Napi evangélium

Abban az időben: Jézus magához hívta a tizenkettőt, és kettesével elküldte őket, hatalmat adva nekik a tisztátalan lelkek felett. Megparancsolta nekik, hogy az útra ne vigyenek semmit, csak vándorbotot: sem kenyeret, sem tarisznyát, sem pénzt az övükben. Sarut kössenek, de két ruhadarabot ne vegyenek magukra.
Azután így folytatta: „Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott addig, amíg utatokat nem folytatjátok. Ha valamely helységben nem fogadnak be és nem hallgatnak meg titeket, menjetek el onnét, s még a port is rázzátok le lábatokról, tanúbizonyságul ellenük.” Azok elmentek, s hirdették mindenkinek, hogy térjenek meg. Sok ördögöt kiűztek, és olajjal megkenve sok beteget meggyógyítottak.

Elmélkedés:

A mai evangéliumban Jézus utasításokat ad tizenkét apostolának, mielőtt elküldi őket, hogy hirdessék Isten országának örömhírét. Amikor kirándulni megyünk vagy hosszabb utazásra indulunk, különösen, ha ritkán szoktunk utazni, előzetesen készítünk egy listát azokról a dolgokról, amelyeket be kell csomagolnunk a hátizsákunkba vagy bőröndünkbe. Azért tesszük ezt, hogy ne felejtsünk el semmit, amire szükségünk lehet az út során. Az apostolok nem készítettek egykor ilyen listát, de Jézus elmondta nekik, hogy mit vigyenek magukkal, mire lesz szükségük. A lista meglehetősen rövid: vándorbot, saru és ruha. Ez még túlélő csomagnak is kevés volna napjainkban. Minden egyéb tiltólistára került: élelem, tarisznya és pénz. A szegényes felszerelés valószínűleg nem okozott meglepetést nekik, hiszen tanító útja során Jézus is beérte ugyanezekkel a dolgokkal és a tanítványok sem megrakott hátizsákkal követték őt.
A tanítványok elfogadják Mesterük javaslatát, mert bíznak benne. Hogyan is tudnának majd a mezők liliomait öltöztető és az ég madarainak táplálékot adó Isten gondviseléséről tanítani, ha ők maguk nem bíznának az isteni gondviselésben? Továbbá a küldöttek bíznak abban, hogy a Jézustól kapott hatalom birtokában teljesíteni tudják feladatukat, s nem lesz szükségük semmi egyébre.
Kövessük mi is az Úr egyszerű életformáját és bízzunk a gondviselésben!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus Krisztus! Te boldognak nevezted azokat, akik hallgatják az Isten szavát, hallgatnak téged. Nem csupán a szavak meghallgatásáról és a tanításnak való engedelmességről beszéltél, hanem arról, hogy ragaszkodjunk hozzád, aki számunkra a leghitelesebben közvetíted a mennyei Atya szavát és akaratát. Követődként akkor válunk Isten tanítványaivá, ha osztozunk életedben, sorsodban, engedelmességedben, szenvedéseidben és feltámadásodban. Vezess minket, Urunk, az üdvösségre!