Napi evangélium

Abban az időben Jézus megjelent a Tizenegynek, és így szólt hozzájuk: Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik. A híveket ezek a jelek fogják kísérni: A nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken beszélnek, kígyókat vehetnek a kezükbe, és ha valami mérget isznak, nem árt nekik. Ráteszik a kezüket a betegekre, és azok meggyógyulnak.

Elmélkedés:

Még keresztény emberek között is akadnak, akik azt gondolják, hogy Szent Pál apostol megtérése, amit a mai napon ünneplünk, azt jelenti, hogy egy erkölcstelen, bűnös személy a hit és a szent élet útjára lép. Valójában azonban másról van szó. A mai Törökország területén, Tarzuszban született, onnan költözött Jeruzsálembe, hogy Gamáliel rabbi mellett tanuljon. A farizeusok csoportjához tartozott, tehát zsidó vallását a lehető legbuzgóbban gyakorolta. A keresztény nézetekben olyan tanítást látott, amely veszélyezteti a zsidó vallásosságot, ezért határozta el, hogy az új hit követői ellen fordul. Jézus személye megoszlást keltett a korabeli zsidóság körében, egyesek elfogadták, mások elutasították őt. A keresztények azt állították és hirdették mindenütt, hogy a názáreti ács, Jézus a messiás és az Isten Fia, amit Pál, buzgó farizeusként istenkáromlásnak tartott. A Damaszkusz felé vezető úton történt esemény, a Krisztussal való látomásszerű találkozás új irányba állította életét. Felismerte, hogy nem az ószövetségi törvény tökéletes teljesítése vezeti az embert az üdvösségre, hanem a megváltó Krisztus, aki a kegyelem forrása és a hit ajándékozója. Az életszentség azt jelenti, hogy meghalunk önmagunknak, hogy a feltámadt Krisztus bennünk élhessen és uralkodjon, kegyelmével átalakítsa és megszentelje életünket. Az életszentség tehát az Istennel való egyesülés.
Ennek a felismerésnek a hatására kezdte el Pál hirdetni az evangéliumot, mint az üdvösségre vezető tanítást.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Bármit tettél földi életed folyamán, mindent az Atyával való egységben tettél, szüntelenül az Atya akaratát teljesítetted, és mindig a neki való engedelmesség indított a cselekvésre. Segíts minket, hogy soha ne feledkezzünk meg arról, hogy keresztségünk óta a mennyei Atya gyermekei vagyunk! Segíts úgy élnünk, hogy méltók legyünk arra, hogy az Atya az ő szeretett gyermekeinek nevezzen minket, és mindig megőrizzük magunkban az istengyermekség kegyelmét! Urunk, te földi életed során mindig engedelmeskedtél Atyádnak. Taníts minket az alázatra és az engedelmességre!