Napi evangélium

Színeváltozása után tanítványai megkérdezték Jézust: „Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie?” Ő így felelt: „Illés eljön ugyan, és helyreállít mindent, én azonban azt mondom nektek, hogy Illés már eljött, de nem ismerték fel, és kényük-kedvük szerint bántak vele. Így szenved majd az Emberfia is tőlük.” Ekkor értették meg a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról beszélt nekik.

Elmélkedés:

Keresztelő János személyére vonatkozóan mondja Jézus a mai evangéliumban, hogy Illés próféta már eljött, de az emberek nem ismerték fel őt. A korabeli vélemények szerint a Messiás jövetelét Illés próféta jövetele vezeti be, s erre a nézetre utal Jézus kijelentése. Az ószövetségi választott nép évszázadok óta várta a Messiást, akinek érkezését Isten megígérte. Az eljövetelt közvetlenül megelőző időben lépett fel János, akinek megadatott, hogy rámutathasson Krisztusra, a Messiásra, akiben beteljesedett az isteni ígéret.
Szent János evangélista könyvének előszavában már Jézusra vonatkozóan ismétlődnek meg az elutasításról szóló szavak: „A világosság a világba jött, de mégsem ismerte fel a világ” (Jn 1,10). De Isten gyermekei befogadták a világosságot. A hit világossága és a hitetlenség sötétsége áll itt szemben egymással.
A „fel nem ismerés” és az elutasítás megdöbbent minket. Hányszor előfordul napjainkban is, hogy az emberek látják a jeleket, hallják az üzeneteket, találkoznak az Isten küldötteivel, de mégsem értik meg a jelek mondanivalóját, nem keresik az üzenetek értelmét, mert elhomályosult a látásuk, eltompult a hallásuk, érzéketlenné vált a szívük.
A betlehemi jászolban fekvő Gyermek az igazi világosság, aki a világba jön, hogy minden embert megváltson és üdvözítsen. Milyen jó volna felismerni őt adventi utunk végén! Milyen jó lenne, ha mindannyiunknak megnyílna a szemünk és a fülünk, kitárulna szívünk ajtaja az örömtől, és Jézusban felismernénk az Isten Fiát!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk és Megváltónk, Jézus Krisztus! Szükségünk van rád. Elismerjük, hogy nélküled egyedül vagyunk, magányosak vagyunk és elhagyottnak érezzük magunkat. Életünk olyan vándorút, amelyen társakat, barátokat keresünk. De oly sok csalódás ér bennünket. Akiről azt hittük, hogy valóban szeret minket, az később elhagyott. Akit szerettünk, hűtlen vagy hálátlan lett. Újra és újra feléd indulunk. Te az adventi időben alkalmat adsz nekünk, hogy a megtérés útjára lépjünk. Adj nekünk őszinte bűnbánatot, amely irántad való szeretetből fakad! Segíts, hogy találkozhassunk veled, az emberré lett Istennel!