Napi evangélium

Jézus eltávozott Tírusz vidékéről, és Szidonon át a Galileai-tóhoz érkezett, a Tízváros környékére. Ott egy süketnémát vittek hozzá, és kérték, hogy tegye rá a kezét. Jézus félrehívta őt a tömegből, ujját a fülébe dugta, majd nyállal megérintette a nyelvét. Azután föltekintett az égre, fohászkodott, és így szólt: „Effeta”, vagyis „Nyílj meg!” Erre megnyílt a süket füle, megoldódott a nyelve, és érthetően beszélt. Jézus megparancsolta, hogy ezt senkinek se mondják el. De minél jobban tiltotta, annál inkább hirdették. Szerfölött csodálkoztak, és azt mondták: „Mindent jól cselekedett: a süketeknek visszaadta hallásukat, a némáknak pedig a beszédet.”

Elmélkedés:

A gonosz úgy kezdi a kísértést, hogy eltereli a figyelmünket Istenről. Az a célja, hogy ne hallgassuk figyelmesen Isten szavát. És amikor már nem hallgatunk rá, akkor nem is fogunk neki engedelmeskedni. Ez a bűn első lépése. A gonosz azonban nem áll meg ezen a ponton, hanem következő lépésben elbizonytalanít minket és eléri, hogy ne bízzunk Istenben, ne kérjünk és ne várjunk tőle segítséget, mert Isten egyáltalán nem foglalkozik a mi kis problémáinkkal. A harmadik lépésben a gonosz azt sugallja, hogy vegyük kezünkbe sorsunkat, irányítsuk mi a saját életünket, azaz lépjünk Isten helyébe! És ezzel már el is jutottunk oda, hogy az ember, a teremtmény fellázad a teremtő Isten ellen. Ettől kezdve a bűnös ember zárva tartja fülét Isten szava és szívét Isten szeretete előtt. A gonosz tehát lépésről lépésre elérte célját.
Jézus meg akarja nyitni fülünket és szívünket, hogy Isten szavára figyeljünk. Úgy szeretné megnyitni, ahogyan a mai evangéliumban szereplő süketnéma fülét és száját megnyitotta. Így már nem a kísértő szavát halljuk, hanem az életszentségre tanító isteni szót. Isten pedig azt üzeni nekünk, hogy bízzuk rá magunkat és életünket! Bízzunk gondviselésében, szeretetében és irgalmában! Engedelmeskedjünk neki, kövessük akaratát, mert ez eredményezi az üdvösséget, az örök életet.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Kereszthalálod mutatja, hogy mit jelent az élet teljes odaadása, az élet szeretetből való feláldozása. A szeretet mértéke csak a teljesség lehet. Ami ennél kevesebb, az önzés. Ha kevesebbet akarunk adni Istennek, akkor önzőek vagyunk és nem ismerjük a mindent odaadó szeretetet. Amikor a szeretetet gyakoroljuk az sosem önmagunk vagy emberségünk feladása, hanem éppen emberségünk legmélyebb megélése, kifejezése. Segíts, hogy értelmünkkel Isten megismerésére törekedjünk, szívünk minden érzését felé irányítsuk és lelkünk minden idegszálával rá figyeljünk. Add, hogy a szeretet valóban belülről, szívünk és lelkünk mélyéről fakadjon!