Napi evangélium

Jézus a hegyi beszédben ezeket a hasonlatokat mondta tanítványainak: „Vajon vezethet-e vak világtalant? Nem esnek-e bele mind a ketten a gödörbe? Nem nagyobb a tanítvány mesterénél: Akkor tökéletes az ember, amikor már olyan, mint a mestere. Miért látod meg a szálkát embertársad szemében, amikor a magad szemében a gerendát sem veszed észre? Hogyan mondhatod embertársadnak: Barátom, hadd vegyem ki szemedből a szálkát, holott saját szemedben nem látod meg a gerendát? Képmutató! Vedd ki előbb a magad szeméből a gerendát, s aztán törődj azzal, hogy kivedd a szálkát embertársad szeméből.”

Elmélkedés:

Ki merné önmagáról azt állítani, hogy ugyanolyan tisztánlátással rendelkezik, mint Isten? Ki merné azt állítani, hogy ugyanolyan igazságos értékeléssel és ítélettel tekint önmaga életére, mint ahogyan Isten tekint rá? Nyilvánvalóan ez önámítás volna, önmagunk becsapása. Aki ilyet mond, az úgy öltötte magára a farizeusok ruháját, hogy észre sem vette. Isten látja a mi jó tulajdonságainkat és a rosszakat is. Ismeri erősségeinket és gyengeségeinket. Látja jó szándékú törekvéseinket, de helytelen vágyainkat is. Mi sokszor részleges vakságban szenvedünk. Erős oldalunkat, jó tulajdonságainkat látjuk, de a másik oldalt nem vesszük észre, nem akarjuk észrevenni. Ami tetszik, azt meglátom, de ami nem tetszik, arról nem veszek tudomást. Ezt nevezem részleges lelki vakságnak. Ez a hozzáállás azonban nem segít abban, hogy legyőzzem hibáimat, sőt, megakadályoz benne. Jézus fel akarja nyitni a szememet, hogy észrevegyem gyengeségeimet, megbánjam bűneimet.
A másik ember bűnét persze gyorsan észreveszem. Akkor semmi nem homályosítja el látásomat. Pedig nem a másik bűneivel, hanem a saját vétkeimmel kellene törődnöm, a saját rossz szokásaimtól kellene megszabadulnom. Erre emlékeztet, erre figyelmeztet minket a szálkáról és a gerendáról szóló rövid tanítás a mai evangéliumban. Jézus a tökéletesség útjáról beszél. Ez az út hibáink beismerésével és megbánásával kezdődik.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézusunk! A kereszt azt üzeni nekünk, hogy kiszolgáltattad magadat az embereknek és az emberi gonoszságnak. Lemondtál isteni méltóságodról és az Atya akaratát teljesítetted. Lemondásod a megváltást, megváltásunkat eredményezte. Azt várod tőlünk, hogy ne kényszerből, hanem önként és szeretettel kövessünk téged. Azt kéred tőlünk, hogy keresztutadon is kövessünk. Érted és az üdvösség reményében lemondunk a kényelemről, az evilági előnyökről és személyes érdekeinkről. Nem ragaszkodom régi életemhez, hanem élek az új élet lehetőségével, amelyet te adsz. Töltsd el szívemet az újrakezdés örömével! Töltsd el szívemet az irántad való őszinte szeretettel!