Napi evangélium

Egy alkalommal Jézus az utolsó ítéletről beszélt tanítványainak: Amikor az Emberfia eljön az ő dicsőségében összes angyalának kíséretében, és helyet foglal dicsőséges trónusán, akkor minden nemzet összesereglik előtte, ő pedig elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kosoktól; a juhokat a jobbjára állítja, a kosokat pedig a baljára. Azután a király így szól a jobbján állókhoz: „Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Mert éhes voltam és ti ennem adtatok; szomjas voltam, és ti innom adtatok; idegen voltam, és ti befogadtatok; ruhátlan voltam, és ti betakartatok; beteg voltam, és ti fölkerestetek; börtönben voltam, és ti meglátogattatok!”
Erre megkérdezik tőle az igazak: „Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enni adtunk volna neked, vagy szomjazni, hogy inni adtunk volna? Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna, vagy ruhátlanul, hogy betakartunk volna téged? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogattunk volna?” Akkor a király így felel: „Bizony, mondom nektek: Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek!” Ezután a balján állókhoz szól: „Távozzatok tőlem, ti, átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készült. Mert éhes voltam, és nem adtatok nekem enni; szomjas voltam, és nem adtatok inni; idegen voltam, és nem fogadtatok be; ruhátlan voltam, és nem takartatok be; beteg voltam és börtönben sínylődtem: és ti nem látogattatok meg engem!”
Erre ők is megkérdezik: „Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, idegenként vagy ruhátlanul, betegen vagy börtönben, és nem siettünk a segítségedre?” Ő pedig ezt feleli majd nekik: „Bizony, mondom nektek: Amit e legkisebbek egyikével nem tettetek, velem nem tettétek!” Ezek akkor az örök büntetésre mennek, az igazak pedig az örök életre.

Elmélkedés:

A nagyböjti időszak életünk alapkérdéseit állítja elénk. Ez a 40 nap lehetőség számunkra, hogy olyan kérdésekkel foglalkozzunk, amelyekre a hétköznapok nyüzsgésében a mindennapok teendői között nincs lehetőség. A nagyböjt megállít és gondolkodásra késztet minket. Miért születtünk meg a világra és miért létezünk? Mi az életem értelme és célja? Jelen életszakaszomban hol tartok a lelki fejlődés útján? Hogyan juthatok el oda, ahová Isten akar vezetni?
Az életünket Istennek köszönhetjük. Ő, aki saját képmására teremtette meg az embert, azt kéri tőlünk, hogy legyünk szentek, törekedjünk életünk megszentelésére! Ez nem arról való álmodozást jelent, hogy halálunk után majd az Egyház minket is szentté avat, hanem komoly elhatározást, hogy Isten tetszését keressük mindenben. Ezt tették egyébként a szentek is, s ebben érdemes követnünk a példájukat. Az életszentség a szeretet tökéletességét jelenti. Isten a szeretet, s mi arra törekszünk, hogy szeressük őt és embertársainkat. Ez utóbbi gyakorlati cselekedeteit sorolja fel Jézus a mai evangéliumi részben. Előre tudjuk, hogy jócselekedeteink vagy mulasztásaink eredményeként mit kapunk. És előre tudjuk, hogy mit kell tennünk annak érdekében, hogy az igazak jutalmát, a mennyországot elnyerjük.
Úgy érdemes elgondolkodnunk életünk alapkérdéseiről, hogy közben nem feledkezünk el arról a végső célról, az örök életről, ami a földi élet után vár minket.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te összegyűjtöd és őrzöd nyájadat, az Egyházat, és fáradhatatlanul indulsz az eltévedt bárányok után, hogy visszavezesd őket a közösségbe. Ismered és nevén szólítod mindazokat, akik nyájadhoz tartoznak. Te vagy a Jó Pásztor, aki a kereszten életedet adtad juhaidért, az emberekért. Hívj fiatalokat a papságra, hogy téged követve egész életükkel megmutassák a világnak és nekünk szereteted! Segíts minket, hogy a papjaid által hirdetett evangéliumhoz méltóan éljünk!