Napi evangélium

Jézus és apostolai egyszer áthajóztak a Genezáreti-tó túlsó partjára, és ott kikötöttek. Amint kiszálltak a bárkából, az emberek rögtön fölismerték Jézust. Bejárták az egész környéket, s a betegeket hordágyon odavitték, ahol a hír szerint Jézus tartózkodott. Amerre csak járt, a falvakban, a városokban és a tanyákon, kitették a betegeket a terekre, és kérték, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék. Aki csak megérintette, meggyógyult.

Elmélkedés:

Istennel való találkozásunk és lelki egyesülésünk legfontosabb eseménye a szentmise és a szentáldozás. Fontos, hogy megértsük a szentmise lényegét: Isten eljön és jelen van. Fontos, hogy mi elmenjünk a templomba, rászánjuk az időnket, áldozatot hozzunk, de lényegesebb, hogy Isten jön el, ő hív meg és ő fogad minket a szentmisén. Fontos, hogy lélekben is jelen legyünk, imádkozzunk és énekeljünk, de a mi cselekedeteinknél is fontosabb Isten cselekvése, Jézus jelenvalóvá válása az átváltoztatott kenyérben és borban. A szentmise nem egyszerűen az utolsó vacsora színpadias előadása, hanem maga az utolsó vacsora, amelyen Jézus nekünk adja önmagát, vele egyesülünk a szentáldozásban.
A mai evangéliumban arról olvasunk, hogy az emberek Jézushoz sietnek, hozzá viszik betegeiket. Teszik ezt azért, mert felismerték, hogy Isten jött el hozzájuk Jézus személyében. És ezt a nagyszerű lehetőséget nem akarják kihagyni. Találkozni akarnak Istennel, mert abban bíznak, hogy ez a találkozás változást, megújulást hoz életükbe. És aki odamegy Jézushoz, az részesül az isteni kegyelemben, tanításban vagy akár gyógyulásban.
Ne várd tétlenül a csodát, hanem indulj el oda, ahol Istent biztosan megtalálod! Csoda történik azzal, aki hittel fordul hozzá, bízik segítségében, reménykedik abban, hogy élete fordulathoz érkezett. Engedd, hogy megérintsen és benned éljen!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Istenem! Adj szeretteimnek jó egészséget és boldogságot, hitet és szeretetet, igaz lelki életet, ajándékozd nekik békédet, amelyet nem kaphatnak meg a világtól! Engedd, hogy védelmed alatt boldog közösséggé váljunk; hogy mindig szeretettel és hűséggel viseljük el, ami ér bennünket; hogy mindig osztozzunk egymás örömében és bánatában! Adj erőt, hogy amikor szeretteim elcsüggednek és keserű csalódás éri őket, mindig vigasztalást, menedéket, támaszt jelenthessek számukra!