Napi evangélium

Amikor Jézus Jeruzsálemben tartózkodott, bement a templomba, és kiűzte onnan a kereskedőket. Ezt mondta nekik: „Írva van: Az én házam az imádság háza. Ti pedig rablóbarlanggá tettétek.” Ott tanított azután mindennap a templomban. A főpapok, az írástudók és a nép vezetői az életére törtek. De nem tudták eldönteni, hogy mit tegyenek vele, mert az egész nép odaadó figyelemmel hallgatta (tanítását).

Elmélkedés:

Szent Lukács úgy mutatja be Jézus nyilvános működésének idejét evangéliumában, hogy az Úr folyamatosan úton van Jeruzsálem felé. Názáretből indul, ahol felnevelkedett, és megérkezik Jeruzsálembe, ahol véget ér az élete. A mai evangélium helyszíne tehát Jeruzsálem, s ebből tudjuk, hogy élete, küldetése hamarosan befejeződik. Jeruzsálemi tevékenységét azzal kezdi, hogy rendet tesz a templomban, kiűzi onnan a kereskedőket, akik az áldozatokhoz szükséges állatokat árusították, illetve pénzt váltottak a zarándokok számára, hogy meg tudják fizetni a templomadót. Jézus úgy gondolja, hogy ezeknek a tevékenységeknek nincs helye sem a templomban, sem annak előcsarnokában. Kiűzésükkel birtokba veszi a templomot, amely Istennek, az ő Atyjának a lakóhelye, és visszaadja rendeltetésének, azaz újból az imádság háza és az istentisztelet helye lesz. A templom ugyanis szent hely, ahol nincs helye a kereskedésnek vagy pénzügyek bonyolításának.
Ezt követően Jézus tanítani kezd a templomban. Miután három évig folyamatosan vándorúton volt, és mindenütt, a városokban, a falvakban, zsinagógákban, magánházaknál és a pusztaságban tanította az embereket, most minden nap a templomba jön, hogy tanítson. Itt hirdeti az Isten országáról szóló örömhírt, a nép pedig odaadó figyelemmel hallgatja őt. A korabeli vallási vezetők veszélyesnek tartották újszerű tanítását, ezért szembefordulnak vele és a vesztét tervezik. Tervükről tudomása van az Úrnak, de a veszély nem akadályozza meg őt küldetése beteljesítésében.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Istenem, add nekem a kegyelmet, hogy téged keresselek és felébredjen szívemben a vágy, hogy téged lássalak! Ne engedd, hogy bármi is megakadályozzon abban, hogy megpillanthassalak téged, s te rám emeld irgalmas tekinteted! Az üdvösség pillanata akkor köszönt be, amikor e két tekintet találkozik. Akkor lelem meg a boldogságot, ha isteni irgalmad rám talál, s ezzel új élet kezdődik számomra. Hiszem, hogy a veled való találkozás változást hoz életembe, elhagyhatom a bűnös élet útját, s elindulhatok feléd a kegyelem, a szeretet és a hit útján.