építettek és napjainkban is készülnek építészeti remekművek. Hatalmas templomok az Isten dicsőségére, még hatalmasabb felhőkarcolók az emberi tudás dicsőségére és óriási bevásárlóközpontok a vásárlás kétes dicsőségére. Hiába is építenek több száz méter magas házakat, hiába építenek szállodákat a tenger alá, nincs a világon még egy olyan csodálatos ház, mint a betlehemi házikó, amelyben megszületett a Megváltó. Lehet fényes palotákat építeni, de az egyszerű betlehemi istálló mindegyiknél ragyogóbb, mert benne a világ világossága született meg. Lehet drága pénzen gazdag házakat építeni, de a szegényes betlehemi házikó mindegyiknél többet ér. A kis betlehemi ház nem olyan, mint azok a turistalátványosságok, amelyek előtt lenyűgözve állnak meg a kirándulók ezrei. Mégis ebbe a házba tér be az egész keresztény világ, s térdel le a Gyermek előtt.
Karácsony ünnepén szeretnénk a látható események mögé nézni, szeretnénk az ünnep lényegét megérteni. Ebben talán ugyanaz a kíváncsisággal teli érdeklődés vezet minket, mint ami a betlehemi pásztorokban is élhetett. A látható események mögé nézve, és ez már a hit cselekedete részünkről, felfedezhetjük az isteni szeretet titkát, az isteni szeretet titokzatos világát. A mennyei Atya elküldi Fiát emberi világunkba, hogy mi soha ne érezzük magunkat egyedül, hanem megtapasztaljuk, hogy velünk az Isten. A betlehemi Gyermekben a hit szemével nézve felismerhetjük Megváltónkat és Üdvözítőnket. Ez a Gyermek hozza el számunkra a békességet és a boldogságot, és reményt gyújt mindannyiunk szívében. E Gyermek nélkül és az általa hozott békesség és szeretet nélkül nincs karácsony. A kis Jézust nem tudja helyettesíteni a gazdagon feldíszített fenyőfa, a hóesés gyönyörű látványa, de még a legszebbnek tűnő ajándék sem. Korunk legnagyobb tragédiája éppen az, hogy Isten helyébe bálványok egész sorát tették és sajnos a karácsony sem kivétel. Mindenféle látványos dolgokkal és értékes ajándékokkal próbálják egyesek helyettesíteni a szeretetet. Pedig Isten, aki maga a szeretet nem helyettesíthető senkivel és semmivel.
Mindannyiunk szíve csodálatos hellyé változhat, ha megszületik benne Jézus! Máriának azért kellett egy istállóban világra hoznia gyermekét, mert „nem kaptak helyet a szálláson” (Lk 2,7). Mi ne legyünk olyanok, akik elutasítjuk, elküldjük Jézust! Fogadjuk be őt a szívünkbe, adjunk neki helyet az életünkben! A pásztorok úgy tértek haza, hogy szívükben magukkal vitték az Urat. A karácsonyi szentmiséről mi is ővele térjünk haza, hogy a betlehemi Gyermek megszentelje otthonainkat és békét adjon családjainknak!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Megváltó Jézusunk! Ez az éjszaka, karácsony éjszakája nem olyan, mint a többi. Ez a nap nem olyan, mint a többi. Csodás dolgokról értesülünk az angyaloktól és most örömmel indulunk a pásztorokkal együtt hozzád. Tudjuk, hogy jövetelünkkel nem zavarunk téged, hiszen mindig örömmel fogadsz minket. Egyszerű emberként jövünk hozzád, miután hallottuk a hírt születésedről. Itt vagyunk, hogy kifejezzük hódolatunkat előtted, a világ Megváltója előtt. Ámulat és csodálkozás tölt el minket. Hálásan magasztalunk, mert velünk vagy, emberré lettél értünk.