Napi evangélium

Amikor a hetvenkét tanítvány nagy örömmel visszatért küldetéséből, Jézus felujjongott a Szentlélekben, és így imádkozott: „Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és a kicsinyeknek jelentetted ki. Igen, Atyám, így tetszett neked. Mindent átadott nekem Atyám. Senki más nem ismeri a Fiút, csak az Atya; és az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja jelenteni.” Jézus ezután tanítványaihoz fordult, és külön nekik mondta: „Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok. Mondom nektek, sok próféta és király szerette volna látni, amit ti láttok, de nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.”

Elmélkedés:

Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok – mondja Jézus az ő tanítványainak a mai evangélium szerint. Mit láttak az ő tanítványai? Miért nevezi őket boldognak Jézus? Nyilvánvalóan azért boldogok, mert láthatták Jézust és Mesterükben felismerték az Isten Fiát. A tanítványok megértették, hogy Jézus személyében a Megváltó érkezett el a világba. A Mesterrel való együttlét során a mindennapokban megtapasztalták Jézus szavának isteni erejét és a cselekedeteiben megnyilvánuló isteni irgalmasságot. Jézus az, akiről a prófétai ígéretek szóltak, s akiben a Megváltó jöveteléről szóló prófétai jövendölések beteljesültek.
De ne gondoljuk azt, hogy az egykori tanítványok kiváltságosok voltak! Igaz, ők mintegy 2000 évvel ezelőtt éltek, abban az időben, amikor Jézus élt, és személyesen találkozhattak vele. Azóta ugyan sok idő eltelt, de a mi számunkra is megvan a lehetőség, hogy találkozzunk az Úrral. Krisztus ma is jelen van, közöttünk él, jelenlétét számos módon megtapasztalhatjuk. Ő szól hozzánk az evangélium szavaiban, az ő kegyelmét kapjuk a szentségekben, ő táplál minket saját testével az Eucharisztiában, az ő szeretete köti össze a keresztény közösség tagjait. Boldogok, akik nyitott szívvel hallgatják szavát és a hit szemével felismerik őt.
Engedjük, hogy vezessen minket adventi utunkon!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Mindenható Istenünk! Te vagy az idő és a történelem ura, te teremtetted a világot és benne az embert. Te irányítod a világ eseményeit és gondviselő szereteteddel segíted az embereket. Te jól tudod, hogy mikor jön el valaminek az ideje. Te hívsz minket az örökkévalóságba, az örök életbe. Te határoztad meg, hogy meddig kellett az ószövetségi időkben várakozni a Megváltó jövetelére. Te jelölted ki a Megváltó jövetelének idejét és egyedül te tudhatod, hogy Krisztus mikor fog újra eljönni a világba. Istenünk, ma arra figyelmeztetsz minket, hogy eljött az advent, a várakozás, a készület ideje. Segíts minket, hogy lélekben megtisztulva, felkészülten várjuk az Úr születésének ünnepét!