Napi evangélium

Jézus egyszer fölment egy hegyre imádkozni. Az egész éjszakát Isten imádásában töltötte. Másnap magához hívta tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt, akiket apostoloknak nevezett: Simont, akit Péternek is hívott, és testvérét, Andrást; Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant, Mátét és Tamást; Jakabot, Alfeus fiát és a buzgó Simont; Júdást, Jakab fiát, továbbá karióti Júdást, aki később elárulta őt.
Azután lement velük, és egy sík mezőn megállt. Ott nagy csoport tanítvány sereglett köréje, és hatalmas tömeg vette körül Júdeából, Jeruzsálemből, Tirusz és Szidon tengerparti vidékéről. Ezek azért gyűltek össze, hogy hallgassák őt, és gyógyulást nyerjenek betegségükből. Meggyógyultak azok is, akiket tisztátalan lelkek gyötörtek. Az egész tömeg érinteni akarta őt, mert erő áradt ki belőle, és mindenkit meggyógyított.

Elmélkedés:

Jézus tanításának bemutatását a tizenkét apostol kiválasztása előzi meg, ezt olvassuk a mai napon. A jelenet azzal kezdődik, hogy Jézus felment egy hegyre imádkozni, amelyet Márk evangélista is megemlít (vö. Mk 3,13). Lukács evangélista azonban pontosítja Jézus szándékát: azért ment fel a hegyre, hogy imádkozzon. Lukács írásának jellegzetessége, hogy kiemeli Jézus működése során az imádkozás szerepét, az Úr valamennyi jelentős tevékenységét megelőzi az ima, az Atyával való beszélgetés. Az apostolok kiválasztása előtt tehát az Úr az egész éjszakát imádságban tölti, azaz a kiválasztás nem csupán tőle, hanem a mennyei Atyától is ered. Érdemes megemlítenünk, hogy az imádkozás tekintetében az apostolok valóban jó tanítványai voltak Mesterüknek, hiszen például, amikor az áruló Júdás helyébe választani akartak valakit Jézus tanítványai közül tizenkettedikként, az ő választásukat is imádság előzi meg, így került közéjük Mátyás apostol (vö. ApCsel 1,24-25), illetve a hét diakónus is imádság és kézrátétel kíséretében kap megbízatást az apostoloktól (vö. ApCsel 6,6).
A választáskor jelképes szerepe van a tizenkettes számnak. Ahogyan az ószövetségi választott nép Jákob tizenkét törzséből származik, ugyanúgy az újszövetség népe, az Egyház közössége a tizenkét apostol testületén, mint alapon nyugszik.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te akkor foglaltad el a világ utolsó helyét, amikor megaláztak, mindentől megfosztottak és keresztre feszítettek a Golgotán. Ezzel példát adsz nekünk, hogy ne egymással versenyezve törekedjünk elfoglalni az általunk jobbnak tartott helyeket, hanem keresztünket felvéve, alázattal és engedelmesen fogadjuk el azt a helyet, amelyet Isten kijelölt nekünk az életben. Így tudjuk biztosítani azt, hogy helyünk legyen a mennyországban, ahol Isten vendégei leszünk. Ott nem lesznek első és utolsó helyek, hanem mindenki egyenlően részesül Istentől a boldogságban. Segíts minket, Urunk, hogy eljussunk a mennybe!