Napi evangélium

Abban az időben: Jézus hazament Názáretbe. Tanítványai elkísérték. Amikor elérkezett a szombat napja, tanítani kezdett a zsinagógában. Sokan hallgatták, és csodálkozva mondogatták: „Honnét vette ezt? Miféle bölcsesség ez, amely neki adatott? És a csodák, amelyeket kezével véghezvisz! Nem az ács ez, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon rokona? S ugye nővérei is itt élnek közöttünk?” És megbotránkoztak benne. Jézus erre megjegyezte: „Nem vetik meg a prófétát, csak a hazájában, rokonai körében, a saját házában.” Nem is tehetett ott csodát, csupán néhány beteget gyógyított meg, kézrátétellel. Maga is csodálkozott hitetlenségükön.

Elmélkedés:

A tegnapi evangélium Jairus és a 12 éve beteg asszony csodálatos hitét mutatta be, a mai pedig az elképesztő hitetlenséget.
A helyszín a názáreti zsinagóga. Ebben a városban töltötte Jézus gyermekkorának és ifjúságának éveit. Ebbe a zsinagógába járt szombatonként imádkozni. Jól ismerte a helyet, az itt élő embereket és őt is jól ismerték. Most nem Jézus hallgatja a rabbik tanítását, hanem ő kezd el tanítani. Márk nem részletezi a tanítás tartalmát, hanem kifejezetten a hallgatóság reakciójára figyel. Az emberek csodálkoznak Jézus szavain és csodáin is, amelyeket szintén nem részletez az evangélista. A kezdeti csodálkozás hamar botránkozásba fordul. A názáretiek azért kerültek zsákutcába Jézus személyével kapcsolatban, mert azt gondolták, hogy jól ismerik ők, de mostani tanítása nem felelt meg a róla alkotott képnek. Még mindig az évekkel korábban gyerekeikkel együtt játszó gyermeket látták benne vagy a fiatalt, aki nevelőapjának, Szent Józsefnek segített a műhelyben, elképzelésükön pedig nem akartak változtatni. Nem értették meg vagy nem akarták elfogadni, hogy Jézus isteni hatalom birtokában tanít és képes csodákat véghezvinni. A szombati rutint, a zsinagógai istentiszteletet megzavarta az újszerű tanítás, és ők nem akartak kilépni ebből a rutinból.
A hit útja ott kezdődik, amikor kilépek a megszokottságból és engedem, hogy Isten új úton, a hit útján vezessen.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus Krisztus! Hittel vallom, hogy valóságos ember és valóságos Isten vagy. Életünk során sokszor megtapasztaljuk, mennyire sebezhetőek és kiszolgáltatottak vagyunk, főként akkor, ha nem érezzük jelenlétedet. Közeledésed eloszlatja félelmeinket. Isteni hatalmadat és erődet felismerve bátorság tölt el, hogy életünk legnehezebb helyzeteiben is velünk vagy. Lelkünket megmentő, hitünket növelő, bátorságot adó és kereső szívünket lecsendesítő Jézus, jöjj, ments meg minket!