Napi evangélium

A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Odaérve látta, hogy a követ elmozdították a sírtól. Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és hírül adta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették!” Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind a ketten, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Benézett, és látta az otthagyott gyolcsleplet, de nem ment be. Közben odaért Simon Péter is. Ő is látta az otthagyott lepleket és a kendőt, amely Jézus fejét takarta. Ez nem volt együtt a leplekkel, hanem külön feküdt összehajtva egy helyen. Akkor bement a másik tanítvány is, aki először ért a sírhoz. Látta mindezt és hitt. Addig ugyanis még nem értették meg, hogy Jézusnak fel kellett támadnia a halálból.

Elmélkedés:

A hit útján
Húsvét vasárnapján az életet, a feltámadást ünnepeljük. A tegnapi, húsvéti vigília evangéliumában egy apró jel, az üres sír volt az, ami felébresztette bennünk a feltámadás hitét. Ma újabb szereplők érkeznek a sírhoz, Mária Magdolna és az ő híradására Péter apostol, valamint maga János, az evangélium szerzője. Az üres sír látványa hitet ébresztett bennük.
A most kezdődő húsvéti időszak vasárnapjain újabb személyekkel fogunk találkozni, akiknek megjelent a Feltámadott. Hallani fogunk majd a két emmauszi tanítványról, akik a kenyértörésben ismerik fel a Mestert, és hallunk még Tamás apostolról, akinek kételkedését a sebhelyek látványa oszlatta el, és a többi apostolról, akik nagypénteki szégyenteljes menekülésük után most bátran kiállnak a nép elé és hirdetni kezdik, hogy a keresztre feszített názáreti Jézus feltámadt a halálból. A feltámadt Krisztussal való találkozásokról szóló beszámolók erősítik a mi hitünket és bátorságot adnak ahhoz, hogy mi is a feltámadás hirdetői legyünk.
Húsvét titka, a feltámadás titka megosztható. Olyan örömhír ez, amelyet senki nem zárhat a szíve mélyébe, hanem tovább kell adnia másoknak. Mária Magdolna és a sírhoz menő asszonyok nem azért mondják el az örömhírt az apostoloknak, mert egyszerűen nem tudják tartani a szájukat és nem bírnak csendben maradni, hanem azért, mert ezt a hírt el kell mondani másoknak. Jézus is ezt kéri tőlük és mindazoktól, akikkel feltámadását követően találkozik.
A húsvéti beszámolók szerint a hit pótolja mindazt, amit érzékszerveinkkel nem tudunk megtapasztalni. A hit, mint különleges „érzékszerv” segít minket abban, hogy a feltámadás részesei és tanúi legyünk. Péter és János apostolok az asszonyok zavarba ejtő híradása után azonnal a sziklasírhoz szaladnak, ahová Krisztus testét nyugalomra helyezték. És mit láthatnak ott? Csak egy üres sírt és azokat a lepleket, amelyek Krisztus holttestét takarták. Talán nem ezt akarták látni. Talán első pillanatban jobban örültek volna annak és megkönnyebbültek volna, ha a sírhelyen megtalálják a halott Krisztust. De az üres síron és a lepleken kívül nem láthattak semmi mást. Nem láthatták a feltámadt Krisztust. Úgy gondolhatnánk, hogy ebben a helyzetben csalódás érte őket, de az evangélista éppen ennek ellenkezőjéről számol be: látták mindezt és hittek. Megszületett bennük a hit, amely aztán hozzásegítette őket ahhoz, hogy kicsit később felismerjék a Feltámadottat, mert hit nélkül sem ők, sem bárki más nem ismerheti fel a feltámadt Krisztust.
Jézus ellenfelei eltűntek. Az áruló Júdás, a Jézust bántalmazó kegyetlen katonák, mindazok, akik halálra ítélésében és keresztre feszítésében részt vettek eltűntek és nem hallunk róluk többet az evangéliumokban. A gonoszság képviselői megmutatták magukat egy rövid időre és eltűntek. Helyettük olyanok szerepelnek a továbbiakban, akik elindulnak a hit útján. Az asszonyok, akik életében is kimutatták Jézus iránti szeretetüket azzal, hogy szolgálták őt, a tanítványok, akik ugyan lassan, de kezdik megérteni, hogy miről beszélt Mesterük, amikor saját halálát és feltámadását megjövendölte, és az apostolok, akik a feltámadás hirdetőivé váltak.
A húsvét ünnepe mindannyiunkat szeretne elindítani a hit útján. Nem a Feltámadott látása szemünkkel, nem szavának hallása fülünkkel és nem is sebhelyeinek érintése kezünkkel ad számunkra teljes örömöt és igazi bizonyosságot arról, hogy Krisztus él, hanem a hit. Kérjük Istentől a hit csodálatos ajándékát!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Feltámadásod erősíti hitünket, hogy van örök élet és létezik a mennyország, ahová Isten végtelen irgalmának köszönhetően eljuthatunk. Feltámadásod erősíti bennünk a reményt, hogy a mennybe juthatunk. Az irgalmas mennyei Atya nem csak új, feltámadt testet ad nekünk, hanem megajándékoz a boldogsággal. Az örök boldogság pedig azt jelenti, hogy Isten közelében élünk és örökké vele lehetünk. Feltámadásod számunkra és minden ember számára megnyitja az üdvösség kapuját. Élj bennünk! Támadj fel bennünk és új életre támadunk benned! Köszönjük, hogy irgalmas vagy hozzánk.