Napi evangélium

Egy alkalommal Jézus e szavakkal fordult a néphez és tanítványaihoz: „Mózes tanítószékében az írástudók és a farizeusok ülnek. Tegyetek meg és tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne kövessétek őket, mert tanítják ugyan, de maguk nem teszik azt. Súlyos, sőt elviselhetetlen terheket kötöznek össze és helyeznek az emberek vállára, de maguk egy ujjal sem hajlandók mozdítani rajta. Amit tesznek, azért teszik, hogy lássák őket az emberek. Szélesre szabják imaszíjukat, és köntösükön megnagyobbítják a bojtokat. Vendégségben szeretnek a főhelyekre ülni, a zsinagógában pedig az első székekbe. Elvárják, hogy az emberek köszönjenek nekik a főtereken, és hogy rabbinak, azaz mesternek szólítsák őket. Ti ne hívassátok magatokat mesternek, mert egy a ti Mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. De atyának se hívjatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. És tanítónak se hívassátok magatokat, hisz egy a ti tanítótok: Krisztus. Aki a legnagyobb köztetek, az legyen a többi szolgája. Aki önmagát magasztalja, azt megalázzák, és aki önmagát megalázza, azt felmagasztalják.”

Elmélkedés:

Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban – visszhangzik nap mint nap szívünkben Jézus felhívása, amely a nagyböjti időre és egész életre szóló program, megvalósítandó feladat számunkra. A folytonos megtérés azt jelenti, hogy szüntelenül küzdünk emberi gyengeségeink, hibáink ellen. Beismerjük, hogy nem vagyunk sem tökéletesek, sem szentek, ezért jobbá kell válnunk.
A mai evangéliumban Jézus jellemünk egyik gyenge pontjára világít rá, mégpedig arra, hogy szívesen dicsérjük önmagunkat, felnagyítjuk érdemeinket, miközben másokban inkább csak a rosszat vesszük észre. Amikor másokhoz hasonlítjuk magunkat és cselekedeteinket, valahogy mindig az az eredmény jön ki, hogy mi vagyunk a jók és a másik ember a bűnös.
Napjainkban és minden korban divatos jelszó az önmegvalósítás. A gond akkor kezdődik, amikor elégedetlenek vagyunk önmagunkkal, és elkezdünk a látszatra törekedni. Jobbnak szeretnénk láttatni magunkat, mint amilyenek valójában vagyunk. Azt szeretnénk, ha mások jó embernek tartanának minket, bár mi tisztában vagyunk gyarlóságainkkal, de ezeket gondosan titkoljuk.
Jézus szava kijózanítóan hat az önmagát dicsérő emberre: „Aki önmagát magasztalja, azt megalázzák, és aki önmagát megalázza, azt felmagasztalják.” Feladatunk lehet tehát a szerénységre, az alázatosságra való törekvés. Ez is a nagyböjti megtérés része.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus Krisztus! Olykor nem érzem közelséged, nem hallom hangod, nem látlak téged, nem ismerem fel szándékaidat és nincs erőm engedelmeskedni. Naponta küzdök hibáimmal és gyengeségeimmel, bűneim a mélybe taszítanak. A lelki mélység és sötétség rettenetes állapotából emelj fel engem! Erősítsd hitemet, hogy bátran megvalljalak téged, és irántad érzett szeretetem mindig hozzád vezessen és kössön!