Napi evangélium

Abban az időben Jézus elment tanítványaival Fülöp Cezáreájának vidékére. Útközben megkérdezte tanítványait: „Kinek tartanak engem az emberek?” Azok így válaszoltak: „Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, ismét mások valamelyik prófétának.” Erre megkérdezte tőlük: „Hát ti mit mondotok, ki vagyok?” Péter válaszolt: „Te vagy a Messiás!” Ekkor Jézus a lelkükre kötötte, hogy ne szóljanak erről senkinek.
Ezután arra kezdte tanítani őket, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, a vének, a főpapok és az írástudók elvetik, megölik, de harmadnapra feltámad. Ezt egészen nyíltan megmondta. Erre Péter félrevonta és szemrehányást tett neki. De ő hátrafordult, ránézett tanítványaira, és így korholta Pétert: „Távozz tőlem, sátán, mert nem Isten szándéka szerint gondolkodsz, hanem emberi módon.”
Majd összehívta a népet és tanítványait, s így szólt hozzájuk: „Ha valaki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét, és kövessen. Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, de aki elveszíti életét értem és az evangéliumért, megmenti azt.

Elmélkedés:

Kereszthordozás
Az evangéliumot azzal a kimondatlan szándékkal olvassuk rendszeresen, hogy választ kapjunk arra a kérdésre, hogy ki Jézus? Azért figyelünk az egykor élt személyek vallomásaira, tanúságtételeire, hitvallásaira, hogy magunk is meg tudjuk fogalmazni személyes hitvallásunkat. Ismerjük Keresztelő János tanúságtételét és a mennyei Atya tanúskodását, amelyek Jézus megkeresztelkedésekor hangzottak el. János a világ bűneit eltörlő Isten Bárányának, az Atya pedig az ő szeretett Fiának nevezi Jézust. Tudjuk, hogy még a gonosz lelkek is felismerik Jézusban az Isten Fiát és azt is láthatjuk, hogy a nép a csodák által egyre jobban felismeri benne a mennyei Atya küldöttét. Az első tanítványok magatartása, azonnali indulása szintén hitvallás, még szóbeli kifejezésre sincs szükség ahhoz, hogy megtudjuk: az őket meghívó Jézusban felismerik az igazság közvetítőjét, akit ettől kezdve Mesterüknek tekintenek. A nép pedig felismeri benne a csodálatos tanítót, aki meghirdeti Isten országát.
Mindezek után Jézus felteszi a kérdést tanítványainak: „Kinek tartanak engem az emberek?” A válaszok sokféleségén nem kell csodálkoznunk, hiszen Jézus személyének titka csak később, a kereszten és a feltámadáskor tárul fel a maga teljességében. Majd pedig újabb kérdése már a tanítványok vallomását kéri: „Hát ti kinek tartotok engem?”
Bár az előbbi kérdésre záporoztak a feleletek, a tanítványok most inkább hallgatnak, nehéz rászánniuk magukat, hogy a személyes kérdésre személyes választ adjanak. Végül Péter szólal meg: „Te vagy a Messiás!” Ezt a részt ma Szent Márk evangéliumából olvastuk fel, de fontos megjegyeznünk, hogy ugyanennek a beszélgetésnek a leírását Szent Máté evangélista Jézusnak a következő megjegyzésével zárja: „Boldog vagy, Simon Jónás fia, mert nem a test és a vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám” (Mt 16,17). Túlzás volna tehát azt állítanunk, hogy Péter önálló, emberi gondolkodásának eredménye e hitvallás, hiszen a mennyei Atya sugallta neki ezt Jézus szavai szerint. De az sem állja meg a helyét, hogy e vallomás nem az ő személyes vallomása volt. A Jézusról szóló vallomásunk valójában nem független, nem is lehet független az isteni kinyilatkoztatástól. Csak akkor lesz helyes képünk Jézus személyéről, s ebből kiindulva csak akkor tehetünk igaz, hiteles, személyes vallomást róla, ha ismerjük és helyesen értelmezzük az Atyának és a Szentléleknek a tanúskodását a Fiúról, valamint azokat a kijelentéseket is, amelyeket Jézus tett önmagáról.
A jelenet végén Jézus a kereszthordozásra buzdítja tanítványait. Azért érdemes vállalkozni követésére, mert egyedül őbenne van szabadulásunk a bűntől. Egyedül ő adhatja meg nekünk a lelki növekedést. Ő a Megváltónk, aki az örök életre akar vezetni minden embert. Keresztünk felvétele és hordozása azt jelenti, hogy mindenben hozzá szeretnénk hasonlítani. Az ő szemével szeretnénk látni a világot. Az ő gondolataival szeretnénk gondolkodni. Azt akarjuk szeretni, amit ő szeret. Távol tartjuk magunkat mindattól, amit ő is elutasított. Ugyanolyan türelemmel és gyengédséggel szeretnénk közeledni az emberekhez, amilyennel ő is tette. Jézus a szenvedés vállalásával és önfeláldozásával igazolta, hogy minden szenvedésnek és a halálnak is van értelme.
Hogyan tanulhatjuk meg a kereszthordozást? Első lépésként szívünkkel, lelkünkkel és értelmünkkel figyeljünk a megfeszített Jézus Krisztusra! Ne fordítsuk el a fejünket, hanem szemléljük őt a kereszten! Második lépésként gondoljunk arra, hogy áldozatát miértünk, énértem hozta meg. Azért, mert én bűnös vagyok és ő keresztáldozatával akart engem megszabadítani bűneim terhétől. A bűntől való szabadulás titkára, a megváltás titkára gondolva tudom harmadik lépésben átölelni a keresztet, s tudok elindulni a keresztet hordozva.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! A te követésed azt jelenti, el kell fogadnunk, a mennyei Atya akaratát, hogy szenvedéseddel és haláloddal válts meg minket. Félretesszük emberi gondolatainkat és elképzeléseinket, hogy megérthessük Isten szándékait és az ő akaratát tudjuk teljesíteni, miként te is neki engedelmeskedtél mindenben. A te életed feláldozása a szeretet legnagyobb kifejezése. Segíts minket, hogy életünkkel mi is Isten dicsőségét és embertársaink javát szolgáljuk! Keresztjeink és szenvedéseink által vezess minket a mennyei Atyához!