Napi evangélium

Amikor Keresztelő János bűnbánatot hirdetett, a nép megkérdezte: „Mit tegyünk?” „Akinek két ruhája van – válaszolta –, az egyiket ossza meg azzal, akinek egy sincs. S akinek van ennivalója, ugyanígy tegyen.” Jöttek a vámosok is, hogy megkeresztelje őket, s így szóltak hozzá: „Mester, mit tegyünk?” Ezt felelte nekik: „Ne követeljetek többet, mint amennyi meg van szabva.” Megkérdezték őt a katonák is: „Hát mi mit tegyünk?” Nekik így felelt: „Ne zsarnokoskodjatok, ne bántsatok senkit, hanem elégedjetek meg zsoldotokkal.”
A nép feszülten várakozott. Mindnyájan azon töprengtek magukban, vajon nem János-e a Krisztus. Ezért János így szólt hozzájuk: „Én csak vízzel keresztellek titeket. De eljön majd, aki hatalmasabb, akinek saruszíját sem vagyok méltó megoldani. Ő majd Szentlélekkel és tűzzel fog titeket megkeresztelni. Szórólapátját már a kezében tartja, hogy megtisztítsa szérűjét: a búzát csűrébe gyűjtse, a pelyvát meg olthatatlan tűzben elégesse.” És még sok mással is buzdította a népet. Így hirdette nekik az üdvösséget.

Elmélkedés:

Mit tegyünk?
Az adventi koszorún meggyújtott harmadik gyertya jelzi, hogy egyre közelebb kerülünk Urunk születésének napjához. Ez a harmadik gyertya a keresztény hagyomány szerint nem a bűnbánatra akar figyelmeztetni minket, mint a többi lila színű, hanem ez a rózsaszín gyertya az örömöt jelzi számunkra. Gaudete vasárnapnak, öröm-vasárnapnak is nevezzük ezt a napot. „Örüljetek az Úrban szüntelenül: újra csak azt mondom, örüljetek, az Úr közel van!” – ezekkel a szavakkal kezdődik ma, advent 3. vasárnapján a szentmise. Az öröm átjárja a lelkünket és örömtelivé teszi adventi várakozásunkat. Örvendezésünk oka az, hogy közeledik karácsony ünnepe, egyre közelebb kerülünk a naphoz, amikor beteljesedik várakozásunk és megláthatjuk a Megváltót.
Keresztelő Jánost az Isten küldte. Igazi próféta ő, aki nem a maga szavait mondja el és nem a saját gondolatait hirdeti, hanem az Isten küldötteként azt hirdeti a népnek, amivel Isten bízta meg. János, mint igehirdető, abból meríti bátorságát és határozottságát, hogy Isten küldte őt. Ebben az értelemben mondhatjuk, hogy nem „magabiztos”, hanem Isten megbízottja. Izajás próféta így beszélt saját küldetéséről: „az Úr küldött engem, hogy örömhírt vigyek” (Iz 61,1). Pontosan ugyanez vonatkozik Keresztelő Jánosra is, akit szintén Isten küldött, hogy örömhírt, Jézus közelgő jövetelének örömhírét hirdesse az embereknek. Krisztus örömhírének hirdetése a világban mindannyiunk kötelessége. Mindig örömmel végezzük ezt az Istentől kapott feladatunkat!
Keresztelő János tanúságtételének lényege abban rejlik, hogy nem önmagáról, hanem Jézusról tesz tanúságot. Ő nem saját származásáról beszél, nem mondja el, hogy kik a szülei, nem mondja el életrajzát és nem dicsekszik élete egyetlen eseményével sem. Ő a Messiásról beszél, aki azonban hamarosan el fog jönni, sőt már ott áll a nép körében. Szavaink és életünk tanúságtételével irányítsuk Jézusra az emberek figyelmét, ahogyan János is tette!
Keresztelő Jánoshoz azzal a szándékkal indulnak el a különféle társadalmi helyzetben élő emberek, hogy hallgassák őt. De a hallgatásból cselekvés lesz. Mit tegyünk? – kérdezik a vámosok, a katonák és az egész nép. Rögtön érzik, hogy nem elegendő az, ha hallgatják János tanítását, hanem valamit tenniük kell. Cselekvésre indítja őket mindaz, amit János hirdet.
Keresztelő János az elsőként kérdező népnek azt feleli, hogy ennivalójukat és ruhájukat osszák meg a szegényekkel. A nagylelkűség gyakorlása ugyanis ráirányítja a figyelmet Isten jóságára, aki nagylelkű szeretetből küldi el Fiát hozzánk. A vámosoknak, akik köztudottan a maguk hasznára dolgoztak, azt feleli János, hogy legyenek becsületesek, és az anyagiakban való gyarapodás érdekében ne csapjanak be senkit. A gazdagság, a vagyonszerzés ugyanis alapvetően rossz irányba tereli az embert és eltéríti attól, hogy a gondviselő Istenre bízza életét. A katonáknak azt válaszolja a Keresztelő, hogy hatalmukkal ne éljenek vissza és ne alkalmazzanak erőszakot. A békességszerető lelkület visz ugyanis közelebb Isten Fiához, aki születésével elhozza számunkra az áldott békét.
Érdemes odafigyelnünk az evangéliumban szereplő emberekre. Olyanok ők, akik nem éppen a vallásosságban való buzgólkodásukról voltak híresek. Most viszont a megtérést és bűnbánatot hirdető Jánoshoz mennek. Nem a kíváncsiság vezeti őket, hanem komoly elhatározás, a javulás szándéka. Ezt jelzi, hogy nem csak a szavakat hallgatják meg, hanem cselekedni akarnak. A történet fontos mondanivalója, hogy ezekkel az emberekkel is szót lehet érteni. Az örömhír nekik is szól, s János megtalálja a módját, hogy nekik is elmondja, hogy mit kell tenniük. Az adventi időszak bennünket is indítson a bűnbánatra és jócselekedetekre!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus, te minden nap eljössz hozzánk, minden nap döntés elé állítasz minket, minden nap választ vársz tőlünk. Elfogadom és hiszem, hogy te vagy az élő Isten Fia, akit azért küldött az Atya e világba, hogy általad szóljon hozzánk, és általad nyilatkoztassa ki igazságait és jóságát. Elfogadom és hiszem, hogy képes vagy eltörölni minden bűnömet, és képes vagy engem jó útra téríteni. A te törvényed, a szeretet parancsa szerint akarok élni. Kérlek, adj erőt, hogy minden nap tökéletesebben tudjak a mennyei Atya törvényeinek eleget tenni!