Napi evangélium

Jézus ezeket mondta tanítványainak a világ végéről: „Jelek lesznek a Napban, a Holdban és a csillagokban, a földön pedig kétségbeesett rettegés támad a népek között a tenger zúgása és a hullámok háborgása miatt. Az emberek megdermednek a rémülettől, miközben várják, hogy mi történik a világgal. A mindenség összetartó erői megrendülnek. Akkor majd meglátják az Emberfiát, amint eljön a felhőkben nagy hatalommal és dicsőséggel. Amikor mindez beteljesedik, nézzetek fel, és emeljétek föl fejeteket, mert elérkezett megváltásotok.
Vigyázzatok, hogy el ne nehezedjék szívetek tobzódásban, részegeskedésben és az evilági gondokban. Így majd nem ér készületlenül benneteket az a nap. Mint a csapda, úgy csap le mindazokra, akik a földön laknak. Virrasszatok hát és imádkozzatok szüntelenül, hogy megmeneküljetek attól, ami majd bekövetkezik, és megállhassatok az Emberfia színe előtt.”

Elmélkedés:

Siessünk a közelgő Krisztus elé!
A mai vasárnappal elkezdődik az advent, a karácsonyi előkészület ideje. Az „advent” szó „eljövetelt”, az „Úr jövetelét” jelenti. Ebben az időszakban egyrészt Jézus első eljövetelére gondolunk a messiási idők teljességében, másrész Krisztus végső időkben történő második eljövetelére. Ugyanakkor az adventi idő négy hetében az Úr mostani érkezésére, a szívünkben történő születésére is készülünk.
Az advent, a karácsonyi előkészület időszaka az éberségre való felhívással kezdődik. Az éberség azt jelenti, hogy felkészültek vagyunk, azaz nem ér minket váratlanul egy esemény. Életünk során sok olyan dolog történik, amit nem látunk előre, amire nincs időnk felkészülni, ezért teljesen váratlanul ér minket. Ilyenkor nem is tudunk azonnal megfelelően reagálni arra, ami körülöttünk történik, azaz kapkodunk, próbálunk rögtönözni. Ha egy ilyen esemény negatív hatással van ránk, akkor hiába próbálunk kitérni, ha pedig pozitív a hatása, akkor nem tudunk neki igazán örülni. Egyházi ünnepeink, köztük a karácsony, nem váratlan eseményként köszönt be. Erre az ünnepre felkészülhetünk és fel is kell készülnünk. Ez az ünnep nem égből jött villámcsapásként ront ránk, Jézus nem váratlanul betoppanó vendégként érkezik hozzánk, hanem van időnk, hogy felkészüljünk a vele való találkozásra. Az adventi készülődés tehát nem csupán az ajándékok beszerzését, az otthonunk takarítását és rendbetételét, az ünnepi fogások elkészítését jelenti, hanem a lelki ráhangolódás, az elcsendesedés, a bűnbánat ideje ez számunkra.
Az első adventi vasárnap evangéliumában Jézus szavai a világ végéről szólnak. Legalábbis első pillantásra. Mert ha jobban odafigyelünk az Úr kijelentéseire, akkor észrevesszük, hogy nem valaminek a befejezéséről, hanem sokkal inkább kezdetről beszél. Mégpedig olyan kezdetről, amit Isten kezdeményez, s amely nem az emberi világ és az emberiség megsemmisüléséről, hanem annak újjászületéséről, újjáteremtéséről szól.
A világvége hallatán sokakban azonnal félelem, rettegés, bizonytalanság ébred. Amikor természeti csapások, járványok vagy háborús fenyegetések idején önjelölt próféták azzal riogatnak, hogy hamarosan elpusztul az egész világ, akkor sokan összerezzennek, és azt mondják, hogy ideje komolyan venni ezeket a figyelmeztetéseket. Mások immunissá váltak már napjaink Nostradamus-utódainak be nem teljesedő jóslataival szemben, s mosolyt csal az arcukra egy-egy újabb időpontnak a bejelentése. A két tábor véleménye aligha fog közeledni egymáshoz. A rettegni vágyókat lehetetlen megnyugtatni, a másik oldalon állók pedig soha semmit nem fognak figyelmeztetésként értékelni.
Amikor az Egyház a végső időkről tanít, akkor nem szeretne sem félelmet, sem hamis biztonságérzetet ébreszteni az emberekben, s ehhez jó alapot biztosítanak Jézus szavai.
Az adventi időszakban egy úton kell végighaladnunk. Egy úton, amelyik az ég felé vezet minket. A szentmise könyörgésében azért imádkoztunk Istenhez, hogy öntsön a szívünkbe „szent elhatározást, hogy jótettekkel siessünk a közelgő Krisztus elé.” Ne maradjon csupán egy elhatározás a szándékunk, hanem induljunk el! Haladjunk a lelki felkészülés útján, hogy találkozhassunk az Isten Fiával! Ha adventben minden nap kinyitunk egy ég felé néző ablakot lelki készületünk során, maga az Atya fogja karácsony napján megnyitni az ég földre nyíló ablakát, amelyben megláthatjuk Krisztust, a jászolban fekvő Gyermek személyében!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus! Gyermekként jöttél emberi világunkba. Gyenge, magatehetetlen gyermekként születtél meg, miként minden ember. Gyermekként szükséged volt a szeretetre, a gondoskodásra, a törődésre. Oly módon szeretnék hozzád közeledni, ahogyan az édesanyák gyermekükhöz. Szeretettel, gyengédséggel, odafigyeléssel. Alázattal meghajolva a születés titka előtt, az élet titka előtt, a gyermek titka előtt. Rácsodálkozva arra, hogy minden új élet, minden újszülött gyermek az Isten ajándéka. Hiszem, hogy születésed új lehetőségeket, új utat nyit meg számomra. Születésed adjon nekem bátorságot és erőt az újrakezdéshez és a lelki újjászületéshez!